✔ I love you, but I hate you...? (SHINee) ✔

12. fejezet

EunSeoban megfagyott a vér, ahogy KiBum a mondat végén a lányra nézett. Magabiztosan, szeretettel és őszinteséggel telve ragyogtak rá az Úrfi lélektükrei. Meredten bámulta KiBum csillogó szemeit és halványan mosolygó ajkait. Fel sem fogta igazán Úrfijának szavait, az ajtóban próbált valamiféle kapaszkodót találni, de az is legalább háromlépésnyire volt a lánytól.
JinKi biccentett egyet, elsétált az ablakból, és megállt KiBum háta mögött. Két tenyerét a hatalmas bőrfotel háttámlájára csúsztatta, és az anyagra fogott. Egy halk és boldog sóhaj szakadt fel a titkárból, aztán mélyen EunSeo szemébe nézett.

- EunSeo? – szólalt meg kisvártatva JinKi.
- Hah? Tessék? – szakította meg a szemkontaktust KiBummal, és a bizalmasra pillantott. – JinKi Úrfi? – pislogott rá nagyokat.
- Hallottad, hogy mit kért tőlem az Úrfid? – kérdezte továbbra is finom görbülettel a száján.
- Igen, bár nem értem. Nagyon nem értem. Miért? Miért kérte? De mégis hogyan? És különben is! Én nem hiszem, hogy ez normális. Meg egyébként is! Én csak egy cseléd vagyok! – hebegte félájultan.
- EunSeo, nyugodj meg – állította meg a kérdészápor végén őt JinKi. – Jól hallottál mindent, és teljesen normális minden. A pozíciódat tekintve lehet, hogy cseléd vagy, hiszen szobalányként kerültél a Kim Családhoz, de soha nem tekintett annak az Úrfid, igaz?
- ... – EunSeo csak egy apró biccentéssel tudott reagálni JinKi szavaira.
- Helyes. Akkor normális a dolog, igaz?
- ... – habozva ugyan, és még úgy is csak határozatlanul biccentett egyet feleletként.
- Nagyszerű. – biccentett egy újabbat.
- Seo-yah? Jól érzed magad? – érdeklődött ezúttal KiBum, mire a cselédlány teste összerezzent a bizsergető hangtól.
- I-igen... – motyogta alig hallhatóan –, jól. Miért kérdezi az Úrfi?
- EunSeo, tudom, hogy meglepődtél azon, amit JinKitől kértem, de ez így van. Többször szerettem volna már Kim elnök elé állni a szándékaimmal, de sajnos mindig megakadályozott valami benne, hogy megtegyem.
- De miért? – újra és újra nagyot nyelt, el sem jutottak a szavak a tudatáig.
- Miért? – kuncogta, majd lassan felemelkedett a székből, és EunSeohoz lépdelt.

KiBum megállt a szobalány előtt. Mélyen EunSeo szemébe nézett, összekulcsolta az ujjaikat, EunSeo halkan zihált az Úrfi közelségétől, aprókat pislogott, ahogy elveszett KiBum mélybarna és ragyogó macskás szempárjában. Újra és újra mélyet lélegzett, majd az Úrfi ujjaira szorított. KiBum lágy és megértő mosolyra húzta ajkait, még közelebb lépett EunSeohoz.

- Miért? Azt szeretnéd tudni, hogy miért? – suttogta halkan.
- Azt – motyogta alig hallhatóan.
- Hát nem tudod? – homlokát a lányéhoz támasztotta.
- ... – EunSeo finoman megrázta a fejét.
- Kis butus vagy akkor, de az is lehet, hogy én nem voltam eddig elég egyértelmű. Vagy nem jól fejeztem ki magam? – szélesedett a lágy görbület.
- Nem tudom – mormolta maga elé, miközben zavarában elkapta KiBumról rémült tekintetét.
- Seo-yah – összefont ujjaikra szorított picit –, mit csináljak, hogy tudd? Hm?
- Hah? – felkapta a fejét, pillantása találkozott KiBum szempárjával.
- Mit csináljak, hogy elhidd, nekem tényleg te kellesz? Hm? Mit tegyek, hogy felfogd végre, nekem nem más nő kell, hanem te? Térdeljek le eléd, és úgy kérjelek feleségül?
- Bummie – EunSeo hangja elcsuklott.
- Mit szeretnél, Seo-yah? – tette fel kérdését lágy és dallamos hangon, közben a nem létező távolságot is leküzdötte kettejük között.

KiBum elengedte EunSeo ujjait, majd karjait a lány keskeny dereka köré fonta, és gyengéden magához ölelte. A szobalány reszketve emelte fel karjait, átkulcsolt KiBum feszes nyakának ívét, arcát az Úrfi vállgödrébe fúrta, és nagyot sóhajtott. Megkapaszkodott a testében, és kissé lábujjhegyre emelkedett, hogy még jobban magához szoríthassa az Úrfit.
KiBum hosszú és lassú mozdulatokkal simított végig EunSeo hátán, aki már egész testében reszketett a fiú szavaitól. Egyre jobban húzta magához KiBumot, és ő is egyre szorosabban bújt bele az ölelésbe. JinKi egyetlen szó nélkül és mosolyogva nézte a párt, és büszkeséggel töltötte el őt a tudat, hogy részese lehet ezeknek a lopott, ám annál boldogabb pillanatoknak.