Ha Kimondanám 🌷

"Zavarod az aurámat."

Miután lekezelték a karomat, dühtől forrva indultam el a fizika terem felé. Ahogy befordultam a második emelet folyosójára Adam dühös magyarázkodásával találtam szembe magam. A haverjaival állt a szekrénye mellett ami nem mellesleg a terem mellett van. Elég dühös arc kifejezése volt és feszült testtartása, amiből egyből leszűrtem hogy az előbb történtek miatt van még ilyen állapotban. Azonban mint mindig, megint csak a saját részem néztem és azt hajtogattam magamban hogy drága haverom le hülye picsázott.  Nagy nehezen elindultam a folyosón majd próbáltam észre vétlenül végig menni. De  mint már párszor elhangzott,  ez még mindig nem az én napom.

-Lily!-jött oda hozzám a reggeli lány, aki nem más mint mr. seggfej húga.. szuper. Ha eddig nem vett észre most biztos hogy meglátott.

-Baj van?-néztem rá egy terhelt sóhajtás után.

-Miért vagy morcos?-görbítette  le vékony ajkait. Hihetetlen ez a lány. Még a nevét se tudom de úgy bámul rám mintha több éve ismerne.

-Elfelejtettél bemutatkozni.-tereltem a témát. Közben éreztem ahogy valaki mélyen a hátamba égeti a tekintetét. Lassan kilyukad úgy bámulja.. 

-Ja, hát elsiettél.-nevetett fel.- Lara Parker..-mosolygott.

-Lara, esetleg szeretnél még valamit?-mondtam unottan, ezzel kifejezve hogy most nagyon nem jó az időzítése a beszélgetéshez.

-Igen.. a bátyám épp felénk tart és úgy látom nincs jó kedve.. gyere!-ragadja meg karomat majd behúz magával a női mosdóba.-Mit csináltál megint?-forgatta meg szemeit.

-Én semmit..-hazudtam.

-Ja látom. Már egy negyed órája egy ideg roncs a bátyám, szóval valamit nagyon jól csinálhattál. - vigyorgott.

-Nem tudom miről beszélsz..-rántottam vállat, majd kimentem a női mosdóból. Ez a lány szó szerint ragad az emberekre.. Azonban Adam megvárt az ajtó mellett és mikor kiértem a kezem után kapott. Pont a pálca csapás helyét sikerült elkapnia, amire fel kellett szisszennem, mert valljuk be nem volt kellemes érzés.

-Mi van?-szűrtem ki fogaim között.

-Ugye nem gondoltad, hogy ezt a témát annyiban hagytuk?-szűkítette össze szemeit.

-Elengednéd a karom?-mosolyogtam rá. Szintén témát váltva. Hát igen sajnos ilyen vagyok.

-Válaszolj.-szorította meg erősebben a karomat.

-De szép napos idő van..-kezdtem el az ablakon kifelé bámulni. Muszáj voltam vissza tartani a röhögésem, hadd higgye azt hogy analfabéta vagy hasonló vagyok.

-Nehéz eset vagy..-lágyította meg szorítását.

-Nem az én nevem Lily Collins..-vágtam duzzogós arcot.

-Jézusom.. nem unod még?-dőlt neki a falnak.

-De, a társaságod elég unalmas..-forgattam meg szemeimet.

-Ez hosszabb lesz mint hittem..-sóhajtott.

-Amúgy jó érzés fogdosni a karomat? Értem én hogy puha meg ilyesmik de elég furán néz ki..-horkantottam fel, majd kihúztam a kezem a mancsa közül és besiettem a fizika teremben.

Egy idő után felfigyeltem arra hogy nem csak az osztályom lézeng bent hanem több olyan ember is aki biztos nem hozzánk jár. Egy nagyot fújtatva szokásosan elindultam hátra és elfoglaltam egy sarok béli padot, majd a táskám a mellettem lévő székre tettem hogy véletlen se üljön mellém senki.

Megkönnyebbülten bámultam magam elé. Éppen azon járt az agyam hogy már csak ez az óra meg egy matek korrepetálás és vége ennek a pokolnak. Nincs is annál jobb mikor otthon fekszel a kényelmes ágyadban és sorozatot nézel egy finom pizza társaságában. Viszont ez csak egy gondolat, mert én egy kényelmetlen széken ülök a  teremben és még van két szenvedés dús órám. Az ajtó bezárul és bebattyog rajta a fizika  tanárunk akinek úgy szint nem tudom a nevét, ezért próbáltam nem zavarni az órát.

