Szerelemre Épülve ✔

8. Találkozás

Na jó reggelt. Fáradtan keltem és nem volt kedvem semmihez. De tényleg. Még ahhoz sem, hogy éljek. A sulihoz meg végképp nem. De felkellett készítenem rá a lelkem, hogy 7 óran keresztül fogok ott bent poshadni.

De legalább az felvidított, hogy Jamessel. Mikor a telefonomhoz nyúltam, fogadott pár üzenet. Gondolhatjátok kitől. Jamestől. Azt írta:
- Szia szerelmem. Remélem jól aludtál. A suliban találkozunk. Szeretlek.

Wow. Nem gondoltam volna, hogy még csak fél napja vagyunk együtt, de ő már szerelmemnek szólít.

Mindenesetre sietnem kellett enni és készülődni. Egy fekete smileval ellátott pólót vettem fel, kék farmerral. A sminkem maradt ugyanaz mint szokott. Kis szempillaspirál és szájfény.  Nem voltam túl nagy "rúzsos".

Reggelizni nem nagyon volt időm, de azért megettem egy szelet lekváros kenyeret. Mint tudjátok senki nem volt itthon, ezért nem voltak zavaró tényezők. Gyors felvettem az Adidas cipőm, egy lila kabátot és kiviharzottam az ajtón, a busz felé.

A buszon ülve elgondolkodtam, hogy már csak fél hónap és 16 leszek. Nem tudom mit kérjek szülinapomra. Szerintem inkább anyáékra és a "barátaimra" hagyom.

Beértem a suliba, és ott volt James, körülötte rengeteg csaj és a haverjai. Tulajdonképpen már megszoktam, de azért idegességgel töltött el, az a sok lány körülötte. De megnyugtattam magam, hogy James tegnap mondta, hogy szeret. És én hiszek neki. Szeretem, és megbízom benne.

Végigtoltam a 7 órát, ami rohadt unalmas volt. Semmi érdekes nem volt az órában. Max pár szemtelen hülyegyerek az osztályomból felhúzta a tanárt, és így az egész óra a "fegyelmezésükkel" ment el. De ezen kívül semmi.

Jamessel egész nap kb. nem is beszéltünk semmit, amiért elég szomorú voltam. Amit gondolom ő is észrevett, és amikor kajáltunk rá is kérdezett.

- Mi a baj szivem?
- Semmi, csak egész nap hozzám sem szóltál.-tört ki belőlem.
- Ne haragudj.. De tudod jól, hogy azok a ribik egész nap rajtam függenek. A haverjaim meg hát. Ők a haverjaim.
- Oké megértem. De tudnál egy kis időt rám is szánni napközben IS?
- Igyekszem. Indulunk haza?
- Tőlem, mehetünk.

Majd hazabuszoztunk. Nagyon nagy tömeg volt. Alig kaptam levegőt. Tudni kell rólam, hogy kausztrofóbiám van. Na most itt nem jött jól.. összeestem. Random a tömegben. James persze egyből elkapott. Szerencsére pont akkor volt a megálló, így letudtunk szállni ott, ahova menni akartunk. James tudta mi bajom, ezért nem parázott annyira be, de persze kicsit ideges lett. Bevitt a házunkba, és lefektetett az ágyamra. Itt felébredtem, és utánanyúltam. Megkértem, hogy ne menjen el. Majd megcsókoltam. Láttam rajta, hogy meglepődik, de azért ő is visszacsókolt. Csókcsatába kezdtünk, majd lefeküdt mellém az ágyba. Elkezdte csókolgatni a nyakam, kezem. Levette a pólóm, és áttért a hasamra. Ment volna lejjebb is, ha nem állítom meg. Túl gyors volt ez az egész.
- Kérlek állj. Még nem vagyok rá felkészülve.
- Rendben, ne haragudj. Csak túlságosan is megkívántalak.
- Nem haragszom. Én is szeretném ezt az egészet, de még nem most..
- Okés. Most hazamegyek. Pihenj egy kicsit. Holnap találkozunk, meg majd még este hívlak. Szia!
- Szia!

Majd odanyomott egy puszit az arcomra. Így elaludtam, egészen délután 4ig. Itt feleszméltem, hogy nekem rohadtul tanulnom kéne holnapra.

(Sztorin kívül)
Hali! Remélem tetszett. Hamarosan kövi rész. Bye!