Good girls love bad boys

3. rész

𝓐𝓱𝓸𝓵 𝓪𝔃 á𝓵𝓸𝓶 𝓿é𝓰𝓮𝓽 é𝓻,𝓸𝓽𝓽 𝓴𝓮𝔃𝓭ő𝓭𝓲𝓴 𝓪 𝓿𝓪𝓵ó𝓼á𝓰...

Hulla fáradtan zuhantam ágyamba és csak a plafont bámultam.Nos mint megjósoltam ez a nap nem volt valami érdekes.Igaz az viszont még mindig érdekel,hogy vajon ki is lehet valójában ez az Adam. Tényleg csak egy szoknya pecér ahogy Katy mondta vagy valójában egy rendes srác.Bár ha külsőt nézzük nem tűnik egy kedves,aranyos fiúnak.

A délutánom nagyon hamar eltelt,leginkább olvastam, bepakoltam holnapra és vissza jelöltem osztálytársaimat,mivel több mint az osztály fele rám talált Facebook-on. Este Anyáékkal töltöttem egy kis időt,de elég hamar álmos lettem így le is feküdtem.

A másnap reggelem csak kapkodásból állt.Mivel este elfelejtettem beállítani az ébresztőmet, ma reggel sikeresen elaludtam.A lépcsőn lefutva elvettem egy almát és rohantam ki az ajtón.

-Ügyes legyél-kiáltott még utánam Anya.

-Oké!-Intettem gyorsan neki.

Apa már az autóba ülve várt rám.Mikor meglátott indította a kocsit.

-Rach ugye tudod, hogy késésben vagy?-Nézett rám egy pillanatra.

-Tudom elaludtam-Mondtam aggódva.

Mikor a kocsi megállt én már pattantam is ki. Belépve az épületbe halottam meg a csengőt.Futásnak eredtem.Az osztály elé érve lassítottam a tempón és halkan nyitottam ki az ajtót.A tanár már bent volt a terembe így kicsit idegesebb lettem.

-Jó reggelt elnézést a késésért.-léptembe teljesen az osztályba.

-Jó reggelt üljön le.-Nézett rám szigorúan a Tanár.

Katy mellett helyet foglalva néztem körül az osztályban.

-Miről maradtam le?-Kérdeztem suttogva

-Csak most jött be,vigyázz Ő lesz a földrajz tanár és nagyon szigorú.-válaszolt nagyon halkan.

Remek kedd első óra földrajz.Nem a kedvenc tantárgyam.Próbáltam az órára koncentrálni, de valakinek a tekintetét éreztem a hátamon.Körül néztem,de mindenki mással volt elfoglalva.Különös....Ááá biztos csak beképzeltem magamnak..10 perc múlva ismét éreztem a tekintetet.Most nem az én osztályomon néztem végig,hanem a mellettünk lévő termen.Szemem megakadt egy személyen...Adam. Szóval a mellettünk lévő terem Adam osztályáé. Mikor meglátta,hogy Őt bámulom elvigyorodott és rám kacsintott. Éreztem,hogy fülig pirulok,de azért megforgattam szemeimet.A csengő éles hangjára mindenki felállt a helyéről és elhagyta a termet. Komótosan sétáltam a szekrényemhez és kezdtem bepakolni cuccaimat.Hirtelen valaki becsapta a szekrényemet.Már azon voltam,hogy elküldjem az illetőt a francba,amiért így megijeszt,mikor is megláttam tökéletes ajkait az emberünknek. Jézusom,hogy lehet valakinek ilyen tökéletes mosolya.A szemébe nézve megláttam azt a ragadozó tekintetet és rögtön leesett kivel is állok szembe.

-Úgy látom nem csak én mértelek végig.-Szólalt meg rekedtes hangon miközben beletúr a tökéletesen beállított hajába.

-Én nem mértelek végig.-Fontam keresztbe karomat.Azaz Rach hazudj neki hátha letudod koptatni....

-Biztos?-lépett közelebb.-Adam Wihte vagyok és ha jól tudom te Rachel Frewer.-Mosolygott rám. Miért nem csodálkozom azon, hogy tudja a nevem.

-Igen én volnék,csak nem a hű csatlósaid derítették ki nevem?-Néztem rá lesajnálóan.

-Képzeld Szépségem személyesen tudakoltam meg bájos neved.-suttogta fülembe.Bevallom egy pillanatra jól esően kirázott a hideg.Azonban hamar vissza tértem a valóságba és lesajnálóan néztem fel rá.Én lennék a világ legnagyobb idiótája,ha bevenném a dumáját.