✔ I love you, but I hate you...? (SHINee) ✔

8. fejezet

SooRa reszketve nyitott be a szobája ajtaján, épp csak belökte azt maga után, és az ágyához sietett. Az ágyneműre rogyott, karjaival körbeölelte a fejét, és elrejtette az arcát. A legkisebbre húzta össze a reszkető testét, miközben nagyokat sóhajtozott, és megpróbált megnyugodni. Sikertelenül. SooRa képtelen volt úrrá lenni a remegésén, újra és újra felidézte magában Úrfijának becézését.
Halk kopogtatás érkezett a nyitva maradt ajtón, majd lökődött is be óvatosan alig egy szusszanással később. EunSeo és HyeMi egymás mögött lépdelve araszolt beljebb a parányi helyiségben, és közeledtek SooRa ágyához. Tanácstalanul néztek össze, majd ismét a szorongó testre pillantottak.
HyeMi halkan felsóhajtott, még közelebb merészkedett SooRához, végül leült a lány mellé, és egyik kezét az összegubózott testre simította. SooRa megrázkódott a váratlan érintéstől. Mintha csak egy kivert kutya lenne, akit nemrég vert el a gazdája, úgy kuporgott az ágy közepén, és még apróbbra akarta összehúzni magát.
EunSeo is helyet foglalt a lány másik oldalán, de ő a karjaira csúsztatta egyik tenyerét. SooRa ismételten remegéssel válaszolt a gyengéd tapintásra. Értetlenül néztek egymásra egy ideig, majd HyeMi adta fel előbb a küzdelmet a benne megfogalmazódott és egyben megválaszolatlan kérdésekkel szemben. SooRa füléhez hajolt.

- SooRa? – súgta a nevét, mire az még jobban eltakarta az arcát.
- Mi a baj? – suttogta a másik oldalról EunSeo.
- ... – de a lány nem válaszolt, csak kucorgott még kisebbre.
- Ugye nem bántott az Úrfi? – kérdezte alig hallhatóan az idősebb, majd EunSeora nézett.
- Nem – motyogta válaszát, és óvatosan megrázta a fejét.
- Akkor mi történt? Reszketsz, mint a nyárfalevél – HyeMi végigsimított a lány hátán, majd ő is a karján állt meg a tenyerével.
- Nem szeretném elmondani – felelt némi habozás után.
- Nekünk bármit elmondhatsz, SooRa – biztatta a beszédre a fiatalabb lány.
- Ezt nem lehet.
- Miért? – HyeMi közelebb hajolt SooRa fejéhez, elsöpört az arcából néhány kóbor tincset.

SooRa nagyot sóhajtott. A remegése alább hagyott, de belül még mindig rázta őt a hideg, és elméjéből se tudta száműzni JongHyun hangját. Ahogyan szólította odafent. Elvette a karjait a fejéről, és teste is fokozatosan elernyedt. Felemelkedett az ágyneműről, HyeMi nyugtalan tekintetével találta szemben magát. EunSeora nézett, aki szintén hasonló lélektükrökkel vizslatta az idősebb arcvonásait.

- Mondott neked valamit az Úrfi?
- Vagy nem mondott semmit?
- Megbántott valamivel?
- Erőszakos volt veled?
- Próbált az lenni?

SooRa egyik kérdésre se válaszolt, csak a fejét rázta vízszintes irányban. A másik két cselédlány továbbra se nyugodott meg. Hiába záporoztak felé a korábbi kérdések változatosan vagy kicsit átformálva, SooRa egyetlen szót sem mondott. Csupán megrázta néha a fejét.
Közel húsz percig tartó eredménytelen faggatózás után végül mindkét lány feladta a küzdelmet. Bármilyen formában tették fel ugyanazokat a kérdéseket, SooRa mindre ugyanúgy válaszolt. Fejrázással. HyeMi emelkedett fel elsőként az ágyról, végignézett SooRa kicsit didergő alakján, majd a szekrényhez lépdelt. A bútor aljáról elővett egy meleg takarót, visszasétált a fekhelyhez, majd óvatos mozdulattal a lányra simogatta a puha anyagot.
SooRa ajkai mosolyra húzódtak, ám parányi volt a görbület, de azért biztató volt. EunSeo a lány mellett ücsörgött még mindig, és csak figyelte. Csendben. SooRából egy nehézkes és meggyötört sóhaj szakadt fel. HyeMi is visszaült az ágyra.

- Mimi? – jött az első hang SooRa torkából.
- Igen, SooRa?
- Ki volt az a szobalány, aki elment? – pillantott a kolléganőjére, aztán a másikra.
- Oh... hogy ő. Biztosan szeretnéd hallani? – kérdezte megértő hangon.
- Talán van valami, amit nem tudhatok? Bocsánat, én csak azt hittem, hogy~
- Nem, dehogyis! – EunSeo simította a lány jobb vállára a tenyerét. – Csak most elég zaklatott vagy, vélhetőleg az Úrfi miatt, így nem biztos, hogy a legjobb, ha most tudsz meg dolgokat.
- Nem miatta vagyok zaklatott – válaszolta lesütött szemekkel. – Máshoz van köze, bár hozzájárult egy kicsit.
- SooRa? – pislogott értetlenül HyeMi.
- Nem érdekes – egy apró mosoly mögé rejtőzött. – Akkor? Elmondjátok, hogy ki volt az a szobalány?
- Seo-yah? Hozol kakaót? – elmosolyodott az idősebbik lány, mire egy határozott biccentést kapott feleletként.
- Kakaót?
- Azt – biccentett. – Hosszú beszélgetésnek nézünk elébe, és ahhoz kell egy-egy bögre kakaó.
- Értem – sóhajtotta.