Vér és vágy (Befejezett)

💎Apuci💎

Vladimir pov.
Áh, a szemem! Mi ez a vakító fény? Hol vagyok? Kérdések százada kavargott a fejemben, de ahogy oldalra fordultam, az a század csak egyé zsugorodott. Ki ez a férfi? Az oldalamon egy feketehajú, izmos férfi feküdt... Meztelenül? Én is meztelen voltam így nagyjából leszűrtem, hogy mi történhetett éjszaka. Biztos ő volt az ügyfelem. Meg kell várnom amíg felébred, hisz máshogy nem kapom meg a pénzem. Nem is kell olyan sokáig ülnöm. Lassan mozogni kezd majd nekem háttal felül és nyújtózkodik egyet. Úristen, de izmos, széles a válla és milyen karcsú a dereka. Olyan mint egy kőből faragott görög isten. Csak még annál is szebb. Mosolyogva hátrapillant, egyenesen rám. Atya ég, de jóképű! Talán még én is élveztem volna ha nem lettem volna belőve.
- Uram... Ha nem zavarja én lassan mennék. Csak kérem a pénzem és... - erre közelebb mászott és szó szerint maga alá gyúrt.
- Hova mennél? Vissza abba a hajléktalan szállóba? Te már ide tartozol, ugyanis megvettelek. - mondta mélyen a szemembe. Mit mondott? Megvett? Erről hallottam korábban, ha egy prostit valaki megvesz, akkor az övé mindene. Főleg a teste. Tehát már magántulajdon vagyok. Olyan lettem mint egy rabszolga. Viszont hirtelen egy kezet éreztem meg az állam alatt és az a kéz felhúzott, hogy egy mély barna szempárba nézhessek.
- Hogy hívnak? - kérdezte.
- Vladimir vagyok, és ön? - tudnom kellett, hogy ki az új gazdám ha már egyszer az övé vagyok.
- Neked? Hm... Apuci! Hívj így! - nevetett a férfi. Furcsa, hogy erre kér, de nem lepődtem meg annyira. Számos ügyfél kért már erre.
- Nos akkor... Apuci! Hol vagyok?
- Nos, napsugaram! Lázas voltál és be voltál drogozva. Elhoztalak arról a szeméttelepről és kaptál egy lázcsillapítót. A többit már te is tudod. - magyarázta. Várjunk! Csak ennyi? Tehát nem történt köztünk semmi több? Akkor az a furcsa érzés, ami álmomból maradt meg, az csak álom volt? Java részt megnyugodtam, de lelkem mélyén bántam egy kicsit.