Ha Kimondanám 🌷

Újabb nap, újabb hülyék.

Reggel éberen keltem fel, ami nálam szokatlan és ritka is. Általában majd meghalok ha a felkelésről van szó, most pedig majd kiszalad a szemem a helyéről olyan fitt vagyok. Az órámra tekintettem ami kereken kilenc órát mutatott. Hogy mi?? Ezért nem vagyok én álmos.. a francba. Azonnal kikeltem az ágyból, majd gyorsan felkaptam egy fekete farmert és egy rózsaszín kapucnis felsőt. Azonnal felvettem őket, majd minden fésülködés nélkül a hátamra vettem táskámat és leszaladtam az emeletről. Anyuék sehol. Csodálatos.  Felvettem a cipőmet és futva elindultam az iskola felé. Igen tényleg futva. Lemaradtam egy magyarról.. És most kezdődött meg egy biológia óra. Ennél jobb nem is lehetne. Egy húsz perc folyamatos futás után meg érkeztem a suliba ahol levegőért esedezve kapkodtam a fejem. Azért ez így kemény volt. Fellépcsőztem az első emeletre, majd beestem a termünk ajtaján. Szó szerint beestem.

-Collins kisasszony, ezt mire véljem?-húzta fel dús ősz szemöldökét a tanár úr.

-Elnézést uram, elaludtam és kicsit sokat futottam..-kapkodtam még mindig a levegőt.

-Mivel még csak az első igazi tanítási nap van elnézem, de ne legyen több ilyen!-mondta megadva magát. Én addig helyet foglaltam Taylor mellett aki röhögve bámult rám.

-Ne röhögj mert lerúglak a székedről..-szúrtam felé kicsit sem boldogan. Ennek nem fog örülni anyu se apu. Király!

-Bal lábba keltél? vagy Esetleg túl jót aludtál?-nevetett még jobban. Én azonban felkaptam a viccelődésén a vizet és teli erőből lerúgtam a székéről a fiút.

Miközben a fiú röhögő görcsöt kapva fetrengett a földön, a diákok  egyesével fordultak felénk aminek a végét a tanár zárta.

-Taylor, maga mit keres a földön?-vonta kérdőre a fiút.

-Izé, leesett a tollam..-fogta meg a tollát, majd vissza üt a helyére.

-Most már jó lenne ha figyelne..-húzta össze szemeit a tanár majd vissza fordult a tábla felé.

Engem azonban nem kötött le a tananyag. Inkább az ablakon bámultam kifelé, ahogy a fák levelei sárgulnak, ahogy az ég egyre borúsabb lesz. Valamennyivel jobban érdekelt és lekötött. Mint az is hogy hogy lettem olyan amilyen most vagyok. Valahogy ez mindig is érdekelt. Kitűnő tanuló vagyok, kivéve a matekot. És mégis tudok ördögi lenni. Sőt ha kell oltári bunkó is. Mindenki az hinné hogy mert valaki jó tanuló egy angyal, pedig nem. Én már hetedikes koromban is italozta és dohányoztam. De mert ez volt a divat. Mindig elmentem este hülyülni a fiúkkal, vagy  akár inni is. De a jegyeim sose romlottak, otthon mindig jó gyerek voltam. És nem tudom hogy ezt hogy tudtam leplezni. Néha eszembe jut hogy kurva nagy mázlim van ezekkel kapcsolatban. És igen, anyunak nem mondtam, de voltam már szerelmes. Nem is kicsit. Hetedikes voltam és bejött egy utolsó éves srác. Azt hiszem Matthew volt a neve. Halálosan szerettem, és miatta kezdtem inni, cigizni hogy menőbbnek tűnjek. Azonban őt pont nem érdekelte. Teljesen átnézett rajtam, ami összetört és ezek után már e-miatt csináltam azt amit. És igen, nem vagyok rá büszke, de ami megtörtént megtörtén. Nem tudom megváltoztatni a múltat. De nézzük a jó oldalát, már nem hagyom magam. Meg védem magam ha kell, és nem esek zavarba minden idiótától.

-Lily!-rángatta meg a vállam Taylor.

-Hmm?-néztem rá.

-Kicsengettek te meg úgy nézel ki az ablakon mint egy holdkóros..-ráncolta össze szemöldökét furcsán.

-Ja, elbambultam.-nevettem fel kínosan.

-Mindegy, lekísérsz a büfébe?-állt fel.

-Aha, én sem hoztam kaját. Szóval én is veszek valamit.-Álltam fel én is a tárcámmal a kezemben.