✔ I love you, but I hate you...? (SHINee) ✔

11. fejezet [16+]

HyeMi szoborként állt a nappaliban, a korábban hallottaktól arra sem volt képes, hogy viszonozza Úrfija közeledését, és átkarolja a testét. Nem tudta felfogni, hogy TaeMin és legjobb barátja miről folytatott hosszú diskurzust. HyeMi tisztában volt az érzéseivel, tudta, hogyan érez az Úrfija iránt. Annak is teljes tudatában volt, hogy szabályt szegett azzal, hogy közelebbi viszonyt kezdett ápolni vele. A lebukás veszélye folyton ott lógott a feje felett, de nem tudta őt foglalkoztatni a dolog. Képtelen volt parancsolni az érzéseinek.
Bármennyiszer is hozta tudtára az Úrfija, hogy komoly és mély érzelmeket táplál HyeMi iránt, a cselédlány nehezen hitte el a szavakat. Kétségei voltak. Hiszen ő csak egy cselédlány, akinek a saját köréből kell férjet választania, ahogyan TaeMinnek is a magasabb osztályból kell nősülnie. HyeMi elfogadta. Szíve mélyén szeretett volna az a nő lenni, aki egyszer a felesége lesz, és boldogságban élik mindennapjaikat egymás mellett, de soha nem gondolta, hogy ez akár még valóra is válhat. Egy kósza és édes álomnak hitte.
MinHo továbbra is szótlanul állt a Tiltott Szerelembe esettek mellett, hol a látványukba feledkezett, hol pedig körülnézett, nehogy valaki megzavarja őket. Tenyere még mindig TaeMin vállán pihent, aki nem volt hajlandó lazítani karjai szorításán.
HyeMibe lassanként visszatért az élet. Lassanként. Remegve emelte fel a karjait, és az Úrfija csuklóira szorított, majd nehézkesen ugyan, de lehámozta a végtagjait a csípőjéről. Homályos szemmel nézett TaeMinre, akinek vonásai nyugodtak és magabiztosak voltak. HyeMi felsóhajtott. Hosszú percek óta először tudott lélegezni is. Maga sem tudta, hogy eddig a percig hogyan kapott egyáltalán levegőt.

- Ú-úrfi...? – motyogta elcsukló hangon.
- Nyugodj meg, Mimi – mosolyogta, miközben két tenyere közé fogta a cselédlány arcát, és egy apró puszit adott a homlokára.
- Ú-úrfi – hebegte teljes döbbenetében.
- Jól van, Mimi. Nyugodj meg. Nincs semmi baj. – suttogta még mindig bőrére hajolva, majd egy újabb törődő puszit adott ugyanoda. – Nem kell ennyire megijedned.
- Ú-úrfi. T-tae-Min Úrfi.
- A legjobb lesz, ha most leülsz – elvette a kezeit HyeMi arcáról, megfogta a csuklóit, és a porcelántörmelékeken átlépve, a kanapéig araszoltak.

HyeMi öntudatlanul követte TaeMint a heverőhöz, majd szabályosan levetődött a bútorra, és most már üveges szemmel bámult maga elé. Az Úrfi leguggolt a lánnyal szembe, MinHo is beljebb sétált, és megállt TaeMin mögött. Mosolyogva nézte a döbbent szobalány arcvonásait. Ahogyan az Úrfi barátja, úgy HyeMi sem volt felkészülve erre az elhatározásra. Pedig ismerte a fiú érzéseit. Mindet. Eddig is tisztelte a fiatalabb fiút, amiért belevágott ebbe a veszélyes játékba, ahogyan tudta azt is, hogy fel is fogja vállalni idővel, de még nagyobbat nőtt a szemében a lánykérést illetően.

- Úrfi – dünnyögte monoton hangon.
- Itt vagyok, Mimi – ismét karjaiba zárta a lányt, és magához ölelte. – Itt vagyok. Nincs semmi baj, Mimi. Lélegezz mélyeket, és nyugodj meg. Itt vagyok. Nem álmodsz semmit sem, Mimi.
- Ú-úrfi.
- HyeMi – MinHo is leguggolt a lány elé, jobb tenyerét a reszkető kézfejre simította, és rászorított; a szobalány összerezzent az érintés pillanatában, és szinte azonnal észhez is tért. – Jó. Látom, most már felfogod a dolgokat. Nem kell rémüldöznöd, HyeMi, mindent jól hallottál, és rólad beszélgettünk.
- MinHo Úrfi – pislogott az idősebbre. – Én sajnálom. A tea. M-máris. Khm. Máris készítek egy másikat. – emelkedett fel a heverőről, de TaeMin azzal a lendülettel visszanyomta a lány vékony testét.
- Nem mész sehova, Mimi – kuncogta. – Maximum az Elnökhöz megyünk együtt. De ne foglalkozz a teával most. Nem számít. Van még húsz készletünk, amiben felszolgálhatnak teát. Te csak nyugodj meg, majd aztán foglalkozunk minden mással.
- Az Elnökhöz? – rémült hangon kérdezett vissza. – Miért? Ki vagyok rúgva? El kell mennem?

A két fiú összenézett. MinHo próbálta visszafogni a feltörő és hangosnak ígérkező nevetését, de TaeMinnek is erőt kellett vennie magán, hogy ne röhögjön egy nagyot és kiadósat. Csak megrázták a fejüket, ahogy HyeMi ijedt arcát nézték.