23.rész

209 13 4
                                    


𝓐 𝓫𝓲𝓸𝓵ó𝓰𝓲𝓪 𝓱ü𝓵𝔂𝓮𝓼é𝓰,é𝓷 𝓶á𝓻 ú𝓰𝔂 𝓲𝓼 𝓽𝓾𝓭𝓸𝓶,𝓱𝓸𝓰𝔂 𝓶𝓲𝓫ő𝓵 𝓴é𝓼𝔃ü𝓵𝓽𝓮𝓶:é𝓭𝓮𝓼𝓼é𝓰𝓮𝓴 é𝓼 𝓬𝓼𝓪𝓵ó𝓭á𝓼.

A várakozóba fel alá járkálva vártam türelmetlenül,hogy mikor jön ki végre a szobából az orvos.Mellettem Chris ült és Ő se tűnt valami nyugodtnak.Adam hozott be minket és amikor rá emeltem szemeimet épp akkor fejezte be a telefonálást.

-Értesítettem a szüleit.-Felelte komolyan.Én válaszul csak sóhajtottam,majd megint elakartam kezdeni sétálni Adam a karomnál fogva húzott magához és megölelt.

-Hé nyugodj meg semmi baj nem lesz.-Kezdte el simogatni hajamat.-Rendbe jön,szerintem csak egy picit többet ivott a kelleténél.-Emelte meg az állam,hogy szemeimbe nézhessen.

-Remélem igazad van.-Bólogattam majd elengedtem Adamet,ugyanis az ajtó abban a pillanatban nyílt ki.

-Hogy van?Mi van vele?-Kezdtem el rögtön kérdezősködni,miközben a két fiú mellettem állva néztek kérdőn az orvosra.

-Aggodalomra semmi ok.-Kezdte az orvos.-A barátotok rendbe jön.Úgy látszik a szervezete ezt a reakciót váltotta ki az alkohol miatt.

-De Én ezt nem értem...Máskor is ivott már és akkor semmi baja nem volt.-Kezdett el értetlenkedni bal oldalamon álló Chris.

-Akkor fogalmazok máshogy....Túl sokat ivott.Annyi alkoholt ivott egyszerre,hogy azt már nem bírta a szervezete.Mindannyian megdöbbenve néztünk rá.Szerintem hármunk közül egyikünk se gondolta volna,hogy ilyet is tud.

-Bemehetünk hozzá?-Kérdezte halkan Chris.

-Hát persze.-Azzal sietősen távozott.

-Rach mész Te elsőnek?-Kérdezte Adam.

-Nem baj Chris?-Néztem aggódva barátom felé.

-Nem dehogy is.Nyugodtan menny.-Válaszolta teljesen higgadtan.Bólintottam majd vettem egy nagy levegőt.Lassan lépkedtem az ajtó felé majd benyitottam.

-Rachel.-Csak ennyit mondott,de Én már rohantam az ágyához,hogy magamhoz ölelhessem.

-Hé nyugi azért ennyire nincs gáz.-Nevetett fel.

-Katy Én annyira aggódtam érted.Sajnálom,hogy egyedül hagytalak,nem gondoltam volna,hogy ez lesz a következménye.-Hadartam el neki egy szuszra.Nos,ha ideges vagyok mindig hadarok.Komolyan szerintem az egyik legrosszabb tulajdonságom.

-Istenem ne merd magadat hibáztatni.-Tolt el magától,hogy a szemembe tudjon nézni.-Én nem figyeltem elég jól.Tudod úgy mentem a buliba,hogy maximum egy pohár bort vagy valami gyümölcsös koktélt iszok meg.Nos ennek nem ez lett a vége.-Kezdte földet bámulni,mintha valami érdekes lenne rajta.

-Mi történt?-Ültem le az ágya melletti kis fehér székre.

-Bármennyire is szégyenletes,de csak az eleje van meg.Bementem és rögtön elkezdtelek keresni titeket.Nos miközben utánatok kutattam csak a hatodik pohárnál vettem észre,hogy úgy ittam a különböző alkoholokat mintha nem tudom milyen üdítő lenne.Hát nagyjából ennyi van meg.Reggel felkeltem és itt találtam magam.-Nézett körbe a színtiszta fehér szobán.

-Jajj Kat Én....-Kezdtem volna bele,de magához hűen félbeszakított.

-Ne ne is mondj semmit.Tudom jobban kellett volna vigyázzak,de hidd el megtanultam a leckét.Nem azt mondom,hogy soha többé nem iszok,de sokkal óvatosabb leszek az biztos.

-Oké akkor Én most kimegyek Chris már biztos,hogy az ajtó előtt őrjöng,hogy mikor jöhet már be.-Nevettem fel egy kicsit.Katy csak mosolyogva bólogatott.

-Rach?-Szólt utánam.

-Igen?-Fordultam vissza amint meghallottam nevemet.

-Köszönöm,hogy eljöttetek.

-Ez a legkevesebb.-Küldtem felé egy biztató mosolyt és azzal kiléptem a szobából.

......................................................


Adam vállán pihentettem fejem.Az idegesség és az aggódás miatt szörnyen elfáradtam. Esküszöm,ha haza megyek rögtön az ágyra vetem magam.Chris még mindig Katnél van.Amint kijön megyünk haza,mert már mindenki ki van szerintem.

-Elfáradtál Picim?-Simogatta meg óvatosan az arcom Adam.Még annyira se volt erőm,hogy válaszoljak így csak egy aprót bólintottam.Adam tovább simogatta az arcom ami ebben az esetben nem volt túl jó ötlet,mivel eleve fáradt voltam és puha keze mint az altató úgy hatott rám.Már majdnem bedobtam a szunyát,de végre valahára Chris kijött Katy szobájából.

-Mehetünk?-Nézett ránk már Ő is álmos szemekkel.

-Igen.-Feleltük tökéletesen egyszerre Adammel.

Összekulcsolt kezekkel mentünk a kocsi felé.Chris beült hátulra így Én és Adam ültünk előre.Amint Chrissékhez értünk Ő rögtön kipattant.

-Jó éjszakát tubicáim.Aztán ne történjen semmi korhatáros.Még nem akarok nagybácsi lenni.-Kiabált nekünk,miközben az ajtó zárjába helyezte kulcsát.Nos azért az megnyugtatott,hogy Chrissnek még mindig megvannak a hülye poénjai és Én még mindig az egekig tudom Őt átkozni,amiért zavarba hoz minden ilyen szólása után.Adam csak vigyorogva hajtott tovább.

-Szóval ez azt jelenti,hogy ma nálad alszom?-Nézett rám egy pillanatra.

-Nos,ha szeretnél.-Piszkáltam zavaromba a kezeimet.

-Ez minden vágyam....

................................................................. 

További szép napot.

Kincsem:)


Good girls love bad boysWhere stories live. Discover now