Vér és vágy (Befejezett)

🔞Eljegyezve🔞

Vladimir pov.
A keze vándorútra indult a testemen. Tekintve, hogy még mindig csak az a lenge kimonó volt rajtam, egy mozdulattal letépte rólam. Próbáltam rávenni, hogy lassítson egy kicsit, hisz a sebei miatt ez nehéz, de eldugította a számat a nyelvével és jól összekeverte a nyálainkat. Próbáltam segíteni neki, hisz láttam, éreztem, hogy már nem fér a nadrágjában. Legalabbis az ágaskodója erről árulkodott. Mire észbe kaptam a kezemet már rá is szorította a mesztelen tagjára.
- Érj hozzám! Èrj hozzám! - nyöszörögte. Alig fér már a bőrébe szegény. Csak, hogy egy picit szivassam elvettem a kezemet majd megfordulva az ölébe ültem es a csupasz fenekemet kezdtem el hozzá dörgölni. Az arca olyan lett mint, aki egyszerre lázas es jar a fellegekben.
- Na, mi van, apuci? Hát már nem kívánod a te napsugaradat? - simultam az egész testemmel hozzá mire rá markolt az én ferfiasságomra és szorosan magához rántott.
- Ne jász a tűzzel, napsugaram! A végén még nem fogok tudni leállni! - morogta. Erre a gerinvemen vegig futott egy akkora bizsergés mint eddig mèg soha. A macsós hangja annyira izgató.
- És ha én nem akarom, hogy leállj? - simítottam a nyakára és azt hiszem ezzel elvágtam benne a cérnát. Hátradőlt az ágyon és magával rántott.
- Faj a vállam, szóval ma te leszel felül. Lovacskázzunk egy kicsit! - mosolygott sunyin és ezzel el is kezdett behatolni. Mivel nem készitett fel iszonyatosan fájt. Égetett és feszített, de most nem zavart. A vágy, ami a testemben lángolt szinte felemésztette a testemet. Egy ket percig eltartott mire teljesen belém került.
- Lovagolj, napsugaram! - nyelt egy nagyot. Izzadtam mint hazug a templomban, de elkezdtem mozogni. Egy kis idő múlva már ő is mozgott. A sikítások es a nyögések hada az egész birtokot belepte és nem csak az enyém. Alig éreztem már bármit a valósagból mikor elkezdtem érezni azt a bizonyos feszítő érzést az alhasamban.
- Apuchih... Énh... El fogokh...
- Akkor menj, napsugaram! - lökött egy hatalmasat mire sikítva a hasára élveztem majd egy perccel később megéreztem magamban az ő forró nedvét. Óvatosan kiengedtem magamból es rádőltem a testére mint egy rongybaba. Nem zavart, hogy atestét beterítő nedvem miatt össze fogunk ragadni, de ahogy láttam őt se. Elmozdítva engem az ujjára vett egy kicsit majd lenyalta.
- Meg mindig finom vagy, napsugaram! - mondta majd megéreztem ahogy a kezével a fenekemet sinogatja és a sajátjából is tesz egy kicsit a kezére, azt azonban felém emelte.
- Itt az ideje, hogy te is megízlelj engem. - mosolygott ravaszul. Egy pillanatra megdermedtem, de utána engedelmesen lenyaltam a kezéről a furcsa ízű nedűt. Nem volt új az íz, de ez most merőben más volt. Azelőtt kényszerítettek, hogy lenyeljek gyakran bazi nagy adagokat. Most csak megkóstoltam.
- Jó ízed van, apuci! - mosolyogtam rá mire a, még ragadós, kezével megsimogatta az arcomat.
- Szeretlek, mind testben, mind ízben, mind lélekben. Te vagy az én napsugaram es hamarosan te fogsz fényt adni örökké az életemnek. - nyomta az ajkait az enyémnek.