Ha Kimondanám 🌷

"Hosszú órák."

Nem teltek az órák, akár hogy is vártam. A szünetek pedig csak úgy elrepültek, és egyszer sem láttam ez idő alatt Parker idegesítően aranyos mosolyát. Igen tényleg így voltam vele. Én se értettem, de elnéztem felette és csak azt vártam, hogy vége legyen az utolsó órámnak is, és számon kérhessem őt a barátnős dologról. Vagy inkább nem kéne? Megharagudna rám ha megkérdezném? Jézusom most mit csináljak? Megannyi kérdés kavargott zavaros elmémben, de egyikre se kaptam válasz, így inkább a legészszerűbb ötletet választottam ki. Nem kérdezek rá, csak megpróbálom rávezetni a témára, hátha beszél magától is róla, amit nagyon kétlek. Azt se értettem miért kezdtem el hírtelen azon aggódni, hogy esetleg nem tetszik neki a mondandóm, mikor ezelőtt amit csak lehetett az arcába vágtam.. Lehet csak attól félek, hogy elvesztem azt a személyt aki annak ellenére, hogy bunkó voltam is elviselt és nem hagyott faképnél? Nagy valószínűséggel igen. Nem játszik ebben semmijen szerelem.

Most tartunk az utolsó órai szünetnél végre. Van tíz percem, hogy hátra menjek cigizni aztán végig szenvedjem a kémiámat. Felkaptam a cigis dobozom majd a zsebre raktam  és megindultam a kijelölt hely felé. Út közben nem nagyon figyeltem magam köré, mert nem volt hozzá semmi kedvem, hogy mások szúrós tekintetével találjam szembe magam. Viszont elcsíptem Adamet, ahogy a szekrényének dőlve beszélget, majd kiszúr engem és egy bájos mosolyra húzza vastag ajkait. Én is rámosolygok, majd egy erős vállat érzek neki vágódni az enyémnek, aminek eredményeképp, majdnem elestem de megtartottam magam és felegyenesedtem. Magam mögé néztem és Finn undorodó arcával találtam magam szemben. Már megint ő?

-Juujj bocsika, hogy hozzád értem..-tette kezét a szájához drámaian.

-Menj a picsába.-mosolyogtam rá, majd megfordultam de azzal a lendülettem utána kapott a vállamnak és jó szorosan tartva megfordított.

-Te nekem ne merj hátat fordítani..-sziszegte fogai között.

Én viszont nem tűröm el, hogy valaki ilyen módon bánjon velem, ezért a lendülettel kapva, adtam neki egy óriási pofont, ami csak úgy csattant.

-Te pedig ne merj mégegyszer hozzám érni, mert legközelebb betöröm a nagy orrodat!.-ezzel ellöktem magam tőle, ami miatt neki lökődtem Parker mellkasának, amely által egy picit zavarba jöttem, de próbáltam leplezni..átkarolta vállamat, majd a fiú dühös képére szegezte tekintetét.

-Már csak te hiányoztál Parker..-nevetett gúnyosan.-Ugye tisztába vagy vele, hogy ha csak egyszer egyedül hagyod ezt a lányt, úgy megverem, hogy olyat még senki nem kapott?!-mondta, mint valami phszihopata.

-Csak egyszer merj hozzá nyúlni, addig tartott a nyomorult életed..-nézett rá komolyan, majd velem együtt megindult vissza a termem felé.

Én csak kussban sétáltam a feszült fiú mellett, és azon gondolkodtam, hogy vajon tényleg komolyan gondolta-e amit mondott. Tényleg képes lenne értem kiállni? Mert be kell valljam, nagyon megrémisztett Finn, és kinézem belőle, hogy képes betartani amit mondott. Csak egyet nem értek, mi a franc baja van? Mert, hogy én semmit nem tettem ellene az is biztos.

-Min gondolkozol?-szólalt meg hírtelen Adam.

-Semmin..-vettem fel egy hamis mosolyt.

-Ugye nem rajta?-nézett rám sejtőn.

-Ahj, de..-vallottam be..

-Rád se ismerek Lily Collins..-állt meg velem szembe, majd kezeit a vállamra tette és így nézett le rám, bár én acipőmet néztem, éreztem, hogy engem néz..

-Miért?-néztem még mindig a cipőm orrát.

-Akit megismertem, nem fosott senkitől, és rám mert nézni..-mondta halkan de a végén éreztem, hogy vigyorog, amitől egyből feleszméltem. Azonnal felemeltem a fejem és tekintetem az övébe fúrtam.

-Rád merek nézni, de ha látom az arcod elkap a röhögő görcs..-vigyorogtam ördögien.

-Végre, hogy visszajöttél.-húzott magához egy ölelésre. Annyira jól esett biztonságban érezni magam. Nem akartam elengedni, ezért arcomat belefúrtam a mellkasába és jó szorosan tartottam magam hozzá. 

-Hé fiatalok órán kéne lennetek nem itt szerelmeskednetek!-jött ki egy tanár az egyik teremből.

-Bazdki észre se vettem, hogy becsengettek.-szólalt meg Parker.

-Sipirc!-indult meg felénk a tanár.

-Futás!-húzott maga után, és amilyen gyorsan csak tudtam kapkodtam apró lábaimat...

Megálltunk a termünk előtt, majd vigyorogva néztem a fiút.

-Neharagudj, hogy miattam késel..-nézett rám sajnálkozva..

-Sebaj!-intettem egyet majd megindultam befelé, de utána kapott a derekamnak, bele puszilt a hajamba, majd visszalökött és elsétált, se szó, se beszéd. Parker komolyan?

Enyhén sokkos állapotban sétáltam be a terembe és kértem bocsánatot a tanártól a késésért. Nem szúrt le, csak azt mondta, hogy többet ne forduljon elő. Leültem a helyemre, és éppen kihalásztam volna a zsebemből a cigis dobozt, de helyette csak egy papír cetlit találtam amit azonnal elolvastam.

 "A cigi rossz dolog, meg ne lássam nálad többször.. amúgy aranyos vagy mikor zavarba jössz attól, hogy nekem jössz ... "

Ohh a francba. Sírba visz ez a fiú..