Vér és vágy (Befejezett)

🔫Új kezdet🔫

Roger pov.
Eltelt egy hónap. Aztán eltelt még egy és még egy. Igor rosszabb állapotban van mint mikor Vladimir elájult. Már szinte semmit sem eszik és mindenkivel goromba. Még velem is. Pedig már csak én maradtam itt az egyedüli alkalmazott. A többiek mind elmenekültek vagy Igor kirúgta őket. Én próbálkozok, de már kezdek ott tartani, hogy én is egyedül hagyom, hisz egyedül csak ő tehet róla, hogy nem bír magával és beleszeretett egy fiúba, aki tűl törékeny hozzá. Vladimirral nem nagyon tartom a kapcsolatot. Annyit hallottam, hogy haza ment és az egyik bátyjánál lakik. Talált munkát mint pincér és egész jól el van. Nem úgy mint Igor. Újra inni kezdett és már a kávét is alig tudom beléerőszakolni. Ami pedig a legrosszabb, hogy már nem csak iszik, hanem meg lövi is magát. Az egyik embere szokott neki drogot szerezni, nem tudom honnan. Most is valami maffiás ügyben van távolt. Végre van egy kis csend a birtokon. Viszont húsz perc elteltevel mikor az ajtó nagyot csapódva kinyílt és három maffiózó jelent meg az egyik egy haldokló Igorral a kezében minden felfordult. Gyorsan elővettem minden orvosi tudásom és elkezdtem ellátni. A sebeit még valamennyire sikerült is viszont a gyógyszereket nem akarta bevenni.
- Ne gyerekeskedj már! Ez fájdalom csillapító! Vedd be!
- Kifelé mindenki! - ordította görcsösen. Nem csoda hisz a vállába kapott lövést és biztosan égeti. Mit volt mit tenni, ki kellett mennünk a szobából. Most mi legyen? Ha hagyom meghalni ezt a félkegyelműt, akkor hordozhatom a bűntudatot életem végéig. Elő kellett húznom a végső fegyvert.

Vladimir pov.
Végeztem a mai műszakkal. Szeretem az új munkámat. Sőt, szeretem az új életemet. A legidősebb bátyámnál lakom. Cserébe vigyázok az újszülött unokahúgomra, ha nincsenek otthon. Ellienek hívják és aranyos. Néha persze vissza gondolok arra a pár napra, amit a Rowling birtokon töltöttem. Vajon Apuci, hogy van azóta? Rég nem hallottam felőle semmit. Roger néha felhív, hogy megtudja élek e még és ennyi. Tudom, hogy már nyílván szerzett magának mást. Egy szebb és nyílván okosabb személyt, és valószínű, hogy lányt. Ami engem illet már van valakim. Stevennek hívják. Nagyon kedves velem és semmit sem erőltet rám. Már több mint egy hónapja járunk és szeretek vele lenni, de ő mégse az én Apucim. A gondolataimból a telefonom ébresztett fel. Roger hívott.
- Szia, Roger! Mi újság?
- Vladimir! Azonnal ide kell jönnöd! - hallom meg a rémült hangját.
- Miért? Mi a baj?
- Igor... Nos ő... Haldoklik...