Ha Kimondanám 🌷

Elegem van...

Még csak szerda van, de nekem már elegem van az iskolából. Nincs is jobb annál, mikor arra kelsz hogy a női problémád, teljesen átáztatta pizsamádat és egyben lepedődet is.. Igen gusztusos tudom.. De ez ilyen. Gondolom sokan jártak így és ez nem titok. Mindenkivel elő fordul. Szóval gyorsan kipattantam az ágyamból és a lepedőmet megfogva elindultam a fürdőbe. A pizsamámmal együtt bedobtam a mosó gépbe és elindítottam azt. Közben vettem egy gyors zuhanyt és átöltöztem.

-Jézus Lily muszáj az éjszaka közepén hangoskodni? Mi a francért megy a mosógép ilyenkor?-totyogott be a fürdőbe anyu álmosan.

-Ha mosni kell, mosni kell..-vigyorogtam kínosan.

-Ünnepelsz?-húzta fel szemöldökét kérdően.

-De még mennyire..-bólintottam. Nekünk ez a jelszó a női gondok terén, így legalább nem értik a fiúk, ha erről beszélnénk.

-Jól van akkor, most már menj feküdj le..-nyomott egy puszit homlokomra, majd vissza ment aludni. Én is így tettem, ami elég hamar sikerült.

"4 órával később..."

Az ébresztőm idegesítő hangjára keltem. Imádom a reggeleket. Sőt s kedvencem. Vagy nem.. Kikeltem pihe-puha meleg ágyamból, és közben megcsapott a hideg levegő. A szekrényemhez vonszoltam magam, majd elő kaptam pár rongyot és nagy nehezen felráncigáltam magamra. A hasam közben görcsölt mint az állat, ezért muszáj voltam lemenni egy gyógyszerért. Bevettem egyet, meg a táskámba is raktam egy levéllel. 

-Jó reggelt kincsem..-intett anyu, miközben kávét töltött magának.-Hogy vagy?-mosolygott álmosan.

-Meg vagyok.-mosolyogtam úgy szint.

-Jól van akkor. Apádnak ma hamarabb be kellett mennie, de csinált neked reggelit.-adta oda a csomagot, amibe  két finom meleg szendvics és egy kóla volt. Na meg egy csoki.. tudja mindig mit szeretnék enni. Imádom.

-Majd útközben megdobom egy üzenettel, hogy imádom.-vigyorogtam.

-Rendben, de szerintem indulj e hogy ne késd le a buszt.. szívesen elvinnélek de mire felöltözök addigra rég elkezdődnek az óráid..-konyolította le szomorúan anya ajkait.

-Semmi baj, legalább felébredek buszozás közben.-Dobtam felé egy puszit, majd felkaptam a cipőmet és útnak is eredtem. A buszmegállóban két perc várakozás után meg is jött a várva várt busz. Felszálltam majd valahol középen helyet foglaltam az ablak mellett. Mindig is ott szerettem ülni. Sose voltam a kívül ülés híve.. Az ablakon bámultam kifelé, mikor valaki megkocogtatta a vállamat, arra fordultam majd egy idős néni állt a székek mellett. Nagyon öreg volt és ahogy elnéztem szomorú is.. Nagyon sajnálom az idős embereket, a mai fiatalok annyira lenézik őket és olyan tiszteletlenek az öregekkel hogy eszem megáll. Igen én is az vagyok, és ráadásul nem is a legjobbak között vagyok, de sose tudnák bántani egy idős embert.

-Szabad ez a hely?-kérdezte meg alig hallhatóan. És nekem erről teljesen lejött hogy fél tőlem és a velem egyidősöktől.

-Persze, tessék nyugodtan leülni!-mosolyogtam rá.

-Nagyon szépen köszönöm.. végre aki nem zavar el..-mondta egy szomorú sóhajtás közepette. Annyira szív szorító az ilyen, és ezek azok amik meghatnak.. nem pedig egy viszonzatlan szerelem... fúj.

-Ki az az idióta akinek van szíve elzavarni egy ilyen aranyos nénit?-ráztam meg értetlenül a fejem.

-Tudod kedves, nagyon sokan már undorodnak az öregektől, mert ráncosak, öregek és betegek..-mondta még mindig halkan.