Ha Kimondanám 🌷

"Szoba fogság.."

Egyedül ülök a sötét szobámba és átkozom magam a pénteki buli miatt.

Mi is történt pontosabban? Idézem is!

"Remegve nyitottam ki a ház ajtaját, mert pontosan tudtam mi vár rám ha szembe találom magam a szüleimmel, és most nem ez volt a legkisebb gondom. Édes anyám épp hogy rám néz és egyből levágja, hogy alkoholt fogyasztottam nem is kis mennyiségben, amit egyenesen utál és gyűlöl.. valahogy ki kéne kerülnöm őket és gyorsan kezdeni valamit a kinézetemmel, hogy ne essen le nekik a tantusz.. na ja, csak jó lenne. Épp, hogy belépek az ajtón a szüleim karba tett kézzel álltak az ajtó előtt és villámokat szórtak felém szikrázó szemeikkel. Tudtam, hogy nekem most azonnali kivégzésem lesz, ezért lesütöttem a szemem és a földet kezdtem pásztázni.

-Hol az istenbe voltál?!-támadott le azonnal anyám. Én azonban túl fáradt voltam a védekezéshez ezért nagyot sóhajtottam majd egy kicsit fedezve az eredeti sztorit agyaltam ki egy másikat. Hátha beveszik.

-Este kicsit elhúzódott a buli, és a telefonom is lemerült így felajánlotta Finn , hogy aludjak nála, még mielőtt valamelyikőtök leszúrna, Finn meleg! És nála aludtam.. mert semmi energiám nem maradt haza gyalogolni..-fújtam ki darabosan a levegőt. Máskor is hazudtam már a szüleimnek, de ilyen mértékű hazugságot még nem zúdítottam rájuk.

-Aha, és ki az a fiú aki haza hozott?-húzta fel apu a szemöldökét kérdőn.

-Finn egyik barátja, megkérte , hogy hozzon haza véletlenül se legyen semmi bajom.-mosolyodtam el a fenn álló győzelmemen.

-Te másnapos vagy.-mondta anyu egyhangúan.

-Ezt honnan veszed?-ráncoltam össze homlokom értetlenség gyanánt.

-Háromszor akkora a pupillád mint általában szokott lenni, elég rád nézni és látom, hogy fáj a fejed és hatalmas karikák vannak a szemed alatt.. soroljam még?-sétált elém győzedelmesen.

-Nem kell, kösz.-mondtam hanyagul.

-Két hétig sehova nem mehetsz, nincs telefon, laptop, és Finn sincs!-mondta egy gúnyos mosollyal az arcán.  Menj és fürödj le, bűzlesz a pia és pasi szagtól.-mondta utasítóan, majd otthagyott.

Ránéztem apura aki bűnbánó arccal nézett vissza rám..

-Én próbáltam segíteni...-sóhajtott.

-Köszönöm... de legyőzhetetlen.-rántottam meg a vállam, majd felindultam a lépcsőn, de anyu utánam szólt.

-Ja és drágám, az állítólagos "Finn egyik barátja" srácot is kerüld el.. -nézett rám diadalmasan majd végleg eltűnt a látó körömből. Én csak idegesen megráztam a fejem, majd felvágtattam az emeletre."

Most meg egy "gyönyörű" vasárnap este, itt ülök az ágyamon és nézek ki a fejemből. Meguntam, hogy már második napja nem tudok senkiről semmit, és hogy senki nem tud rólam semmit. Mintha nem is léteznék.. Lefeküdtem, majd álomra hajtottam a fejem.

___________________________________

Reggel időben sikerült felkenem az ébresztőmnek hála, így egy gyors zuhanyzás is belefért a reggelembe. Felvettem a kikészített ruháimat, majd a táskámat felkapva elindultam a konyhába. Anyu már lent várt rám. A kezembe nyomta a forró karamellás kávémat meg az elcsomagolt kajámat, és egy szót se szólva elindult a kocsi felé. Igen mióta büntetésben vagyok, nem szól hozzám csak kézzel utasítgat vagy elvárja, hogy tudjam mit akar azzal, hogy rá nézek. Két hétig ő fog a suliba furikázni, hogy szemmel tudja tartani, hogy betartom-e a szabályát. Bár napközben nincs bent a suliba, mindig tudja, hogy mit csinálok, így eszembe se jutott megszegni a törvényét.

