Good girls love bad boys

13.rész

𝓘 𝓱𝓸𝓹𝓮 𝓚𝓪𝓻𝓶𝓪 𝓼𝓵𝓪𝓹𝓼 𝔂𝓸𝓾 𝓲𝓷 𝓽𝓱𝓮 𝓯𝓪𝓬𝓮 𝓫𝓮𝓯𝓸𝓻𝓮 𝓘 𝓭𝓸.

Izgatottan léptem be az ebédlő ajtaján üres asztal után kutatva.Mikor megtaláltam leültem és elkezdtem várni Katyt és Chrisset.Szörnyen furcsa,hogy most már Chris is a ˝csapat˝része.Na nem mintha baj lenne.Amíg várakoztam körbe néztem az ebédlőn.Ugyanaz a ricsaj fogadott mint mindig.A foci csapat tagjai nevetve foglalták el a helyüket.Egy asztallal arrébb ültek a művész lelkek,tudjátok akik imádnak festeni meg verset írni és hasonló dolgot csinálni.Hát nem tudom,de szerintem ha könyörögnék se vennének be közéjük.Aztán jött az iskola legnépszerűbb asztala.Ahová mindenki leszeretne ülni,de nem mindenkinek adatott meg a lehetőség.Igen pontosan a népszerű diákok asztala.Oda csak és kizárólag olyan emberek ülhetnek le akiket a suli legalább háromnegyede ismer.Személy szerint utálom ezt a klikesedést,de hát minden suliban megvannak azok a bizonyos íratlan szabályok amiket kénytelen vagy betartani.Nagy bambulásom közepette két puha kéz takarta el szemeimet.Oké akkor most megfordulok és bárki is az leütöm.Ki nem állhatom ha meg ijesztenek...Márpedig most megijesztettek.

-Rég találkoztunk Kincsem...Hiányoztam?-suttogta a fülembe nekem meg a szívem azonnal a torkomba ugrott.Na jó azért mégse kéne az előző gondolatomat megvalósítani.Azért nem tudom mit kapnék a lányoktól  és jó maga Adam Whitetól,ha bevetném az öklöm.

-Egy kicsit sem.-Feleltem ridegen.Mit gondolt?Hogy ilyen könnyen megbocsátok neki?Igaz nem tudom mennyire sikerült komornak lennem,de mindent bele adtam.

-Hmm rosszul hazudsz mondtam már?-Beszélt még mindig halkan.A levegőt csak úgy kapkodtam és nem értettem saját magamat.Ha ezt folytatom akkor Ő is észre veszi és onnan játszhatom a sértődöttet még ennyire se fogja bevenni.

-Nem még nem mondtad viszont Én már mondtam neked,hogy  ha nem hagysz békén megkapod életed első jobbosát egy lánytól.-Vettem le kezeit a szemeimről és úgy vigyorogtam rá mint egy őrült.

-Áucs Hercegnőm ez fájt és lássuk be..Azért Te se tennéd tönkre ezt az arcot vagy ha még is utána olyan bűntudatod lenne,hogy az már fájna.-Kapott drámaian a szívéhez és utána végig simított arc élén.

-Meghiszem azt.-Mosolyogtam rá gúnyosan.

-Egyébként nem veszekedni jöttem...Csak gondoltam pótolhatnánk a szombaton elhalasztott randit?-Vette elő legszebb mosolyát.Most komolyan mindezek után még van képe elhívni randira?Még mosolyogni is képes Én tényleg nem értem néha ezt a fiút...Sőt igazából soha sem értem.

-Komolyan képes vagy elhívni bárhová is a történtek után?-Vontam össze szemöldököm.

-Nézd Én tényleg el akartalak vinni téged szombaton moziba,de közbe jött valami...-Bámulta a földet semmit mondó arckifejezéssel.

-Ohh Én kérek elnézést,szóval szerinted ezzel minden megvan oldva?Képzelem mennyire akartál elvinni bárhová is,ha figyelmeztetés nélkül passzoltál le az nap este.-Forgattam meg szemeimet.

-Nem érted,hogy olyan dolgom volt ami nem várhatott?-Emelte kicsit feljebb a hangját,de engem sem kellett félteni.Nem hagyom,hogy csak így átsuhanjon a történteken.Természetesen nem azt akarom,hogy szenvedjen,de vegye figyelembe mit is tett és hogyan is éreztem.

-Ó tényleg,és nem szeretnéd elárulni mi volt olyan fontos,hogy nem tudtál legalább egy kibaszott SMS-t küldeni?-Álltam fel az asztaltól és közelebb léptem hozzá.Kezdtem elveszíteni a türelmemet és ahogy észre veszem Adam sem annyira nyugodt.Bármelyik pillanatban robbanhat...

-Mi közöd hozzá?-üvöltött rám és azzal elszakadt az a bizonyos cérna.Az egész ebédlő minket nézett.Most nem a dühöt éreztem.Valami egészen mást.Csalódást?Esetleg szomorúságot?Az a helyzet,hogy még Én magam sem jöttem  rá.

-Igazad van ...Semmi közöm hozzá...Ahogy hozzád se.-Feleltem halkan.Amint kimondtam ezt a mondatod,felkaptam a táskám és gyors léptekkel hagytam el az ebédlőt.Hihetetlenül fájtak a szavai.Tudom,hogy nem kellene fájjon,de mégis.....Viszont egy valamiben segített ez a vita.Rájöttem,hogy mostantól szigorúan tilos Adam Whitetot a közelembe engedni.Eddig gondolkoztam rajta,hogy megbocsátok neki na de ezek után ez már nem kérdés.....Egy gonddal kevesebb.Azért sajnálom,hogy így alakult köztünk a dolog...Vagyis  miket beszélek?Persze,hogy nem sajnálom,hisz Én nem is akarok tőle semmit...Áááá hagyjuk...Ezt már magamnak sem tudom bebeszélni.

..................................

Már a házunk előtt álltam és nyitottam volna az ajtót,amikor is ordítást hallottam a hátam mögül.

-Megöljük?-ennyit kérdezett Katy de nekem már mosolyra húzódott a szám.Mikor megfordultam ott állt csípőre tett kézzel és rávigyorgott a mellette álló Chrisre.-Mi lenne,ha ezt a pénteki csajos bulit megtartanánk csak nálad és plusz egy fővel?-sandít rám.

-Hogy mondhatnék erre nemet?-Néztem rájuk izgatottan és kitártam a kezeim ezzel jelezve,hogy jöjjenek be.

-Okééé az első dolgunk,hogy átöltözzünk kényelmes ruhába.-Nézett ránk halálosan komolyan Katy és elkezdett kutatni a táskájában,ahogy Chris is tette.

-Na ne már...Ti ilyen felkészülten jöttetek ide?-Esett le az állam.-És mi van akkor,ha Én nemet mondta volna?-Fontam össze a karom.

-Figyi...Nem ismerlek még annyira, de azt azért kinézem belőled,hogy nem küldenél el két ilyen szupi barátot.-Tette egyik kezét a vállamra Chris.

-Hát hogyne...-Morogtam az orrom alatt.

-Nos akkor kezdődhet a szuper este?-Jött lázba Katy és ez elég hamar rám és Chrisre is rátört.

-Igen!-Feleltük hangosan újdonsült barátommal.

Nos bármi is fog történni ma este biztos,hogy csak jót fog tenni nekem.....

.................................

Jó olvasást!

Kincsem