Ha Kimondanám 🌷

"Kisfiús mosoly"

A fizika óra után mondhatni elrepült az idő. Az órák csak teltek és teltek, közben bejelentették hogy az utolsó két óránk elmarad ezért csak öt óránk lesz megtartva. Az utolsó óránk egy tesi, ami mondhatni a "kedvenc" óráim közé tartozik. Nem vagyok a mozgás embere, főleg akkor mikor női gondjaim is rontják a  lehetőségeimet. 

Nagy kínok között bevonultam az öltözőbe, majd a torna cuccaimat előszedve, magamra rángattam és bevonultam a wc-be hogy megmossam az arcom majd összeszedjem magam. Épp hogy visszaérek az öltözőbe az osztály lány  szörnyei sipítozását hallottam meg. Elkezdek bepakolni a szekrényembe majd fél füllel hallgatom mit mondanak.

-Úristen Allison hallottad hogy a focistáknak előre lett hozva az edzése és ezért ők is kint lesznek a pályán?-sikított a csatlós akinek fogalmam sincs mi lehet a neve, de mit ne mondjak nem is érdekel..

-Le vagy maradva Lídia én már rég tudom. Fel is készültem rá.-vigyorgott kajánul a lányra.-Elhoztam a legrövidebb nadrágomat amit találtam.-sipítozott ő is. Amit végül meguntam és nem hagytam szó nélkül.

-Fejezzétek már be a sikítozást, kiszakad a dobhártyám az irritáló hangotoktól.-vágtam be a szekrény ajtót.

-Mond azt hogy nem érdekel az hogy Adam Parker a foci csapat kapitánya ott esz tőlünk pár méterre..-forgatták meg nyájasan szemüket.

-A francot se érdekli.. -nevettem fel.- Menjetek utána mint a kutyák hátha ágyba visz titeket!-nevettem ki a szerencsétleneket, majd elindultam kifelé.

-Nem tudod kibe kötöttél bele..-jött utánam az egyik.

-Nem is érdekel..-vigyorogtam Allisonra.

-Hogy mit mondtál?-akadt ki majd kezét lendítette de szerencsémre elhajoltam és nem ért el a fejemig a keze. Majd próbálkozott újra de mivel tudtam hogy így fog cselekedni elkaptam a kezét és szorítottam rajta egyet.

-Mint mondtam, nem érdekel hogy kivagy.-Mosolyogtam rá majd kezét elengedtem és kimentem a pályára ahol már ott volt az osztály többi része. Elég feltűnően bámult Hope mögém, ezért gyorsan oda mentem hozzá és megkérdeztem mit bámul mögöttem.

-Mi az?-ráncoltam össze szemöldököm.

-Miattad sír Allison?-nevetett fel hangosan.

-Sír?-fordultam hátra, majd láttam hogy a lány sírva megy a tanárhoz és hegyi beszédeket tart neki arról hogy megszorítottam a kezét.

-Szóval te voltál!-nevetett még jobban.

-Csak meg akart pofozni én meg megfogtam a kezét hogy ne üssön meg.-néztem rá értetlenül.

-Allison már csak ilyen.. szokd meg. De két percet adok neked és a tanár már szidni fog. Jó lehet kevesebb.-mosolygott kínosan

-Szuper..-sóhajtottam. Közben a focisták az osztályunkból és a többiből pont mögöttünk kezdett sorakozni. A tesi tanárunk az edző is egyben szóval elég kemény órákra számíthatunk. Már szinte mindenki sorban állt de a lány még mindig panaszkodott.Jézus ebből mekkora szart fog keverni. Pont mögöttem drága Adam haverom állt meg, de mire rám nézett a tanár már a nevemet ordította. 

-Lily Collins!-ordított az edző. Szemeimet lesütve indultam el a férfi felé. Közben Allison velem szembe jött ördögi mosollyal az arcán.

-Ribanc..-suttogtam hogy pont hallja majd tovább mentem.

-Igen uram?-néztem fel a magas férfira.

-Miért bántotta Allisont?-kérdezte dühösen.

-Nem bántottam..-mondtam az igazat.