✔ I love you, but I hate you...? (SHINee) ✔

23. fejezet

A Kim Rezidencián az éjszakák mindig ugyanolyanok voltak. Egyhangú, szürke és kiszámítható. Minden éjjel minden lakó ugyanott hunyta álomra a szemét és reggel pontosan ugyanott nyitotta is ki. Nem volt semmi változatosság az estékben.

Kim Elnök és IlHwa asszony egymást ölelve tért nyugovóra és ugyanúgy ébredtek is fel másnap, az Úrfik szobáikban hajtották álomra fejüket, míg a cselédlányok és Han asszony a cselédszobáikban feküdtek le. Azonban az egyik éjjel mégsem történt minden a megszokott kerékvágásban. Noha, Kim Elnök és IlHwa asszony ugyanúgy egymás karjában leltek boldog nyugalomra, az Úrfik már korántsem töltötték magányosan az éjszaka hosszú pillanatait.

Míg KiBum EunSeo édes kényeztetéseit élvezte, addig TaeMin HyeMi karjaiban lelt oltalomra és törődésre, a legidősebb Úrfi pedig SooRa társaságát élvezhette. Az idő lelassult, a tér elveszett és nem maradt más csak a mámor és a boldogság tengerében úszó szerelmesek. Ugyan, SooRa még magának sem vallotta be, hogyan is érez Úrfija iránt...

* * *

- Hogy' hívják az öcsédet, Rara? – suttogta kérdését a félhomályban, miközben két karjával fonta át a lány derekát.

- JaeBum, Úrfi. Im JaeBumnak hívják.

- Mit kértem tőled korábban? – halk mosolygás ütötte meg SooRa fülét, önkéntelenül húzódott a cselédlány szája is lágy görbületre.

- Sajnálom – pihegte. – Jong. JongHyun – pironkodott.

- Jó. Így jobban tetszik – simított el egy tincset a lány füle mögé.

- De honnan tudja az Úr~. Khm. Honnan tudod, hogy van egy öcsém? – pillantott fel Úrfijára.

- Emlékszem rá. Mikor először kérdeztelek.

- Értem.

- Mesélj még magadról, Rara – suttogta tincseire, majd egy apró csókot hintett rájuk.

- Mire kíváncsi az Úrfi? – kérdezte lehunyt szemekkel, mire egy határozott szorítást érzett a derekán.

- Mikor fogsz közelebb engedni magadhoz? – emelte fel szelíd erőszakossággal SooRa fejét, hogy tekinteteik találkozzanak.

- Közelebb engedni? – nyelt egy nagyot kérdése közben. – Mit ért. Khm. Mit értesz ez alatt? Milyen közel? – pislogott meglepettségében, rémülten járatta tekintetét a fekete lencséken.

- Amennyire csak lehet, olyan közel.

JongHyun jobb tenyerét a szobalány arcára csúsztatta, bal karjával még jobban testéhez préselte a lány testét, mellkasuk a másikéhoz feszült. Kis ideig elvesztek egymás pillantásában – annak ellenére, hogy JongHyun szemeit továbbra is fekete lencsék takarták – végül az Úrfi lágyan simította össze párnáit SooRa ajkaival. Édes és lassú csókban forrtak össze.

A cselédlány térde megremegett az érzéstől, megkapaszkodott Úrfija nyakában, egyetlen kóbor könnycsepp kúszott végig az arcán. Akaratlanul viszonozta Úrfijának csókját, aki egyre bátrabban érintette össze ajkaikat. Az édes érintésbe sóhajtott, majd az Úrfi két ujjának segítségével szakította el ajkaikat.

- Kezdésnek nagyon jó – mosolyogta párnáik közé és még egy apró csókot lehelt SooRa szájára.

- Ú-úrfi. Én – hebegett vöröslő arccal. – Az Úrfi már annyi mindent tud rólam, de én szinte alig ismerem az Úrfit.

- Ha abbahagyod az Úrfizást, akkor mesélek neked – mosolyogta szavait és egy puszit nyomott SooRa homlokára, a lány megkönnyebbülten felsóhajtott a gyengéd törődéstől.