✔ I love you, but I hate you...? (SHINee) ✔

26. fejezet

SooRa a háta mögé sem nézve szaladt ki a bejárati ajtón, egyetlen kiáltásra sem volt hajlandó reagálni. Csak menekülni, minél előbb, minél gyorsabban és minél messzebbre. Nem akart egy másodpercig sem tétovázni, nem akart mást, csak eljönni a Kim Rezidenciáról, ahol az újraépített parányi boldogsága egy szempillantás alatt összeomlott.

EunSeo és HyeMi két irányba rohant, ahogy kiértek a kapun; jobbnak látták, ha külön követik SooRát, és aki előbb megtalálja, igyekszik rábeszélni a lányt, hogy visszajöjjön. Míg a két lány SooRát kergette a környéken, addig a két fiatalabb testvér a legidősebb Kim Örököst próbálta meg felkészíteni a lehető legrosszabbra. Egymást lökdösve haladtak a társalgó felé, ahová JongHyun vonult SooRa kirohanása előtt, a boltív alatt megállva már egyikük sem gondolta annyira jó ötletnek, hogy saját maguk közöljék a híreket bátyjukkal.

Végül IlHwa asszony volt az, aki ismét magára vállalta a rossz hír hozójának szerepét, csak úgy, mint az őket érő trauma alkalmával. IlHwa asszony már tudta, hogyan közeledjen szeretett fiához, így reménykedett benne, hogy most is kellő törődéssel és oltalommal tud a legidősebb elé állni. KiBum és TaeMin vállára egyszerre szorított rá, majd a hálóikba parancsolta őket, ő pedig összeszedte minden erejét, hogy újabb fájdalmas tényt osszon meg JongHyunnal.

- JongHyun? – lépett beljebb a nappaliban, ahol a legidősebb Úrfi a kanapén ücsörgött a dohányzó asztalt bámulva, látszólag mosolyogva, oly' régóta először.

- Eomeoni? – pillantott IlHwa asszonyra, majd lassan felemelkedett a pamlagról és illedelmesen meghajolt előtte. – Mit tehetek érted, Eomeoni?

- Hogy vagy, Fiam? – nyújtotta karjait JongHyun felé, majd néhány szívdobbanásnyi időre magához ölelte őt.

- Jól vagyok, Eomeoni.

- Látszik – mosolyodott bele észrevételébe. – Gondolom, oka is van, hogy jól érzed magad – szorított a Fiú kezeire, majd lassan leültek a kanapéra.

- Azt hiszem, igen – biccentett egy aprót, halk és visszafogott nevetés szakadt fel JongHyunból. – Miért kérdezed, Eomeoni?

- Köze van ehhez SooRának? – tapogatózott egyelőre gondtalanul a vészjósló tengerben.

- Rengeteg – sóhajtott fel halkan, aztán egy szívdobbanással később megszabadult a maszktól, mely kissé telt ajkait takarta el.

- JongHyun.

IlHwa asszony szemében összegyűltek a könnyek fia arcát látva, korábbi görbülete szélesedett, jobb kezét JongHyun arcára csúsztatta és lágyan megcirógatta puha bőrét. Arccsontját is megtapogatta finoman, orrhegyét, végül állkapocsívén vezette végig gondoskodó tenyerét, majd leengedve karját, összekulcsolta kezét JongHyun ujjaival. Újabb megkönnyebbült lélegzetvétel távozott IlHwa asszonyból, egyre nehezebben vette rá magát, hogy elmesélje a történteket Fiának.

- Hallottad a nagy hírt? – terelte könnyedebb téma felé a fájdalmas véget érő beszélgetést.

- Ami mi? – döntötte oldalra a fejét, napszemüvege mögött kíváncsi szemmel mustrálta Anyja arcát.

- A kisöcséd, TaeMin, megnősül.

- Ki a szerencsés lány? – húzta még boldogabb mosolyra száját.

- HyeMi.

- HyeMi? Mármint a mi HyeMink? – pislogott nagyokat döbbenetében.

- Igen, JongHyun. A mi, vagyis TaeMin HyeMije – kuncogta.

- Szép pár – markolt erősebben IlHwa asszony kezére, JongHyunból is egy mélyről jövő sóhaj szakadt fel.

- Remélem, hogy te is szolgálsz nekem ilyen hírekkel – suttogta JongHyun füléhez hajolva, aki a megjegyzéstől füle tövéig vörösödött rátörő zavarában.