✔ I love you, but I hate you...? (SHINee) ✔

10. fejezet

SooRa és JongHyun tekintete a lány gyengéd érintését követően azonnal összefonódott. SooRát váratlanul érte az Úrfi reakciója; arról is megfeledkezett, hogy elvegye a kezét JongHyun felkarjáról, és maga mellé engedje a karját. Tenyere még mindig az Úrfi csuklóján pihent. Reszketve. Mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, szíve a torkában dobogott. Kezdetben is alig látott valamit a sötétségben, de ahogy szemében összegyűltek a könnyei, még kevésbé tudta érzékelni a környezetét.
Halk nyöszörgés érkezett JongHyuntól, majd a következő momentumban fordult is egyet az Úrfi. SooRa elkapta a kezét JongHyun csuklójáról, és hátrált egy lépést az ágytól. Lesütötte a szemét, majd egy gondolattal később fejét is lehajtotta. Próbálta megnyugtatni magát, de képtelen volt rá. Hiába akart parancsolni az érzelmeinek, a teste nem engedelmeskedett a szobalánynak.
JongHyun ismét fészkelődött picit, de tekintetét egy másodpercre se vette le SooRáról. Kérdőn és kíváncsian nézte a lány reszkető alakját, kissé homályos volt még a tekintete. Végül feljebb ült az ágyon, és könnyed mozdulattal sötétszürke tincseibe túrt. Picit összébb rendezte őket, aztán halkan megköszörülte a torkát. Alkarjait megtámasztotta a térdein, ujjait összekulcsolta.

- Rara? – sóhajtotta rekedtesen, a lány teste beleremegett a hangba.
- ... – nyelt egy nagyot, majd vett egy mély levegőt, és fejét nem mozdítva válaszolt. – Igen, Úrfi, én vagyok. Sajnálom, hogy felébresztettem az Úrfit. Nem tudtam, hogy mikor szeretne ébredni az Úrfi, és~
- Most.
- Úrfi? – SooRa felkapta a fejét, és JongHyunra nézett.
- Köszönöm. – Ismét fürtjei közé fúrta az ujjait, és még egyszer összerázta őket.
- Öhm. Kíván reggelizni az Úrfi? Készíthetek valami könnyű ennivalót?
- Kérek – felelt még kissé reszelős hangon, SooRa teste újabb remegéssel válaszolt a hangra.
- Köszönöm, Úrfi – meghajolt. – Máris készítek az Úrfinak valamit! – folytatta miután felemelkedett.

A szobalány lassan araszolt az ajtó felé, JongHyun ezzel egy időben bújt ki a takaró alól, és mászott is ki az ágyból. SooRa újfent lesütötte a szemét, és tovább lépkedett az ajtóig. A kilincsre fogott, majd lassú mozdulattal lenyomta a vaspántot.

- Várj – hallotta meg az Úrfija hangját, ezúttal már tisztán és érhetően.
- ... – A lány a kilincsre markolt, hátát a falapnak nyomta, lassan felemelte a fejét.

Térdei remegtek, lenyelte az összes kibuggyanni készülő könnycseppet, és mélyeket sóhajtozott. Képtelen volt megszólalni. Egyetlen hang se jött át a torkán, hiába küszködött vele. Elnémult. Ezernyi kérdés cikázott a fejében, az emlékei váratlanul életre keltek. Értetlenül állt a kilincset szorongatva. A bekúszó napsugarak körbeölelték JongHyun alakját, SooRa teste melegséggel telt meg, ahogy felemelte a fejét, és az ágy felé nézett.
Az Úrfi felkapta a szék háttámláján heverő pólóját, belebújt, majd a nadrágját is felvette. A garbót is magára húzta, nyakrészével eltakarta az állát és ajkait, szemeit a napszemüvege mögé rejtette. Végül sötétszürke tincseit egy baseball sapka alá bújtatta.
SooRa szótlanul nézte, ahogy Úrfija felöltözik, egy kisebb csalódott és halk sóhaj szökött át ajkain, ahogy a garbó lassan felsiklott JongHyun állára, aztán ajkaira. SooRa nyelt egy nagyot. Remélte, hogy a múlt éjjel elérte az Úrfijánál, hogy ne takarja el többé az arcát, de nem úgy tűnt, hogy ezen a szokásán változtatni szeretne az Úrfi.
JongHyun teljes testtel SooRa felé fordult, majd lassan elindult hozzá. SooRa még jobban megkapaszkodott a kilincsben, a szíve már a torkában lüktetett, szaporábban szedte a levegőt, szinte már beleszédült a saját sóhajaiba. JongHyun megállt SooRától egy lépésnyire, majd felemelte jobb kezét, és a lány vállára simította tenyerét. Gyengéden megszorította a cselédlány testét, SooRa ajkai között egy újabb halk lélegzetvétel szökött át.

- Lekísérlek – mormolta alig hallhatóan, a szobalány egyetlen bólintással felelt a megjegyzésre.

Reszketve nyomta le a kilincset, előrébb lépett a falaptól, és egy gyors lendülettel kilépett a sötétségből a fénybe. Összeszűkült a pupillája a megváltozott fényviszonyoktól, pislogott néhányat maga elé, majd JongHyun is előkerült a feketeségből.
SooRa tekintete önkéntelenül tévedt JongHyun napszemüvegére. Aprókat pislogva bámulta a sötét lencsét, és próbált mögé nézni, hogy végre ne csak félhomályban lássa JongHyun lélektükreit. De SooRa nem járt sikerrel. Akárhogy hunyorgott, akárhogy billegette a fejét, nem mutatta magát sehogyan sem az a szempár.
A cselédlányból egy újabb lélegzetvétel szabadult fel, meghajolt az Úrfi előtt, majd elindult a lépcső felé. Azonban alig lépett kettőt, amikor egy meleg kézfej simult a bal csuklójára, és finoman rászorított. SooRa lecövekelt az érintés pillanatában. Lassan fordult csak az Úrfihoz, térdeiből továbbra se távozott a reszketés, a szorítástól is csak még inkább fokozódott.