Ha Kimondanám 🌷

"Lesz ez még így se"

Órák után végre elhagyhattam az iskolát. Szinte fogni lehetett az ott érződő feszültséget. És nem vagyok odáig az ilyen helyzetekért.

Mindenkit lázba hozott a Parkerrel való hamis kapcsolatunk. Egész nap értetlen pillantások hadával kellett szembe néznem. Próbáltam nem figyelni az ilyenekre, de nem mindig sikerült.. Hálistennek Hope megértette, hogy jelenleg mi történik, és végül nem taszított el maga mellől. De be kell valjam, rettegtem tőle, hogy így lesz.

Rájöttem ezalatt a pár hét alatt, hogy hiába próbálsz megfelelni másoknak. Úgy is keresnek más tényt amibe bele köthetnek. Ez a közép iskola társadalma.

-Min gondolkodsz?-ébresztett fel Adam a gondolataim közül.

-Nem fontos.-motyogtam magam elé. Közben meg azt gondoltam, hogy de igen is fontos.. annyira kiönteném neki a szívem, hogy ez nem tetszik.. megkérdezném, hogy most ha eddig senki nem volt neki jó, akkor engem miért vállalt be barátnőnek? Igaz hamis a tény, de mások számára nem, és ezt ő is pontosan tudja.

-Tudod, hogy ha bármi baj van elmondhatod..-tette rá kezét az enyémre, de én pillanatok alatt elrántottam onnan. Azért mert eljátszom, hogy mi együtt vagyunk, kettesben nem kell ezt tennünk.-Hát jó. Akkor majd szólj, ha kihisztizted magad.-hagyta rám.

-Egyáltalán nem hisztizek..-mordultam rá azonnal.

-Akkor vázold fel kérlek, hogy éppen mit csinálsz.-sandított rám fél szemmel.

-Hogy mit csinálok? Az ég világon semmi olyat, aminek  a hisztizéshez köze van. Egyszerűen azért mert eljátszok valamit, az nem azt jelenti, hogy úgy is kell viselkednünk kettőnk között.-fordultam az ablak felé. Biztos voltam abban, hogy ezzel kihúztam nála a gyufát.

-Értem.- válaszolt ezzel a bosszantóan rövid szócskával, amely miatt épp, hogy ki nem esnek a szemeim a helyükről.

-Te beteg vagy?-ráncoltam össze szemöldököm, és homkolán próbáltam kitalálni, vajon lázas-e vagy hasonlók. De csalódnom kellett, mivel egyáltalán nem volt meleg a homloka, vagy esetleg túl hideg.

-Miért lennék beteg?-nevette ki, összezavarodásom.

-Nem ordítasz, nem kötekedsz, nem beszélsz velem alpári módon...és egyéb dolgok. Miért?-fordultam felé, még mindig összezavarodva.

-Nem akarok veled veszekedni.-rántotta meg vállait. De én akkor sem hagyom annyiban ezt a témát.

-És miért nem?-kérdeztem majdnem csak felháborodva azon, hogy nem áll le velem veszekedni.

Szó nélkül rám nézett, majd felhúzott szemöldökkel rázta meg fejét hitetlenül.
-Neked most tényleg az a bajod, hogy nem állok le veled veszekedni?-röhögött ki.

-Úristen Adam Parker jó útra tért?-gúnyolódtam rajta.-Megszállt a szentlélek vagy mi a francos nyavaja útött beléd?-hunyorítottam be szemeimet.

-Menj a picsába Lily..-forgatta meg szemeit unottan.

-Oh, végre hogy visszatértél..-öklöztem vállon.- A másik énedet elő ne engedd többet.. borzalmas egy személy..-néztem rá komolyan, majd pillanatok múltán előtört belőlem a röhögés.

-Jól van, viccelődj csak Collins. Lesz ez még így se.-mosolygott ördögien.