Ha Kimondanám 🌷

"if you leave" (ha elhagyom)

Már nagyon a nyár végét járom.. és hogy mit csináltam? Tanutam és nyaraltam. Anyuékkal elmentünk idén is Londonba a nagyszüleimhez. Igen, londoniak a nagyszüleim.. Részről szerencse, másik részről átok. Szeretem azt a helyet. A mindig borús idő észveszejtő. A macska köves utcák és a rengeteg ember elkápráztat. Viszont LA-tó elég messze van és nem a kedvencem az utazás. De a nyaralások alatt is, mindig nálam volt az a rohadt matek könyv és magoltam mint egy elme beteg. Tudni kel rólam, hogy nem vagyok feladós természetű ezért sose hagyom abba azt a dolgot még nem megy. Már pedig a matek nem megy. És ahogy elnézem, nem is fog.

-Lily gyere már le enni az istenit!- ordít fel anyu az emeletre.

-Mondtam már, hogy nem olyan fontos az a matek...-Jött be a szobámba.-Mi lenne ha legalább nyáron magad mögött hagynád?-Mosolygott rám biztatóan. Már ha lehet annak nevezni. Tudja jól milyen vagyok, viszont részben igaza van. Végre élhetnék egy kicsit. Vagy van egyáltalán ilyen mondat?

-Lehet igazad van..-sóhajtottam.

-Gyere menjünk enni, aztán ha van kedved elmehetnénk a partra sétálni..-vetette fel az ötletet.

-Benne vagyok.-Álltam fel mosolyogva.

Lesétáltunk a földszintre, majd bementünk a konyhába ahol apu ült és egy újságot olvasott.

-Végre kicsim hogy lejöttél! Na akkor együnk..-csapta össze tenyerét, majd neki látott a finom ételnek.

Egy hosszas ebéd után, tele hassal dőltünk le a családdal a kanapéra. Apu a sport csatornára kapcsolt, ahol éppen a kedvenc' amerikai foci' focicsapatunk játszott.  Nagy hanggal szurkoltunk a csapatnak hogy behozzák a meccset egy Touchdown-nal, ami perceken belül sikerült is. Ordítva ujjongtunk hogy nyert a csapat így a végére.

-Ilyen szép játékot már legalább három éve nem láttam..-vigyorgott apu.

-Én sem..-nevettem.

-Lil akkor mehetünk?-jött be a nappaliba anyu.

-Felőlem ja.-pattantam fel.

-Nem soká jövünk Roon!-ordította már az ajtóban anyu. Ezzel kiléptünk a házból, majd megcsapott a meleg nyári levegő. Gyűlölöm..

Útnak eredtünk, majd nyugodt csendben sétáltunk egymás mellett.

-Várod már a sulit?-mosolygott anyu édesen rám. 

-Nem is kicsit..-mosolyogtam én is.

-Egy hét és a nagy lányom új korszakot kezd..-mondta hitetlenül.

-Nem vagyok még olyan nagy.. Csak 15 vagyok. Nem szeretnék még felnőni.-jelentettem ki amit valóban gondoltam. Semmi kedvem felnőni. Nem akarok a felnőtt dolgokkal szenvedi.

-Számomra az vagy. Egy eszméletlen okos és szép nő. Mindig kitűnő voltál annak ellenére is hogy sose erőltettük rád, ezért büszke vagyok rád.. hogy ennyire jó lányom van!-mondta a tengert bámulva. Meghatottak szavai, ezért megfogtam kezét és így sétáltunk tovább. Nem vagyok mindig ilyen aranyos, mielőtt azt hinnétek. Van hogy maga az ördög vagyok néha. Csak nem az itthoni légkörbe.

-Várom hogy megismerjem az új osztályom..-mosolyogtam.

-Én meg hogy meglegyen az első szerelmed..-vigyorgott mint a tejbe tök. Én is szeretlek édes anyám, legközelebb hátha hamarabb rájövök miért is hívsz el sétálni..

-Szóval ezért akartál te ennyire sétálni..-ráztam fejem nevetve. 

-Lehet..-nevetett.

-Miért érdekel ez annyira?-ráncoltam össze homlokom értetlenül.

-Sose hallottalak fiúkról beszélni..és érdekelne hogy áll az én lányom szerelmi témákban..-nevetett fel kínosan.

-Volt már fiú aki tetszett, mert helyes volt. De úgy igazán még sose voltam szerelmes.. ha ez érdekel.-vontam vállat.

-Igen pont ez érdekelt.-bólintott.-Majd úgy is megtalálod az igazit..-nevetett.

-Lehet nincs is olyan hogy i....-azonban nem tudtam tovább mondani mert elém gurult egy röplabda amit felkaptam, majd a gazdáját kezdtem el keresni. Velem szembe jött egy nálam két fejjel magasabb, barna bőrű srác  aki a kezemben lévő labdát kezdte nézni, gondolom várta hogy vissza adjam.-Ja bocsi, tessék!-dobtam vissza a labdát.

-Köszönöm, esetleg lenne kedved játszani?-mosolygott rám bájosan. A fene vigye el a mosolyodat.. anyura néztem aki kajánul vigyorgott rám... na nem, az anyám nem fog nekem itt kerítő nőt játszani..

-Bocsi, nem tudok játszani.-nevettem kínosan.-Talán máskor..-vontam vállat.

-Ahhoz szükségem lenne egy telefonszámra!-vigyorgott rám.

-Legyen..-sóhajtottam, majd a telefonját elkérve beütöttem a számomat, ami mellé röviden leírtam egy becenevet ami a Lilyt takarta.

-Köszönöm, Virágszál. További jó sétát, viszlát!-mosolygott anyura, majd vissza ment a többiekhez.

-Aranyos srác.-mondta anyu vigyorogva, míg én vöröslő fejjel sétáltam mellette, nem azért mert zavarba hozott a srác akinek a nevét se tudom, hanem mert anyám ezt mind végig figyelte, Jézusom..

-Ja, kár hogy nem tudom a nevét..-kezdtem el krákogni, mint egy idióta.

-Majd megtudod..-mondta tudakozva.

___________________________

Végre haza értünk, ami azt jelenti hogy lefürödtem és újra neki vágok a mateknak. Hogy hogy van még hozzá kedvem? Nincs, csak muszáj.

És majd egy jó hosszú magolás után az én kicsi agyam úgy dönt hogy kikapcsol és elálmosodik. Ezért vele cselekedtem én is, befeküdtem az ágyamba és álomra hajtottam a fejem.