Szerelemre Épülve ✔

9. A sokk hatása

Ma elég nyűgösen keltem. Nem nagyon emlékeztem a tegnapra. Csak annyi rémlett, hogy James áll mellettem, majd elindul kifele, de én megfogom a kezét és visszahúzom. Majd... ömmm... megcsókolom. Erre visszacsókol, és... najó nem folytatom tovább, mert úgyis tudjátok mi történt. Majdnem lefeküdtünk. (Jézusom).

Könyörgöm 2 napja jöttünk még csak össze. És már majdnem lefeküdtünk.. Na de várjunk. Úgy rémlik,mintha valamit elfelejtettem volna. BAZDMEG. Hát ma is suli van -.- Lehet mostmár tényleg megyek meghalni. De elöbb még bekell érnem a suliba. Hány óra? MIVAN? 08:46? Na ez szuper. Van 14 percem beérni és felöltözni. Ha 4 perc alatt feltudok öltözni, akkor talán beérek.

Nem szarakszom most azzal, hogy mit veszek fel. Jó lesz egy kék farmer, fehér póló és az Adidas cipőm. Felszálltam a buszra. És egyből eszembe jutott.. noss az.. Emlékszem annyira akartam. Az ajkait, nyakát és mindenét.. Most azonnal felakarom falni, de még várnom kell rá. Igaz, hogy még csak 2 napja vagyunk együtt, de végülis már 11 éve legjobb barátok vagyunk. Tehát már teljesen ismerjük egymást. Minden erőmmel leakarom tépni a pólóját, és végigcsókolni  a kockahasát és lejjebb,majd... ELÉG,ELÉG,ELÉG. Mi a fasz bajom van? Jézusom xd.

A busz megérkezett, leszálltam a megállóban, és próbáltam a lehető leggyorabban beballagni a suliba. Az évben még nem volt késésem, de nem is akartam összeszedni. De mostmár mindegy.

*Suli után*
Fuhh. Na ezt a napot is végigtoltam. Nem volt semmi különös. Az Istenek megáldottak, mivel nem írták be a késésemet.

Na szépen ballagtam haza, mert lekéstem a buszom (természetesen). Ma ilyen késegetős napom van. Minden okés volt, zenét hallgattam. De megláttam az utca szélén, szerencsére tőlem távol, egy férfit meg egy nőt, amint csókolóznak. Nem annyira figyeltem oda, mert már megszoktam a szerelmes párokat smárolni látni. De amikor nagy nehezen elváltak egymás ajkától, kikerekedett a szemem és potyogni kezdtek a könnyeim. Az a férfi.... az apám volt. Egy vadidegen nővel, smárolva. Még néztem őket egy ideig. Megakartam tudni ki ez a nő, de nem tudtam meg róla túl sokat. Bennem egy világ tört össze abban a pillanatban.. folytak a könnyeim mint valami patak. Csak folytak és folytak. Amikor már egy jó ideje ott álltak, akkor "apám" megfogta a nő derekát és elindultak valahova. Nem akarom tudni, hogy hova.

Ekkor elkezdtem futni, fogalmam sincs hova. Csak el onnan. Otthagyni azt amiket láttam. Azt AKIKET láttam. Hányingerem lett, és csak sírtam és sírtam. Hogy tehette ezt az apám? HOGY? Megcsalta anyát és... és.. és.. a családját is. Szóvak ezért volt olyan fura, mikor elutazott. Valószínűleg a kis nőcskéihez ment.

Amikor nagyban futottam és már jó messze voltam tőlük, egy mellkasba ütköztem. Ismerős volt az illata. Felpillantottam és előttem állt James. Nyugalom, de egyben félelem töltött el. Gondolom meglátta a kisírt arcom és rákérdezett:
- Hé szivem. Mi a baj?-letörölte a könnyeket az arcomról, de feleslegesen, mert azok csak folytak tovább.
- Én.. én... én.. lá-látt-láttam..-innen már nem bírtam tovább beszélni. Csak odabújtam Jameshez. Az illatához, ami 11 éven át megnyugtatott.
- Hé, hé. Nyugi. Itt vagyok. Nincs semmi baj.-ezt ismételgette, majd szorosan magához ölelt.

(Sztorin kívül)
Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy itt hagytam abba, de most nem érzem úgy,hogy tovább tudnám írni. Hamarosan köv. rész. Bye!