Ha Kimondanám 🌷

"Számítasz.."

Reggel fájó fejjel keltem fel, mely nem jött túl jól, mert a mai napon két témazárót is írok mellete meg elkezdődik a kötelező szakköröm. Igen erről még nem is beszéltem. Beíratkozáskor, mindenkinek kötelező választani legalább egy szakkört, amire heti kétszer elkell járni, hogy igazán benne legyünk a gimis közösségben. Mivel rajzolni, se énekelni, se sportolni nem szeretek ezért inkább egy egyszerű tánc szakkörre jelentkeztem azon belül is balettra. Kicsi koromban mindig is imádtam és egy kevés ideg űztem is ezt a tánc ágazatot, de végül a rengeteg tanulás miatt abba maradt. Kíváncsi leszek mennyire fog menni, ennyi év után.

Elkészülve lebattyogtam a konyhába ahol anyu egy fáradt mosollyal üdvözölt, majd elém tolta az éppen elkészült reggelit.

-Ma is érted jön Adam?-érdeklődött a fiú felöl.

-Igen, vagy is tegnap azt beszéltük.-mosolygtam kínosan. Csak nekem ennyire zavarba ejtő az anyukámmal fiúkról beszélni?

-És hogy megy a matek?-vigyorgott.- Vagy nem csak matekoztatok?-nézett rám anyám egy huncut, és sejtő nézéssel.

-Jézusom, anya!-szóltam rá egyből.- Nem szexeltünk!-takartam el egyre vörösödő arcomat.

-Na Lily... nekem elmondhatod..-simította kezét a hátamra.

-Anya!-szóltam rá zavartan.-Neked elmentek otthonról..-áltam fel a konyhaszékről és a púlt másik végére szaladtam.

-Semmi nem volt?-görbítette le ajkait szomorúan.

-Nem tudom ki vagy, és hogy mit akarsz, de kérem vissza az anyámat!-mondtam röhögve. 

-Tényleg semmi?-hunyorított nagy bambi szemeivel.

-Mikor elköszönt kaptam egy homlok puszit.. és csak matekoztunk.. nyakon is vágtam volna ha bepróbálkozik!-röhögtem ki anyámat, és a hülye gondolatait.

-De hát a barátod, miért?-lepődött meg a válaszomon.

-Mert nem.........-és válaszomat egy duda szó vágta félbe, aminek most az egysze örültem, majdnem lebuktattam magam azzal, hogy elmondom hogy nem is a barátom.. Elkapott a hév és majdnem kicsúszott, a francba Lily.

-Mi nem?-húzta fel a szemöldökét kérdően.

-Nem vagyok rá felkészülve!-találtam ki hírtelen valamit, majd elkezdtem szedelőszködni.

-Jajj de kis félénk valaki..-vigyorgott rám a jelenleg kiismerhetetlen édesanyám, majd intett egyet és utamra engedett.

-Pff még hogy félénk...-motyogtam magamnak kifele menet.

Becsuktam az ajtót majd az autónak dőlő fiú felé sétáltam.

-Végre.. azt hittem sose jössz ki..-forgatta meg fekete szemeit majd egy gyors ölelésbe vont.

-Akkor ma nem csak én keltem fájó fejjel..-utaltam hangulatára.

-Tessék, forrócsoki.-nyomta a kezembe a meleg kávés dobozt.

-De aranyooos..-cukkoltam kedvességét, majd az autóba beülve, bele kortyoltam a forró italba.

-Szívesen.-kerülte ki újra mondatomra a választ.

-Mi a baj?-néztem rá érdeklődve. Ritka hogy egyszerre kedves és szomorú..

-Nincs kedvem focizni menni ebben az évben is.. elegem van a szakkörökből..-válaszolt mint egy durcis óvodás, annyira aranyos és vicces volt így.-Te mire jelentkeztél?-húzta fel szemöldökét félig rám nézve.

-Balett..-néztem ki az ablakon.

-Oda csak a jó kislányok járnak... na meg az okos lányok. Ezek közül valahogy rád egyik se illik.-röhögött ki.

-Vicces vagy Parker.. Szeretnél egy nyaklevest vagy esetleg egy forró kakaót az öledbe?-mosolyogtam rá kihívóan.

-Új nadrágom van, szóval inkább nem szóltam. De ugye hogy tud fájni az igazság?-vigyorgott előre fele nézve.

Én válaszképp csak rá vágtam egy nagyot a combjára majd vártam hogy oda szúrjon valami sértő kommentárt.

Viszont mikor erre vártam, ő kommentár helyett rá vágott az én combomra. Számat eltátva néztem rá. Teljesen váratlanul ért ez a tett.

-Most meg mivan?-kérdezi nevetve.

-Na ezt még majd visszakapod.. a mai naptól szerintem nyitott szemmel aludj Adam Parker..

-Ez most fenyegetés volt?-nevetett még jobban.

-Veheted annak is..-forgattam meg a szemem dühösen.

-Na, nehogy elkezdj duzzogni Lily.. ez csak azért volt mert számítasz ..

-Ekkora hazugságot se hallottam még..-nevettem ki.

-Majd rájössz.- hagyta rám mosolyogva és tovább figyelte az utat.

Még hogy én számítok?