Ha Kimondanám 🌷

"Változás-lehetőség?"

Végre elértünk az első hét utolsó napjához. Mint minden normális ember én is áldom ezt a napot. És mint minden közép suliban ilyenkor rendezik meg a "suli kezdős, nyár befejezős" házi bulikat a suli öregebb diákjai. Hogy én ezt honnan tudom? Mindenki izgatottan társalog a saját bandájában és még plakátokat is képesek voltak kirakni az eseményről. Viszont kérdéses hogy elmegyek-e. Nincs is kivel menjek, mert be kell valljam egyedül nem valami izgalmas buliba menni. Meg nem is biztonságos.

-Szép reggelt, Királylány!-mosolygott rám Finn álmosan. Haja össze-vissza állt, de nem állt neki olyan rosszul.

-Neked is!-mosolyogtam én is. A szerdai nap után mélyen magamba néztem és átgondoltam miket is csináltam három nap alatt. És visszagondolva borzalmasan viselkedtem. Nagyon csúnyán beszéltem Finnel meg a hozzám közeledő emberekkel. Nem is tudom mi ütött belém. A tegnapi napon hasznossá tettem magam és bocsánatot kértem Finntől, viszont a Parker testvérek kimaradtak ebből a cselekedettől. Annyira nem vagyok buta hogy alájuk ereszkedjek, akármennyire is bánom azt ahogyan bántam velük.

-Min gondolkodsz?-indult el mellettem a büfé felé.

-Semmin!-eszméltem fel majd a fiúra szentelve figyelmem sétáltam tovább.

-Remélem nem emészted magad a történtek miatt.. csak rossz napod volt.-vigyorgott biztatóan.

-Még ha rossz napom is volt, nem érdemelted meg..-sóhajtottam szomorúan.

-Dehogynem. Állandóan Adamról beszéltem, és elég idegesítő lehetett.. mondom, felejtsd el!-karolta át a vállam majd beálltunk a sorba.

-Te mész ma a buliba?-váltottam témát. 

-Persze hogy megyek. Ki nem hagynám.-nevetett halkan.-Te is jössz ugye?-kérdezte mosolyogva.

-Hát.. nem hiszem.-mondtam halkan.

-Mi? Miért?-értetlenkedett meglepődve.

-Nincs kivel menjek, és nem hiszem hogy izgalmas lenne barátok nélkül..-mosolyogtam szomorúan.

-Lily Collins kikérem magamnak én a barátod vagyok!-mondta felháborodva.-És ezért ma eljössz velem abba a buliba!-parancsolta rám.

-Lehet el se engednek..-nevettem ki a fiú buzdítását.

-Hidd el hogy elfognak..-mosolygott.

-Nem tudom. Nincs kedvem egy csomó részeg tini baromságait nézni..-fontam keresztbe magamon duzzogva karjaimat.

-Olyan társaságba viszlek ahol nem szoktak ilyet!-lökte meg a vállam. Mintha mindent előre kitervelt volna.

-Ez kedves tőled.-vettem elő legaranyosabb mosolyomat.

-Ha nem mondod is tudom..-sétált el mellettem vigyorogva Adam. Kicsit meglepett, mivel a szerdai nap után nagy ívbe került engem, de részben én is őt. Ha ne talán mégis találkoztunk, úgy tett mintha ott se lennék és ment tovább. Váratlanul ért a mostani cselekedete.

Nem szólaltam meg hogy véletlen se mondjak semmi bántót, helyette csak unottan megforgattam a szemem és vártam hogy minél távolabb menjen. Azonban három lépés után vissza fordult ugyan azzal a vigyorral mint az előbb.

-Mondtam már hogy ne forgasd mert kiesik.-kacsintott egyet majd tovább ment a haverjai társaságában.

-Öhm..-nézett rám kimeredt szemekkel Finn.-Ebbe mi ütött?-nézett a fiú után.

-Bárcsak tudnám..-néztem én is a fiú után. Nem tudom hogy ez mi volt vagy milyen célt szolgált de teljes mértékben összezavart az biztos.

-Úgy bámulsz utána, mintha egy szerelmi vallás után csak így ott hagyott volna..-nevetett Finn a bambulásomon majd hogy észhez térjek jól vállba is vert.

-Áuu..-szisszentem fel.-Ez fájt.. és csak elbambultam.- vertem én is jól vállba a fiút.

