Vér és vágy (Befejezett)

🖤Nem hazugság🖤

Steve pov.
Na most mit tegyek? Apám állandóan azzal nyaggat, hogy mikor erőszakolom már meg újra Vladimirt. A baj csak az, hogy fején találta a szöget mivel fülig szerelmes vagyok ebbe az angyali fiúba. Olyan ártatlan és olyan kedves. Mellette ugyanazt éreztem mint egykor az édesanyám mellett kiskoromban. Hogy figyelnek rám, hogy tényleg érdeklem őt. Az apám csak az apám. Semmit se jelentek neki egyszerű örökösön kívül. Az a rohadék vette el tőlem az egyetlen embert, aki szeretett és most meg azt az egyetlent, akit én szeretek. Most sem csináltam vele semmit, csak néztem ahogy alszik. Végre sikerült rendesen elaludnia és két óránál tovább pihenni rémálmok nélkül. Csakhogy fájt mert ilyenkor mindig azt a hülye Rowlingot hívta, hogy segítsen neki. Néha felmerült bennem, hogy csak úgy felkapom és elviszem innen, de ha ezt megtenném megölnék a szerelmét, ahhoz pedig túlságosan szeretem, hogy ekkora fájdalmat okozzak neki. Hirtelen észrevettem, hogy megrándult a szempillája és kinyitotta a szemeit, azokat a gyönyörű, fekete szemeit.
- Szia, baba! - mosolyogtam ra, de ő csak félve összehúzta magát és elfordult. Fél tőlem, de joggal teszi, hisz megerőszakoltam. A legrosszabb pedig az, hogy élveztem. Élveztem, hogy fájdalmat okozok neki, mert féltékeny voltam Igor Rowlingra. Azt se értem, hogy tud egy ilyen angyal szeretni egy olyan haramiát mint ő. Óvatosan megsimogattam a vállát mire  úgy összehúzta magát mintha megütöttem volna.
- Babám, én...
- Hát jó... - folytak le a könnyei és kitakarózott. Elkezdte levenni a ruháját és közben folytak a könnyei. - Hol akarod, a kanapén vagy az ágyon? Csak arra kérlek legyél gyors! - húzta volna már le a nadrágját is, de gyorsan visszahúztam rá, amint megértettem mire gondolt. Leültem mellé és bebugyoláltam majd magamhoz öleltem és ringatni kezdtem az én babámat.
- Nem akarom, baba! Senki sem kérte most, hogy ezt csináld! Csak azt akartam kérdezni, hogy éhes vagy e? - mondtam mire hevesen bólogatni kezdett, hisz nem evett már talán egy hete rendes kajat. A szemét apam csak száraz kenyeret és vizet adott neki. Gyorsan lementem a konyhaba majd azzal az ürüggyel, hogy éhes lettem csinaltam egy szendvicset és felvittem a szobába. Ott oda adtam neki és neztem ahogy felemeli majd egy hatalmasat szippant belőle és szinte pánik szerűen elkezdi enni. Nem volt benne semmi extra. Sima sonkas sajtos kenyér volt majonézzel, ő megis úgy ette mintha az élete függene tőle. Mikor végzett elégedetten vett egy nagy levegőt.
- Köszönöm, de... Nem értelek. Becsaptál. Elárultál és megerőszakoltál, most mégis olyan kedves vagy. Mi változott? - kérdezte félve mire a kezembe vettem az arcát és mélyen a szemébe néztem.
- Az, hogy vegre beismertem magamnak. - hajoltam egyre közelebb.
- Mit?
- Azt, hogy teljesen beléd szerettem. - és ezzel megcsókoltam. Épp úgy mint régen, amikor együtt voltunk.