Vér és vágy (Befejezett)

💔Biztonságban💔

Vladimir pov.
Mi van velem? Olyan gyengének érzem magam és nagyon fáj az oldalam. Aztán hirtelen minden beugrott. Apuci, a tánc, a fájdalom... Senki sem volt rajtam kívül a szobában. Az oladalam és a hátam gondosan bekötve, szinte mesterien ellátva. Nagyon szomjas voltam így óvatosan felálltam és elindultam az ajtó felé. Előtte gyorsan magamra kaptam egy nagyobb pólót és egy nadrágot majd kiléptem a folyosóra. Roger egyszer megmutatta, hogy merre van a konyha így arrafelé vettem az irányt. Kivettem egy poharat a szekrényből és öntöttem magamnak vizet. Ezt a folyamatot pedig talán háromszor megismételtem. Miért voltam ennyire kiszáradva? Mint, aki most jött a sivatagból.
- Felébredtél? - jelent meg mellette Roger.
- Nagyjából. Meddig voltam kiütve?
- Majdnem három napig. Sok vért vesztették és lehet, hogy sokkot kaptál. - magyarázta. Na igen. Csalódtam Apuciban. Azt hittem, hogy ő más. Hogy talán kedvesebb mint az eddigi ügyfelek akikkel együtt voltam, de nem. Ugyanolyan vadállat mint ők, akik számára nem vagyok más csak egy baba, akit kedvükre dughatnak és kínozhatnak.
- Figyelj, tudom, hogy nem az én dolgom, de Igor teljesen maga alatt amióta elájultál, szó szerint depressziós lett. Napok ótam csak iszik és kávén kívül szinte semmit sem fogad el. Arra akarlak megkérni, hogy vidd fel neki ezt a szenvicset. Hátha tőled elfogadja. - nyújtott át nekem egy tálcát rajta egy pulykás szendviccsel és narancslével. Igazság szerint undorodtam Igortól, de fájt, hogy miattam lett depressziós így belementem.
A szobához lépve bekopogtam a nagy ajtón.
- Menj innen!!! - ordította bentről. Felismertem a hangját. Meggyötörtség és fájdalom hallatszott belőle. A tiltás ellenére beléptem a szobaba, ahol sötétség uralkodott. Az íróasztam mögött, a fal felé fordulva ült a sebem felszakítója, akit a megváltómnak hittem.
- Azt mondtam, hogy menj... - amint hátrafordult lefagyott. Tátott szájjal és meresztett szemmel bámult rám. Mintha nem a karná elhinni, hogy én vagyok az.
- Szia, Apuci! - ejtettem meg egy kissebb mosolyt. Letettem az asztalra a tálcát majd leültem a mellette lévő kisszékre.
- Roger mondta, hogy nem eszel. Hoztam reggelit. Szeretném ha megennéb, bár nincs beleszólásom. - hajtottam le a fejem. Elvegre ő a gazdám. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy dorgáljam vagy leszidjam. Ő továbbra is csak bámult majd felemelve a kezét megsimogatta az arcomat. Hagytam mert nincs más választásom. Igazság szerint undorodtam most az érintésétől. Mintha olvasott volna a gondolatomban gyorsan elkapta a kezét.
- Vladimir... Ez a tiéd. - nyújtott át egy kis borítékot. Kívancsian kinyitottam. Egy csekk volt benne. Rajta kiállítva... 20 millió dollárral?! Mi a nyavaja?
- Ez...
- Mielőtt elkezdesz szabatkozni, de! Ez a tiéd. Menj a közelemből mert nem vagy biztonságban mellettem. Viszont nem akarom, hogy visszamenj arra a drogtanyára. Csináltam neked új önéletrajzot. Hagyd abba a prosti munkát és keress valami normálisat. A 20 millió pedig hála es bocsánatkérés. Fogadd el és most menj! - mondta, de hallani lehetett, hogy a sírás szélén áll. Hirtelen azt se tudtam, hogy hova kapjak. Szóval Apuci ennyire félt? Hogy még saját magától is megóvna? Viszont most nem mertem védekezni, hogy maradni szeretnék, mert lehet, hogy Apuci azért küld el mert nem akar látni többet.
- Kérhetek valamit utoljára? - nézett fel ràm reménykedve mire bólintottam egyet.
- Szeretnélek megcsókolni. Szabad? - furcsa volt, hogy ezt valaki megkérdezi tőlem, de furcsa mód én is akartam. Így hát odahajoltam hozzá és hagytam, hogy az ajkamra tapadjon. Úgy ízlelgettük egymást mintha cukorból lennének az ajkaink. Mondjuk neki most inkább kávé es vodka keverék iźe volt. Ha nem fogy el a levegő talán sosem válunk el. Lassan felálltam és egy utolsó puszit adva az arcára kimentem az ajtón.