-Én is ezt mondanám.-vihogott tovább, majd oda ment a pulthoz és kikérte nekem a szokásos csokis muffinom kakaóval magának meg a pizza szeletet egy doboz kólával.-Gyere királylány.-vette elő az önelégült vigyorát a fiú.

-De vicces vagy..-néztem rá szúrós szemekkel.

-Nem lehetek mindig olyan búval baszott mint te.-nevette el magát.

-Még valami amivel porig alázod az önértékelésem?-kérdeztem meg tőle a terembe belépve.

-Erősen gondolkozom.-mondta már levegőt alig kapva a nevetéstől.-Tessék.-a kezembe adta a mai kajámat, majd egyet intve elindult a saját órájára. Én mint mindig elindultam a terem hátuljába, de a már bent várakozó fizika tanár utánam szólt.

-Lily!-hallottam meg a férfi dörmögős hangját.

-Igen?-fordultam meg kétségbe esetten, vajon mit csináltam megint.

-Légyszíves ide az első sorba ülj le, hátha képes leszel az órámra figyelni.-mondta sértetten.

-Renden uram.-vettem fel egy mű mosolyt majd leültem az ablak felőli első sorba. Kipakoltam közben a kilencedikes és tizenegyedikes tanulók is elkezdtek bevonulni az osztály teremben. A tegnapi napon nagyjából összeismerkedtem az osztályommal, amit az előtte való napokban nem sikerült összehozni. Kiderült hogy tök jó fejek. Van egy-két lány akik szóra nem érdemesek. Maradjunk annyiba hogy Allison és csatlósa maradnak a suli ribancai között. Viszont a többiekkel jóba lettem, van két stréber srác, vannak az osztály focistái és a többi lány. A fiúk közül akit a legjobban bírok az szerintem Scott a lányok közül pedig Hope. Ők húzódtak a legjobban a szívemhez.

-Szia!-vágódott le mellém Hope.

-Jó reggelt.-mosolyogtam rá. Ahogy jobban megfigyeltem apró karikák húzódtak szemei alatt, arca pedig nyúzott volt.-Nem talán elaludtál?-vigyorogtam bénaságán.

-Az este sokáig húzódott a sorozat nézés..-nevetett fel kínosan cuccait elő pakolva.

-Én is jártam már így, szokj hozzá.-vigyorogtam tovább.

-Ma nagyon vigyorgós kedvedbe vagy úgy látom.-nézett rám furcsán a lány.-Mi történt?-érdeklődött. Elgondolkoztam hogy vajon mitől lehet ez de még magam se találtam rá választ.

-Fogalmam sincs.. Péntek van, és jó kedvem. Nem hiszem hogy különös oka lenne a vigyorgásomnak..-rántottam vállat.

-Többször is lehetne jó kedved.-nevetett fel.

-Az lehet. Na mindegy is hagyjuk ezt a témát..-zártam le.

A csengő utolsó szavamra megszólalt majd a tanár csendre intett mindenkit. Körbe néztem hogy kik vannak bent az osztályból de ezzel az is járt hogy megláttam Adam barátunk megint késik vagy csak be se jön órára.

-Szép reggelt gyerekek.  Tudom jól hogy péntek van és már mindenki azt érzi hogy hétvége van de bele kell rontsak a gondolatba, mert még nagyon is tanítás van. Szóval örülnék ha mindenki hajlandó lenne figyelni..-nézett rám a tanár.- A mai napot feleléssel kezdjük, hadd lássam mit tanultatok a szerdai órán.-vigyorgott ördögien rám. Nagyot nyeltem mert nagyon is elfelejtettem tanulni, ami életbe vágó hiba számomra.. A francba. A tanár szóra nyitotta száját majd egy "L" betűt formált mikor kivágódott az ajtó és belépett rajta Parker. Most az egyszer jól időzített és örültem annak hogy megjelent.

-Egymás után kétszer.-sóhajtott idegesen a tanár.

-Elnézést..-vett fel egy levakarhatatlan mosolyt a fiú.

-Akkor a mai napon megmentetted Lily-t egy feleléstől, szóval Adam hadd halljam mit tanultunk a múlt órán?-mosolygott rá ördögien a tanár. Adam szúrós pillantásokat vetett felém amire muszáj voltam ejteni egy visszavágó vigyort. Kezdődjön el akkor ez a csodás péntek.