✔ I love you, but I hate you...? (SHINee) ✔

6. fejezet [16+]

SooRa kissé idegesen szedte a lépteit a lépcső felé, de szinte még el sem ért a feljáróig, amikor nyílt az egyik szoba ajtaja, halk csörömpölés hangjai érkeztek hozzá, majd ismét ajtócsukódás zaja. SooRa lassan megfordult. A korábban bevitt tálca landolt a földön a dió színű falap előtt.
A cselédlány visszasietett az ajtóhoz, és óvatosan leguggolt a tálcához. Kissé elégedetlen sóhaj szakadt fel a lányból; csupán alig néhány falat hiányzott a tányérról, az üdítőnek is csak a fele fogyott el. A leginkább csak belepiszkált az Úrfija az ebédjébe. SooRa felvette a földről a tálcát, újabb halk sóhaj szökött át az ajkai között, majd ismét a feljáróhoz sétált.
A lépcső melletti szoba ajtaja hirtelen kinyílt, a cselédlány egy pillanatra összerezzent, és abban a pillanatban meg is állt. A legfiatalabb Úrfi bukkant elő rejtekéből, és le is cövekelt SooRa mellett. A lány lehajtott fejjel állt a lépcső mellett, igyekezett nem reszketve megtartani a tálcát.

- Reggel majdnem elsodortalak a lépcsőn – szólalt meg mély és egyben dallamos hangon –, de ugye nem ijesztettelek meg?
- Nem, Úrfi, nem történt semmi ilyesmi – felelt, majd biccentett egy aprót.
- Te lennél Hyung szobalánya?
- Igen, Úrfi. Im SooRa vagyok – figyelmesen meghajolt.
- TaeMin, és remélem, hogy nem lesz sok bajod a bátyámmal – ezzel távozott is a lány mellől, és lerohant a lépcsőn.

SooRa sóhajtott még egy mélyet, majd felemelte a fejét, és ismét útnak eredt. Az első lépésének pillanatában egy halk sóhaj érkezett a háta mögül, a cselédlány teste ismét megremegett a parányi lélegzetvételtől, és földbe gyökerezett a lába, mielőtt még érinthette volna a talpa a legfelső fokot. A tálcát bámulta, nem nézett fel.
Egy ismerős és meleg tenyér érintette ismét a bal vállát, finoman rászorított, majd egy gondolattal később el is haladt mellette a tulajdonosa, és meg sem állt a bejárati ajtóig. SooRa csak a szeme sarkából látta, ahogy távozik az Úrfija a házból, ismételten nélküle. SooRa megrázta egy picit a fejét, majd újfent nekiindult, hogy visszavigye a konyhába az ételt, és elmosogasson az Úrfi után.
A két tapasztaltabb szobalány a konyhában sürgött, Han asszony a mosókonyhában ténykedett. SooRa letette a tálcát a pultra, majd az üdítőt kiöntötte a mosogatóba, az összetúrt étel felett pedig tanakodni kezdett. EunSeo megállt a háta mögött, az állát a lány jobb vállára támasztotta, szusszantott egyet.

- Nem nagyon találkoztatok, mi? – szólalt meg suttogó hangon.
- Attól függ, hogy minek neveznéd a találkozást – jegyezte meg mosolyogva.
- Mégis? – pillázott nagyokat, majd vissza is támasztotta az állát a lány vállára.
- Fogalmam sincs hogy' néz ki, és még a hümmögésein kívül semmit nem hallottam.
- JongHyun Úrfi már csak ilyen – kuncogta HyeMi, és ő is közelebb sétált a kolléganőihez.
- Viszont a te Úrfiddal összefutottam a lépcsőn – mosolyogta.
- Oh – HyeMi egy másodpercre paradicsomszínt öltött, aztán gyorsan el is legyezgette a kósza gondolatait, és megköszörülte a torkát. – És? Udvarias volt?
- Igen, nagyon. Még elnézést is kért az első találkozásunk miatt.
- Na, igen. TaeMin Úrfi már csak ilyen udvarias.
- Mióta vagy mellette, HyeMi?
- Mimi, és már öt éve vagyok TaeMin Úrfi szobalánya.
- Nektek sem indult zökkenőmentesen a kapcsolatotok?
- Ami azt illeti, de – felnevetett. – Az elejétől fogva kedveltük egymást, és sokszor keresett meg, hogy kiöntse a lelkét.
- Meg a nőügyeit is veled osztotta meg – motyogta az orra alatt EunSeo.
- Meg azokat – morogta halkan HyeMi.
- Öhm. Mimi? – pillázott.
- Á, nem. TaeMin Úrfi nem igazán híres arról, hogy szoknyabolond lenne, de volt egy lány, aki hm.

HyeMi ajkai között egy apró, ám annál nehézkesebb lélegzetvétel szökött át, mire EunSeo felemelte a fejét SooRa válláról, és barátnőjéhez ballagott. Egy kicsit megölelgette és megszeretgette, aztán elengedte, és visszaandalgott SooRához. Újra megtámasztotta az állát.