Vér és vágy (Befejezett)

💵Nincs más💵

Igor pov.
Egy hete csak azon vagyok, hogy elővakarjak 80 milliót. Hiaba a pénz nem fán terem. Most is a kötegeket próbalom átszámolni. Ez csak 60 millió! Valahonnan még szereznem kell 20 milliót, de ez minden pénzem. A nagy gondolkodásból Roger ébresztett fel.
- Kevés, igaz?
- Meg húz köteg kellene, de honnan?
- Én egyvalakit ismerek! - húzta el a száját, nekem pedig azonnal beugrott, hogy kiről beszél.
- Nem!
- De!
- Ugy sem fog adni! Főleg nem ha rájön, hogy Vladimir nem volt más csak egy közönséges prostituált! - ellenkeztem ugyanis Roger nem másról beszélt mint az apámról, Dag Rowlingról. Amióta kiderült, hogy a fiúkat szeretem nem is tartjuk a kapcsolatot. Anyám megvédett, de sajnos ő már nem él. Viszont ha Vladimirnak valami baja eski azt sohasem bocsájtom meg magamnak. Már csak egy hetem maradt, hogy össze gyűjtsem a pénzt. Tehát sajnos nem maradt más választásom.
Roger vezetett mert èn biztos nekimentem volna valaminek, annyira ideges voltam. Egyrészt, nem tudtam, hogy mi van az én napsugarammal, vajon hianyzom neki, ugyen nem bántották? Masrészt épp az apám birtokára hajtottunk be, akivel közel 6 éve nem beszèltem. Miután nagy nehezen beléptem a házba egyből megpillantottam azt a szemrlyt, akit anyám es Vladimir után a legjobban szeretek.
- Sarah! - integettem a hazvezető nőnek, aki azonnal úgy ölelt mint egy anya a tulajdon gyermekét.
- Igor, édesem! Csakhogy épségben vagy! Mi hozott erre ilyen hosszú idő után? - simogatta az arcomat.
- Azt én is szeretnem tudni! - jelent meg az ajtóban az apám. A szemében inkább bánatot mint haragot véltem felfedezni.
- Segítség kell. - jelentettem ki nemes egyszerűseggel mire az irodája felé mutatott. Odabent aztán leültetett én pedig töviről hegyire elmeséltem mindent. Csak megcsóválta a fejét. Majd egy nagy soháj kíséreteben felállt es kiment. Mikor visszajött egy kis táskat tett az asztalra. Kíváncsian belenéztem és egy nagy köteg pénz volt benne.
- Ez...
- Pont annyi.
- Miért segítesz? Azt hittem gyűlölsz a másságom miatt! - néztem rá értetlenül.
- Eleinte gyűlöltelek is, de anyád... Ő folyton kitartott melletted. Aztán amikor meghalt annyira magányos lettem. Próbàltalak elérni, de aztán kiderült, hogy elköltöztél és telefonszámot váltottál. Rá kellett jönnöm, hogy rajtad kívül nincs senkim. Tudod mi a te hibád? - nezett rám mosolyogva mire én megráztam a fejem.
- Az, hogy pontosan ugyanolyan vagy mint én. Ez a Vladimir pedig nyílván ugyanolyan mint anyád, csak a jó oldaladat látja. Mentsd meg ha szereted, csak egy dolgot kérek cserébe. - mondta. Figyelmesen hallgattam tovább.
- Ha sikerül megmentened szeretnem megismerni. - mosolyodott el. Azonnal letettem a pénzt és olyasmit tettem, amit talán kisgyerek koromban tettem utoljára. Megöleltem az apámat.