Ha Kimondanám 🌷

Színésznő

Mikor az iskolához értünk, minden szem Adam autójára tapadt, és azon belül rám. Mikor leparkoltunk érdeklődve bámultam a pakolászó fiúra, hogy most mi a francot csináljunk. Tudom jól ha én leszek a "barátnője" kapok egy piros cédulát a homlokomra a sulitól és mindenki lenézően fog rám bámulni. Nem vagyok hülye, tudom hogy hogy működnek a sulis kiközösítések. És én nem szeretném, ha már a második héten kiközösítenének.

-Van valami terved esetleg amit velem is megosztasz?-mondtam gúnyosan, hogy érezze a nem tetszésemet.

-Nincs, ezért improvizálunk!-vigyorgott kínosan, majd kiszállt az autóból.

-Ne már Parker, én nem vagyok jó színész.. Miért nem mondjuk azt, hogy az eltitkolt testvéred vagyok?-vigyorogtam idétlenül, a nekem tökéletesnek tűnő ötleten.

-Na még mit nem!-nevetett fel, majd átkarolta a vállamat és úgy sétáltunk. Közben orba csapott a kicsit túlzásba vitt spré szaga, amire elfintorodtam.

-Legközelebb ne fújd be magad ennyire, hanem fürödj le.-böktem oldalba a könyökömmel.

-Vicces vagy..-forgatta meg a szemeit.-Csak úgy mondom, hogy bírom azokat a lányokat akiknek ilyen jó a humora.-Vigyorgott kajánul, majd a tömeg előtt nyomott egy puszit a fejem tetejére, majd megindult velem a suli bejárata felé.

Én lesütött szemekkel ballagtam a büszkén mosolygó fiú mellet, és közben éreztem, ahogy a diákok többsége lyukat éget a hátamba, tekintetével. Ilyenkor kerülnék inkább a pokolba, mint hogy ezt csináljam meg naponta. Kicsit kínos volt, sőt, nagyon!

-Próbálj már ne olyan arcot vágni, mintha a kivégzésedre vinnének..-súgta kedvesen a fülembe, majd rám kacsintva mentünk tovább.

-Ehhez más arcot nem lehet vágni. Tök gáz a barátnődnek lenni.-mosolyodtam el saját megjegyzésemen.

-Még is az vagy..-nyújtotta ki a nyelvét gyerekesen majd hirtelen megállt, és mikor csak körül néztem vettem észre, hogy a termünk előtt álltunk. És ritkán mondok ilyet, sőt soha nem mondtam még ezt, de csalódott lettem, hogy útjaink most elválnak és egyedül kell kiállnom az újjonnanszerzett ellenségeim bosszús tekintetét. Fúj.

-Mennem kell mindjárt csengetnek..-sóhajtottam terhelten.

-Nem talán szomorú vagy, hogy itt hagylak?-vigyorgott gonoszan.

-Dehogy is, ez egy megkönnyebbült sóhaj volt.-mosolyogtam ravaszul.

Közelebb hajolt, hátra sepert egy tincset az arcomból majd a fülemhez emelte a száját.

-Tudom melyik, hogy hangzik. - direkt úgy mondta, hogy füleimet súrolja a szája, amitől szerintem nem csak én hanem minden lány elájulna. Érti a dolgát ez nem vitás.. Amikor sikeresen felészleltem megforgattam a szemeimet,majd a kezembe nyomott egy összehajtogatott papírt és intve egyet ott hagyott. Kössz Parker.

A papírral a kezemben megindultam a terembe, ahol mindenki engem bámult és hirtelen csend telepedett az osztályban, majd pillanatokon belül tapsban és füttyökben törtek ki amit egyáltalán nem értettem, hogy miért csinálnak, majd mikor csillapodtak a kedélyek kérdőre vontam őket.

-Ezt most miért?-ráncoltam össze a homlokom értetlenül.

-Senki nem tudta még három év alatt meghódítani Parker kő szívét.. Neked két hét alatt sikerült. Azt a.-mondta az egyik fiú aki tudomásom szerint már párszor megbukott és azért jár még mindig velünk 19 éves létére.

-Persze, Adamnak még nem volt barátnője? Tudod ki hiszi el.-nevettem ki.

-Ha hiszed, ha nem. Nem volt. Max éjszakás kalandok de azokat se vállalta fel..-mondta full komolyan.

-Öhm, akkor köszi?-kérdeztem inkább mint kijelentettem volna.

Leültem egy üres helyre, majd elő pakoltam a könyveimet és a csengő után beérkező tanárra szenteltem minden figyelmem, közben mikor nagyon eltért az anyagtól azon agyaltam, hogy hogy nem lehetett még Adamnak barátnője. Nekem meg miért vetette fel a kamu barátnős dolgot egy hét után..

A tanárnő elhagyta a termet azzal az indokkal, hogy fontos telefonja van, szóval én addig a papírt szét hajtogatva elolvastam a kapott üzenetemet.

"Ügyes voltál , órák után találkozunk az autómnál :) "

Elmosolyodtam a dícsérten, majd végül a beérkező tanárt tartottam központban.