Ha Kimondanám 🌷

Mondtam valamit..

Végig ültem két unalmas órát, ami egy történelmet és egy földrajz órát takar. Nem csináltam csak az ablakon bámultam kifelé. Párszor megszóltak a tanárok, de miután észre vették hogy hiába erőlködnek akkor sem fogok figyelni ezért feladták. Igen néhányan elgondolkozhatnak azon hogy hogy vagyok én így kitűnő tanuló..Hát igen, most semmi kedvem tanulni.. energiám sincs. A fejem majd szét megy, és négy fájdalom csillapító után se szűnik meg a hasam görcsölése. Utálom.. Akár hogy próbáltam figyelni, nem ment szóval idővel felhagytam vele. Általában figyelek, de ha nem, akkor meg otthon tanulom meg az anyagot. Mindenhogy felhozom magam.

Eszembe jutott, hogy nem írtam apunak, szóval elő kaptam óra közben a telefonomat és a padba csúsztattam. Jelenleg angolom van, és mivel már általánosban minden alapot megtanultam ezért most nem hajt ugyan az az anyag. Feloldottam a telefonomat és apu számát kerestem. Mikor megtaláltam megnyitottam és írtam neki egy cuki üzenetet. 

"Köszönöm a világ legjobb apukájának az isteni reggelit! :3"

Perceken belül jött a válasz, de olyan történt amire nem számítottam. Elfelejtettem levenni a telefonomról a hangot és így hangosan jelzett a telefon. Arcomat elöntötte a vér és különösen kínosan néztem fel. Gyorsan mintha nem én lettem volna, lenémítottam és kifelé kezdtem el húzni a telefont a padomból, hogy bele csempésszem a táskámba. Azonban úgy tűnt hogy ez sem az én napom, és azzal a lendülettel kiesett a padomból a telefon. A nyanya gyilkos tekintettel mért végig, amit a többi diák szemrebbenés nélkül nézett.

-Ennyire unalmas az órám Collins kisasszony?-csapott pálcájával az asztalra. Azonban válasz helyet magamban képzelegtem arról hogy mennyire fájna ha azt a pálcát eltörné a fejemen. Vajon mennyire fájna?

-Nem hallom a válaszát..-totyogott a padom elé.

-Nem tanárnő nem az..-ráztam a fejem kínosan. Elrontottam az eddigi befutó szériámat.. szuper. Neki se leszek a kedvence.

-Én se úgy hívlak hogy gyerek.. kérj bocsánatot mert megzavartad az órámat!-ordította bűzös szájjal a képembe, közbe rá csapott a pálcájával az asztalomra. Komolyan elkezdett érdekelni, mennyire fájhat ha eltöri a fejemen..

-Elnézést mis.. Öhm-gondolkoztam el a nevén, mert tényleg nem tudtam.. Az osztályfőnökén kívül senkiét nem tudtam.. ezért elég nagy szarba keveredtem.

-Ekkora szemtelenséget hogy engedhet meg magának valaki?-mondta mint egy örült, majd vállon csapott azzal a rohadt pálcával. Mivel csak egy póló volt rajtam, ezért teljesen felsértette a bőrömet és piros foltba kezdett duzzadni. Hogy megvalljam az igazat, annyira nem fájt..inkább csak csípett. De az nagyon.-Azonnal hord el magad az igazgatóhoz... ekkorát nem csalódtam még egy diákba se..-csak úgy dobált a szavaival. Én viszont nem engedtem hogy tovább szégyenítsen így felálltam és elindultam ki a teremből. Azonban az ajtóban megfordultam és elmondtam a nőnek a véleményem az őrült viselkedéséről.

-Először tessék bemutatkozni, mert senki nem tudja kiszopni a kisujjából hogy ki a franc maga. Másrészt meg néha moshatna fogat, mert hányingerem van a szájszagától. Harmadjára pedig simán fellehetne jelenteni magát gyerek bántalmazásért..-néztem rá bosszúsan. Én is csak úgy köptem felé a szavakat.

-Kotródj!-kezdett el felém szaladni a pálcával. Én gyors iramban futni kezdtem le a földszintre az igazgatói felé. Majd kiköptem a tüdőm a félelem és a futás miatt egyszerre. Lehet nem volt szép egy nénit leszólni, de mindenhol vannak határok és ő elég szépen átment rajta.. Levetettem magam az egyik székre, majd térdemre könyökölve vettem mély levegőket. Perceken belül leült velem szemben valaki akit gondolom még leküldtek ide. Túlzottan nem foglalt le, inkább az égő és zsibbadó karomra tekintettem. Mivel a kezem elég hideg volt jó szorosan hozzá nyomtam, had hűljön. Mikor hozzá ért a bőröm felszisszentem a hirtelen ért hidegtől.