-Jó napot! Üljetek le. A mai napon, mint láthatjátok a harmadikosokkal az az 11.-esekkel fogunk egy órát Mivel a 9. nem üti meg a 30 fős létszámot össze vont órátok lesz a 11.-el egész évben.. Szóval legyetek oly kedvesek és ne veszekedjetek mert elég nehéz lesz így kibírni.-Ahogy meghallottam hogy 11.osztály egyből rájöttem hogy a seggfej is oda jár ezért gyorsan körülnéztem, de csodák csodájára nem láttam sehol. Végre valahára megáldott a sors? Tettem fel magamnak a kérdést.

De amint ez elhangzott a fejemben, egyből ellenem fordult minden isten verte csapás és az ajtón bevágódott a magas termetű fiú. Szemeimmel végig kísértem laza mozdulatait majd vártam, hogy mit ad be a tanárnak.

-Elnézést a késésért tanár úr.-mosolygott, majd szemeivel helyet keresett magának. Az egyik cica lány melletti helyet szúrta ki magának, majd levágódott a lány mellé és egy bájos mosolyt ejtve úgy tett mintha figyelne. Óriási szerencsémre észre se vett, szóval sikeresen kimaradtam egy nagy szájharcból. A tanár figyelme kívül hagyta a fiú késését és folytatta a beszédet. Tudni kell a matek mellett a fizika se a kedvenc tantárgyam, de sok magolással meg tudom tanulni, ezért sikerült abból is a jeles. Viszont még mindig nem olt olyan kedvem, hogy figyelésre méltassam magam, ezért a lábamat bámulva kötöttem le magam. Néha elgondolkozom azon, hogy hogy sikerül ennyire megváltoznom.. Nem azt mondom hogy különösen zavar, de azt kell mondjam nem nagyon jön be nekem se ez a bunkó stílus. Egyrészt visszataszító ha egy lánynak mocskos szája van, másrészt meg ez nem én vagyok. Legalábbis én nem így ismertem meg magam. Nincs olyan rossz életem, hogy ilyen legyek.. és ha próbálkozom is, nehéz visszafogni magam, de nehezen megy hogy ne járjon a szám.. lehet tejesen változnom kéne? Nem tudom.

-Collins kisasszony, megtisztelne azzal, hogy az órámra figyel?-Szólt rám a fizika tanár. Szuper újabb jó pont. Mindenki felém fordult, a seggfej Adammal együtt, aki felhúzott szemöldökkel figyelt rám, ami valami olyasmit jelenthetett hogy meglepődött.

-Elnézést tanár úr.. persze hogy figyelek!-néztem vissza rá majd vártam mi fog történni.

-Köszönöm, akkor folytassuk. Ott tartottam hogy ha a forgató nyomaték....-és újra vissza merültem saját elmémbe, csak a táblát bámulva a cipőm helyett.

_____________________________________________________________

És végre kicsengettek. Mit ne mondjak olyan volt mintha két nap telt volna el mire vége lett ennek az órának. Megvártam még mindenki kivonult a teremből. Mikor már csak pár ember lézengett bent össze pakoltam a cuccomat majd felálltam. Mikor kiegyenesedtem egy felém tornyosult magas alakot vettem észre.  Mintha észre se vettem volna kikerültem és elindultam a teremből kifelé. A diák követett tovább majd mellém sétált és tisztává vált Adam önelégült mosolya.

-Mit akarsz?-kérdeztem megadva magam.

-És te?-játszotta az eszét tovább.

-Még valami mondani való?-mosolyogtam gúnyosan.

-Ja igen, lenne.-tért a lényegre.

-Remélem ez volt az.-sóhajtottam fáradtan, megindulva a matek terem felé hogy végre legyek túl ezen és menjek haza.

-Tudom hogy csúnya dolgokat vágtam a fejedhez.. de nem beszélhetnénk meg?-állt meg arra várva hogy én is álljak meg.

-Anyuci és apuci pici gyerekének nincs kedve veled még csak egy légkörbe se lenni.-kacsintottam rá, majd otthagytam a folyosó közepén és bevonultam a matek korrepetálásra.