✔ I love you, but I hate you...? (SHINee) ✔

25. fejezet

Miután az Elnök áldását adta TaeMin és HyeMi kapcsolatára, lázas készülődés vette kezdetét a Kim Rezidencián. A legfiatalabb Úrfi teljes mértékben szabad kezet adott imádott menyasszonyának és szeretett Édesanyjának a részletek megtervezésében, még abba sem szólt bele, hogy milyen öltönyt szeretne viselni azon a bizonyos napon. Csupán egyet kért mindkét családtagjától, ez pedig a Teljes Boldogság mindkét fél részéről.

Azonban hiába volt meg az összhang IlHwa asszony és HyeMi között, EunSeo nem találta a helyét. Szeretett volna együtt örülni a középső lánnyal és persze kivenni a részét a szervezés bizonyos részeiben, de bántotta a tudat, hogy korábban összevesztek Úrfijával és a lány dacosságának köszönhetően nem is enyhült meg a kapcsolatuk.

A ház Úrnője többször kérdezett rá a szokatlanul kedvetlen lánynál a történtekre, aki pusztán annyit válaszolt minduntalan, hogy nehéz időszakon megy keresztül. IlHwa asszony ellenben tudta, hogy EunSeo nem vallja be az igazat és pontosan tudta azt is, hogy épp KiBum miatt megy át nehéz időszakon. Semmi kétség nem férhetett hozzá a számára, hogy EunSeo és középső Fia ezúttal nem egy egyszerű mosolyszünetet iktatott be a párkapcsolatba, hanem komoly dolog történt kettejük között.

A közel két hete tartó mosolyszünetet végül a ház Úrnője unta meg, majd KiBumot kikönyörögve a szobájából és EunSeot a nappaliba parancsolva ült le velük egy hosszú beszélgetésre, amin még az Elnök sem vehetett részt. Míg KiBum az egyszemélyes fotelba helyezkedett el, addig EunSeo a duplaszárnyas ajtó előtt ácsorgott, rá sem nézve az Úrfira, akinek macskás szempárjából érzések tömkelegét lehetett kiolvasni. A leginkább csalódást és bűnbánást egyszerre, ami mérhetetlen aggodalommal és őszinte szerelemmel elegyedett.

IlHwa asszony a háromszemélyes kanapénak szélére ült, tenyereit térdeire csúsztatta, egyszer EunSeo kissé megrökönyödött alakján nézett végig, egyszer pedig KiBum arcvonásait fürkészte. Egy mély sóhaj után megköszörülte a torkát, majd megtörte a hosszú percek óta tartó némaságot.

- Mi történt köztetek? – intézte szavait elsőként KiBumhoz, aki a szokatlanul hűvös hangnemtől összerezzent, és igyekezett kerülni azzal együtt IlHwa asszony kérdő tekintetét.

- Csak egy kis nézeteltérés – motyogta az orra alatt érthetetlenül, amivel csupán azt sikerült elérnie KiBumnak, hogy IlHwa asszony még egyszer feltegye ugyanazt a kérdést.

- Mi történt köztetek?

- Ahogy az Úrfi is mondta, csak egy kis nézeteltérés, IlHwa asszony – felelt ezúttal EunSeo, majd lehajtotta a fejét válasza után.

- Nézeteltérés, mi? Gyengeelméjűnek néztek mindketten? – emelkedett fel a helyéről a ház Úrnője, majd KiBum elé lépdelt, megkerülve a füstüvegű dohányzóasztalt. – Halljam, KiBum! Gyengeelméjűnek nézek ki? – összefonta mellkasa előtt mindig oltalmat nyújtó karjait, bosszúsan mérte fel a kuporgó Úrfit.

- Nem, Eomeoni – mormolta alig hallhatóan.

- Akkor miért nem mondasz igazat? Miért próbálod a bolondját járatni velem? Még egyszer utoljára megkérdezem. Mi történt kettőtök között? – IlHwa asszony kérdése ellenkezést nem tűrően csengett, ezzel csak még inkább megrémisztve EunSeot, akin már így is kisebb sokk lett úrrá, hogy összezárásra kényszerítették az Úrfijával.

- Összevesztünk – dünnyögte sértődött kisfiúként.

- Na, ne mond! – gúnyolódott IlHwa asszony, KiBum tudta, hogy Anyja nem ezt a választ várta. – Ha most rögtön nem mondjátok el az igazat, akkor megnézhetitek magatokat! Nem én leszek az, aki itt fog előttetek állni, hanem az Elnök. Az áldását adta a kapcsolatra, mindenben megkaptátok a támogatását, ne kelljen ezt most mind visszavonnia!