Vér és vágy (Befejezett)

🗨Csak barátok💬

Vladimir pov.
Megcsókolt. Miért történik ez? Én túlléptem rajta, ott van nekem Steve. Bármennyire is akartam az ajkait, utolsó lelkierőmmel sikerült eltolnom magamtól.
- Ezt nem szabad.
- Miért nem, napsugaram? Hisz szeretjük egymást és...
- Apuc... Igor! Nekem van valakim. - böktem ki azt, amitől meg akartam kímélni. Az arcáról lehervadt a mosoly és elengedte az arcomat.
- Értem. Hogy hívják a szerencsés lányt? - kérdezte mire én lehajtottam a fejem. Már ebből megértette, hogy nem lány, hanem fiú.
- Én saj...
- Nem! Ne sajnáld! Túlléptél mindenen, ami a múlt és ez így helyes. Én sajnos nem tudtam. Egyszerűen nem bírtalak elfelejteni téged. Minden áldott nap abban reménykedtem, hogy ha kinyitom a szemem te ott leszel mellettem és hozzám bújsz, de minden reggel a hideg magány fogadott. Nem bírok nèlküled létezni Vladimir. Tudom, hogy egy pár már sosem lehetünk, de kérlek had legyek legalább a barátod vagy ilyesmi... Én egyszerűen nem bírom nélküled. - szorított magához. Nem hiszem, hogy mi ketten valaha is elfelejtenénk a másikat, de igaza van. Talán csak most, talàn már soha, de nem lehetünk egy pár.
- Rendben. Barátok vagyunk.
- Igen. Csak barátok. - suttogta fájdalmasan. Nekem is fájt a dolog, de Steve - et is szeretem. Nem akarom megbántani. Ez most tisztára olyan mint az Alkonyatban az Edward, Jakob háromszög. Csak nekem nem mitikus lények közt kell választanom.
- Egyáltalán, hogy lehetett annyi eszed, hogy részegen menj el egy ilyen viadalra vagy mire?
- Nem volt fair. Elvileg egymás ellen mentünk volna, de előugrott még vagy 5 barom és igazi tűzharc lett a vége. Mondjuk így is ő halt meg. - mesélte.

Nem aludtam ott, de nagyon későn értem volna haza, ha útközben valaki nem kap fel hátulról és pörget meg a levegőben.
- Szia, baby! - nyomott egy puszit sz arcomra. Azonnal megismertem a hangját.
- Steve! Mit keresel te itt?
- Túlóráztam. Épp hazafelé indultam mikor megláttalak. Te mit csinálsz itt? Ex prostiként tudhatnád, hogy ilyenkor veszélyes. - na igen. Tudja, hogy mit dolgoztam a múltban, de nem zavarja. Mivel a bátyám úgy tudja, hogy nem alszok otthon így átmentem hozzá. Sokszor aludtam már nála, így semmi sem okozott gondot.
- És mit csinált az én babám ilyen későn odakint? - huppant le az ágyra és az ölébe ültetett.
- Egy barátomnak segítettem, semmi több.
- Szeretem, ha jószívű vagy. Egyszer bemutathatnád ezt a barátot. - bújt bele a nyakamba és elkezdte finoman puszilgatni.
- Te meg mit... - nem tudtam befejezni mert a következő pillanatban az ágyra nyomott.
- Mi még nem is csinàltuk, baby! Itt lenne az ideje... - búgta a fülembe. Igazság szerint igaza volt és szerettem volna mára elfelejteni Igort. Szóval aznap éjjel Steve és én egyé váltunk és elvett Igortól. Véglegesen.