Vér és vágy (Befejezett)

💗Újra itt💗

Vladimir pov.
A kezemből kiesett a telefon. Az én Apucim haldoklik? Mi történt? Roger azt mondta, hogy oda kell mennem így hsmarosan értem jött a kocsival. Szóltam a bátyámnak, hogy ma lehet nem megyek haza és elnézést kértem.
- Szóval, mi történt? - kérdeztem a fekete kocdiban ülve.
- Meglőtték. Az a barom részegen ment el egy viadalra és jól elintézték.
- De én miért kellek?
- A sebeit be tudtam kötni, de nem hajlandó bevenni a gyógyereket. Arra gondoltam, hátha neked engedi. - magyarázta Roger. Hezitálás nélkül belementem. Lehet, hogy Igor es köztem már nincs semmi, de nem engedhetem, hogy meghaljon.
A birtokra érve szinte kipattantunk a kocsiból és az emeletre futottunk. A szobába érve lefagytam. Nem azért mert a fél válla szinte átázott a vértől, hanem attól, hogy újra látom. Hiányzott, de ő biztos túllèpett rajtam. Muszály volt. Roger újra megpróbált egy inekciót adni neki, de Igor egy gyors mozdulattal kiverte a kezéből. Háttal feküdt nekem így nem vett észre.
- Ne gyerekeskedj már, a rohadt életbe! - kiáltotta Roger és megpróbálta erőszakkal Igorba nyomni a tűt, de Igor nem tágított.
- Menj el! Hagyj! - nyöszörögte. Roger ekkor intett, hogy menjek oda. Az ágy mellé lépve rálátást nyertem Igor sérült vállára. Be volt dagadva és be is gyenyesedett. Az arca a párnàba volt nyomva így mrg mindig nem látott. Egy finom érintéssel figyelmeztettem, hogy itt vagyok. Felnézett a pánzák közül és olyan lett mint, aki most lát először embert.

Igor pov.
Ez... Ez nem lehet igaz! Biztosan álmodom, de ha álmodok akkor soha többé nem akarok felébredni. Itt van! Annyi hónap után itt van. Az az ember, akinek a hiánya kis híján megölt. Kedvesen mosolygott és a kézfejemet simogatta. Az érintése szinte az egész testemre kihatott és melegség járt át mindenhol.
- Szia, Apuci! - hát még mindig így hív? Annyira, de annyira hiányzott a hangja.
- Napsugaram! Ez nem álom, ugye? - kérdeztem miközben a kezemmel az arcát kezdtem cirógatni. Nemlegesen megrázta a fejét majd egy kicdit közelebb hajolt.
- Viszont, ha nem veszed be most rögtön a gyógyszereket elmegyek! - kezd el dorgálni mint egy anya a kisfiát mután nyelvet nyújtott valakire. Mosolyogva hagyom, hogy Roger beadja nekem az inekcijókat és kitisztítsa a sebeim. Miután ezzel végzett kiment és kettesben hagyott minket. Néztük egymást mint ha csak olvasni akarnánk egymás tekintetéből. Végül én már nem bírtam tovább és rátapadtam azokra a csodás ajkaira.