✔ I love you, but I hate you...? (SHINee) ✔

5. fejezet

IlHwa asszony felemelkedett a pamlagról, és lassan a bizsergető hang tulajdonosához sétált. SooRa továbbra se mozdult, de egész bensőjében reszketett. Lehajtott fejjel állt a kanapé mellett, majd vett egy nagy levegőt, és lassan felemelte a fejét. A hang irányába nézett.
De már csak egy kissé széles hátat látott, ahogy a lépcső felé sétál, és IlHwa asszony meglehetősen csalódott lélektükreit. Szótlanul nézte, ahogy az alak felfelé szedi a lépteit a feljárón, majd eltűnik a dió színű ajtó mögött. SooRa szíve még mindig a torkában lüktetett, íriszei rémülettől fénylettek. IlHwa asszony felsóhajtott, majd visszasétált a kanapéhoz, kényelembe helyezkedett, és ismét kezébe vette a csészéjét.

- Sajnálom – szólalt meg az apró hörpintés után.
- IlHwa asszony?
- Sajnálom, hogy nem tudtalak bemutatni a fiamnak.
- Kérem, IlHwa asszony, emiatt ne aggódjon! – meghajolt. – Az Úrfi kíván valamit?
- Csak annyit dünnyögött, hogy pihenni akar – válaszolt mosolyogva. – Kimerült.
- Igen, értem.
- Remélem, hogy ebédre sikerül lecsalnom őt a szobájából.
- Én is remélem, hogy Asszonyomnak teljesül a kívánsága.
- Mesélnél nekem magadról, SooRa? – kérdezte lágy mosollyal ajkain, majd még egyet kortyolt a hűlő teájából.
- IlHwa asszony? – SooRa hangja megremegett egy pillanatra.
- Ne ijedj meg. Neked van testvéred SooRa?
- Igen, IlHwa asszony. Van egy öcsém.
- Mennyi idős?
- Huszonegy éves, IlHwa asszony, még tanul.
- A szüleitek?
- Öhm. Az édesapánk, nos, ő sajnos kilépett az életünkből, amikor az öcsém ötéves lett, az édesanyánk pedig – SooRa felsóhajtott –, sajnos már ő sincs velünk.
- Igazán sajnálom, SooRa!
- Nem kell, IlHwa asszony. Az öcsémmel nagyon közel állunk egymáshoz, és mindenben támogatjuk a másikat. Megtanultunk a szüleink nélkül élni, és elfogadtuk, hogy a halál az élet része.
- Mióta nincs veletek az édesanyátok?
- Alig több, mint négy éve hagyott minket magunkra.
- Te jól viseled, SooRa? – letette az üres csészét, és a lányhoz sétált.
- Igen, IlHwa asszony – egy apró mosoly mögé rejtette parányi fájdalmát.
- Az öcséd?
- Most már ő is elfogadta.
- Ha bármikor szükséged lenne egy anyai ölelésre, akkor hozzám nyugodtan fordulhatsz, SooRa.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen kedves hozzám, IlHwa asszony – mélyen meghajolt.
- Azért mondtam, mert a másik két lány is távol él a családjától, már nagyon régóta; sőt, EunSeo nem is ismeri az édesanyját. Még nagyon pici volt, amikor elhagyta őt, HyeMi pedig még ritkábban jut el a szüleihez, mert vidéken élnek egy kis faluban.
- Igen, értem. Még egyszer nagyon szépen köszönöm, IlHwa asszony! – újfent meghajolt.
- Gyere bármikor, SooRa. A lányok is vonakodtak kezdetben, de végül vették a bátorságot, és néha éltek az ajánlattal. Bár az utóbbi időben inkább nekem volt szükségem az ő ölelésükre – nehézkes sóhaj szakadt fel belőle.
- IlHwa asszony?
- Köszönöm szépen a teát, SooRa, nagyon finom volt, és valóban jót tett. Hol tanultad?
- Az édesanyám tanított meg rá, őt pedig az ő édesanyja tanította.
- A nagymamádat pedig gondolom a dédanyád – folytatta mosolyogva.
- Igen, IlHwa asszony. Szájról szájra szállt a recept családunk női tagjai között.
- Akkor most rajtad a sor, hogy tovább add a lányodnak.

SooRa kissé belepirult IlHwa asszony szavaiba, zavarában elkapta a tekintetét róla, és lehajtotta a fejét, hogy a hófehér szőnyeget vizslathassa tovább. A ház asszonya hosszan végigsimított a lány felkarjain, majd egy nagyon halk nevetős sóhaj szökött át ajkain.

- Gyere, nézzük meg a fiamat! Hátha együtt sikerül rávennünk, hogy elődugja a képét az odújából.
- Igen, IlHwa asszony! – meghajolt.

A ház asszonya finoman a lány derekára vezette a tenyerét, és lassan elindultak a lépcsőhöz. SooRa picit idegesen pakolta a lábait egymás után, igyekezett felkészíteni magát a találkozásra, és a lehető legjobb benyomást kelteni a legidősebb Úrfira.
A diószín falaphoz érve SooRa elsimította a ráncokat az egyenruháján, IlHwa asszony bekopogtatott a szobába, majd egy gondolattal később be is nyitott fia hálójába. Csak egy apró lámpa pislákolt valahol a helyiség egyik sarkában, szinte teljes sötétség uralkodott a falakon belül. SooRa kíváncsian pillázott befelé, de semmit nem tudott beazonosítani. IlHwa asszony sóhajtott még egyet, majd beljebb merészkedett fia rezidenciájában. Piciny léptekkel haladt befelé.