Megálltunk a suli előtt, majd köszönés nélkül kiszálltam a kocsiból.

-Lily!-szólt utánam, péntek óta először.

-Mi van?-mondtam unottan.

-Úgy is tudom, hogy mit csinálsz, ne merd megszegni... és talán akkor vissza kapod a laptopod és a telefonod.-kötött ajánlatot magával.

-Szia!-intettem neki, és ott hagytam. Nincs ehhez kedvem.

Tisztán hallottam ahogy a kocsi távozik a parkolóból, én pedig átléptem az iskola kapuját. Gyors léptekkel indultam meg az udvaron és haladtam egyenesen az épület felé. Kint szerencsémre, megúsztam mindenféle idiótával való találkozást. Óriási huzat volt a folyosókon. Az őszi szél csak úgy suhant végig az épület folyosóján. Hirtelen kirázott a hideg, ezért össze húztam magamon a kabátomat és elindultam az öltözők felé mivel egy dupla tesivel kezdjük a napot. Szuper. Ahogy beértem az öltözőbe, gyorsan helyet foglaltam az egyik sarokban és amíg nem volt bent senki átöltöztem. Felkaptam a vizemet, meg egy hajgumit és kimentem a műfüves pályára. Leültem az egyik kapuhoz, majd előre hajoltam, hogy gyorsan felkössem a hajam. Mikor ezt is megcsináltam, életuntan lefeküdtem a fűbe és elkezdtem bámulni az égen gyülemlő felhőket. Nem sokkal később lépteket hallottam magam mellet, majd éreztem ahogy valaki lefekszik mellém, majd engem kezd el bámulni. Nagy nehezen rá vettem magam , hogy megnézzem ki az és Adammel találtam magam szembe. Nagyot sóhajtva felültem, majd 2 méterrel arrább ültem. De egy szót sem szóltam.

-Most megint mi bajod van?-mondta álmos hangon még mindig a fűben feküdve.

Nem válaszoltam, csak az előttem lévő füvet kezdtem tanulmányozni.

-Ha nem akkor nem. Nyugodj meg, beszélek én helyetted is.-nevetett fel saját mondatán.-Látom nincs valami jó kedved.. büntiben vagy?-könyökölt fel és rám nézett.

Én válaszul megforgattam a szemem, majd elfordítottam a fejem, hogy ne kapjon rálátást az arcomra.

-Szóval igen, akkor azért nem szólsz hozzám. Majd ma beszélek akkor a szüleiddel.-feküdt vissza a fűbe és vigyorogva meredt az égre. Nekem pedig itt maradt abba a némasági fogadalmam.

-Felejtsd el!-szúrtam le egyből.

-Úristen te tudsz beszélni?-tette kezét megjátszásképpen a szájához.

Erre se válaszoltam, csak oda mentem és adtam neki egy gyenge pofont mert viccelődik a büntetésemen.

-Részegen nagyobbat ütsz..-nevetett még jobban, majd a kezem után nyúlt és lerántott maga mellé és felém kerekedett.-Meg amúgy is, mi jogon ütsz meg?-vette elő ördögi vigyorát, azonban én sokkot kaptam a hirtelen mozdulatán és azon, hogy jelenleg felém van kerekedve.

-Fúj menj már innen!-toltam el felső testét a lábammal és kigurultam alóla.

-Lily Collins nem talán zavarba jöttél?-kuncogott kisfiúsan.

-Idióta..-fújtattam idegesen.

-Ez az idióta..-mutatott végig magán.-ma felszabadít a büntidből, szóval inkább hálálkodnod kéne.-vett elő egy csábos mosolyt.

-Felejtsd el Parker..-ráztam a fejem ellenkezve.

-Nem fogom..-könyökölt oldalba, majd felállt és be ment az épületbe. Én meg magamra maradtam a gondolataimmal és erősen törni kezdtem a fejem azon, hogy mitől is jöttem zavarba az előbb.