Vér és vágy (Befejezett)

🏖Epilógus🏖

Vladimir pov.
Még mindig alig hiszem el, hogy épp egy sziget felé repülök egy magánrepülőn immár a férjem ölében, aki nem győzi kivárni a nászéjszakát.
- Jaj, ne már, légyszi! - bújik a nyakamba hátha beadom a derekamat, de nem.
- Várd meg az estét! Igérem ha türelmes leszel, apuci akkor a te kis napsugarad, olyat ad neked, hogy másnap délig aludni fogsz. - mondtam, de ezzel csak azt értem el, hogy maga alá nyomott.
- Szeretsz a tűzzel játszani, mi? Ne, aggódj, édesem. Türelmes leszek, de piszok nehéz ha rólad van szó. - nyafogott.
- Tenyleg, hová is megyünk?
- Majd meglátod. - mosolygott sunyin. Tervez valamit, már látom.
Egy óra mulva leszálltunk egy szep repülőtéren ahonnan csónakkal mentünk tovább, de már csak én és Igor. Bekötötte a szemem, hogy jó legyen a meglepetés. Éreztem, hogy a csónak megállt majd a férjem felkapott a karjába és éreztem ahogy bevisz a karjàban.
- Ez komoly?
- Illő tisztelni a hagyományokat. Leveheted. - mondta miután lerakott. Ahogy levettem a kendőt ki is esett a kezemből. Egy csodaszép házban álltam. Az ablakból tisztán látszott a tenger.

- Körbe megyünk? - kérdezte Igor mire bólintottam. Megnéztük a teraszt, a kertet, a konyhát, a fürdőszobát.

És ahogy sejtettem, a hàlószobát hagyta utoljára.

- Tetszik?
- Gyönyörű.
- Nincs kedved kipróbalni az ágyat? - kérdezte miközben a nyakamba puszilt és megmarkolta a csípőm. Sejtettem, hogy ez lesz. Megfordultam és szenvedélyesen megcsókoltam. A kezei mar vàndorútra indultak a testemen, de nem vesztettem el a fejem.
- Mit mondtam, mi lesz ha türelmetlen vagy, Apuci?
- Ne csináld ezt velem kérlek!
- Először mondd meg, hogy hova hoztál, aztán majd beszélgetünk.
- Jó! Gyere! - adta meg magát. Leültünk a nappaliban.
- Egy kis szigeten vagyunk a karib tengernél.
- Melyik városban?
- Semelyikben. Nincs itt más csak te és én. Az egész szigeten, ami az én tulajdonom. Csak még nincs neve, van valami ötleted?
- Van! Legyen a sziget neve.... Amor sziget.
- Amor? Mint a szerelem spanyol megnevezője?
- Múlt héten olvastam egy spanyol könyvet és mivel nászúton vagyunk arra gondoltam... Mindegy, hagyjuk! - hajtottam le a fejem. Hirtelen azonban megcsókolt, majd a szemembe nézett.
- Mientras viva contigo, mi amor siempre viene con, mi sol. - spanyolul beszélt. Igaz is, elfelejtettem, hogy hat nyelven is beszél.
- Mit mondtàl?
- Amíg veled èlek, a szerelmem örökké érted ég, napsugaram.
- Akkor mégis tetszik a név?
- Nem tetszik, imádom! - nyomott egy puszit a számra.
- Tudod, nagyon jó voltál ma, Apuci.
- Igen.
- Nem is tudom.
- Igen?
- Talán megis kipróbálnàm azt az ágyat abban a hálóban.
- Igen!! - kiáltott fel győzedelmesen majd felkapott a karjaiba és a szobàig meg se àllt.
Ahogy bekövetkezett az orgazmusunk, tudtam, hogy immár tényleg törvényes házasokká váltunk. Vele, a szerelmemmel. Igor Rowlinggal, egy maffiózóval, akivel hátrahagytuk a szörnyű multat és egyenesen néztünk a jövőbe, a közös jövőnkbe.

Vége.