Good girls love bad boys

17.rész

𝓐𝔃 ö𝓼𝓼𝔃𝓮𝓼 𝓵á𝓷𝔂 𝓪𝓷𝓰𝔂𝓪𝓵,é𝓼 𝓪𝔃 ö𝓼𝓼𝔃𝓮𝓼 𝓯𝓲ú ö𝓻𝓭ö𝓰.𝓓𝓮 𝓶𝓲𝓷𝓭𝓮𝓷 𝓪𝓷𝓰𝔂𝓪𝓵 𝓼𝔃𝓮𝓻𝓮𝓽𝓷é,𝓱𝓸𝓰𝔂 𝓮𝓰𝔂𝓼𝔃𝓮𝓻 𝓮𝓵𝓿𝓲𝓰𝔂𝓮 𝓪𝔃 ö𝓻𝓭ö𝓰.

-Most azonnal meg kell találnom Adamet.-Suttogtam még mindig sokkolódva Chrisnek.

-Úgy tudom nincs ma suliba-Vágott értetlen fejet.

-Nem érdekel akkor is most kell vele beszéljek.-Fakadtam ki.-Nem tudod hol lakik?-Néztem rá kétségbeesve. Chris elgondolkodott majd pár másodperc múlva a levegőt kifújva megszólalt.

-De.-Bólintott.-Egyszer hallottam pár cicababától,hogy megtudták hol lakik és hát elég hangosan beszéltek.-Vont vállat.

-El tudsz vinni?-Csillant fel bennem a remény.

-Most?Rachel neked is és nekem is van még egy óra hátra.-Kerekedett ki a szeme.Ezt nem hiszem el.Nem akarok hiányozni...Ha anya megtudná megölne.Hajj csak egy óra annyit kibírok.

-Oké,de az óra után találkozunk itt és kérlek siess ahogy csak tudsz.-Néztem bizalmasan Chrisre.

-Ne aggódj Rach amint vége az órának szaladok is a termed elé.-Nyugtatott meg.Csak egy bólintással jeleztem neki,hogy értettem amit mond,utána szaladtam is a terembe.

Tehát Én is elindultam  az utolsó órámra és csak azért imádkoztam,hogy nagyon gyorsan teljen el....

-Rendben osztály,akkor a lecke a táblán és a következő órán találkozunk.Viszlát.-Lépett ki a teremből a tanár.Villám gyorsan pattantam fel a székemről és indultam a folyosó felé amikor is megálltam.A boldogságom hirtelen elszállt és helyét át vette a félelem.Mert oké,hogy Én beszélni akarok vele,de mi van akkor,ha Ő nem akar?Ha ki nem állhat engem és perpillanat a pokolra kíván?A gondolataim miatt levert a víz.Próbáltam magam azzal nyugtatni,hogy hülyeség amit gondolok és Én vagyok a bolond,de nem ment.Vajon mennyek el vagy hagyjam a  francba az egészet....

-Rach mehetünk?-Kukkantott be a terembe Chris,ahol egyedül ácsorogtam,mivel a többiek már rég élvezik a szünetüket vagy otthon döglenek.-Baj van?-Jött most már közelebb.-Tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz...-Tette kezét a vállamra.

-Tudom...Chris?Mi lesz,ha elküld?Lehet látni se bír engem.Tudod mennyire összetörnék,ha most beolvasna nekem.-Mondtam miközben fejemet ráztam.

-Rachel nyugodj meg.Nem fog elküldeni.Ő is annyira szeretne veled beszélni amennyire Te is.Fiú, neki nem olyan egyszerű ez a dolog...Ő is ugyanúgy fél a válaszodtól.Fél,hogy nem bocsátasz meg neki.Csak higgy nekem.-Beszélt halkan.Komolyan mondom még Katy se tudna ilyen nagy erővel lenyugtatni.Talán ebben az is közre játszik,hogy Christ jobb barátomnak tartom Katynél.Még úgy is,hogy alig ismerem.Igaz Katet se régóta nevezhetem barátomnak,de nem tudom....Ez a fiú most lopta el véglegesen  szívem.Persze csak barátilag.Hisz mindannyian tudjuk,hogy van még egy fiú akit még Chrisnél is jobban szeretek.Valaki aki a már az első napon is annyira megakartam csókolni és ha minden jól megy ma meg is teszem.....

Adam White szemszöge

Sóhajtva kapcsoltam el egy unalmas Tv csatornáról.Szinte ma egész nap ezt csináltam.A kezem automatikusan nyomta a távirányító gombot,de az eszem valahol máshol járt.Ma ezért maradtam itthon,hogy ne lássam Őt a suliban és ne gondolkozzak rajta és most tessék...Csak rajta jár az eszem.Ha akkor....Azon a pénteken elmegyek hozzá és megmondom neki,hogy mi is történt velem...Lehet nem így alakultak volna a dolgok.Lehet akkor már rég együtt lennénk.Lehet akkor már rég a harmadik randinkat szervezném boldogan.De az is lehet,hogy csak barátok maradtunk volna.A szívem mind azt mondja nekem,menj be az iskolába és keresd meg.Mond el neki mi történt veled és mond el neki,hogy már az első nap mikor  megláttad a suliba,már akkor tudtad,hogy kell neked.Viszont az eszem azt mondogatja,hogy hagyjam a francba úgyse fog megbocsátani...Bármennyire is azt akartam,hogy a szívemre hallgassak,az eszem győzött felettem....

Csöngetnek és dörömbölnek.Erre keltem fel,ugyanis a nagy gondolkozásomba elaludtam.Kicsit idegesen,de felálltam és ajtót nyitottam.Hát mindenkire számítottam csak rá nem.Mikor ajtót nyitottam hamar rám kapta tekintetét.Szemei felcsillantak és számomra az az elképesztően aranyos pír azonnal arcára szökött.

-Szia.-Mondta halkan.

-Szia.-Mondtam Én is.Egy másik helyzetbe most tuti hozzá tennék valami bókot,de most megszólalni se tudok.-Bejössz?-Nyögtem ki pár másodperccel később.

-Öhm...Aha.-Mondta Ő is furcsán.Oké haladunk.Itt az idő,hogy elmondjam neki azt amit a szívem akar és nem az eszem....

-Rachel figyelj Én...-Kezdtem volna bele amikor belépett a nappaliba.

-Ne Adam kérlek hallgass meg...-Vágott szavamba.-Ne haragudj oké?Tudom nem lett volna helyes beleavatkoznom a dolgodba,csak szörnyen esett,hogy nem szóltál és.....tudod...aggódtam is miattad ....Meg kellett volna hallgassalak,mikor megakartad magyarázni az egészet.De hülye voltam.Tudod mindig is ellenkezni akartam amikor elhívtál valahova,mert féltem,hogy karjaidba esek és összetörsz..De most már tudom,hogy nem teszed meg.-Nézett fel rám szomorúan.Akkor abban a percben még százszor jobban szerettem mint valaha....

Nem mondtam neki semmit csak közelebb léptem hozzá.Megfogtam derekát és homlokomat az övének támasztottam.

-Szeretlek.-Mondtam ki és rátapasztottam ajkamat az övére....

........................................................

És igen! Visszatértem:)

Elnézést,hogy ilyen sokáig nem volt rész.Igyekszem bepótolni őket,vagyis sűrűbben kirakni.

Remélem tetszett a 17.rész.A következő részben kiderül mi történik a várva várt csók után.

Addig is további Jó olvasást:)

Kincsem:)