Szerelemre Épülve ✔

7. A vallomás ideje

"És nem fogjátok elhinni mi történt.."
Elkezdett felém futni. Mint még soha senki. Amíg futott, addig a szívem olyan erősen kalimpált, hogy azt hittem elfut és itt hagy. De aztán gyorsan észbe kaptam, és menekülni akartam, de ő megfogta a csuklóm, magához húzott, majd megölelt. Én meg... visszaöleltem, mert nagyon mást nem tudtam csinálni. Úgy szorított, hogy azt hittem sosem enged el. Mikor már észrevette, hogy kellőképpen nem kapok levegőt, elengedett. Ijedten nézett rám. Én csak a földet bámultam és próbáltam nem a szemébe nézni. De ő megfogta az állam és magafelé fordított. Ezután olyan dolog jött, amire kurvára nem számítottam.. *megcsókolt* Jól olvastad. Kibaszottul megcsókolt. Olyan puha ajkai voltak. Még többet akartam az ajkából, de muszáj volt elhúzódnom.
- Ez mégis mi a franc volt?
- Nem élvezted?
- *elpirultam*
- Nem értelek.. teljesen nem értelek.. egyszerűen.. MI VAN?
- Figyelj.. érzel irántam valamit? Úgyértem barátságon kívül.
- Erre most nem tudok válaszolni.. túl sok volt ez mára. Ha nem bánod, hazamegyek.
- Rendben menj, de kérlek gondolkozz azon amit kérdeztem.
- Rendben. Szia

Majd nyomott egy búcsú puszit az arcomra. Nem értek semmit. Eljöttem, hogy kiszellőzzem a fejem, és eldöntsem mit is érzek.. erre megjelenik James és megcsókol. Utána feltesz egy olyan kérdést, amit most akartam megválaszolni MAGAMNAK. Nem. Ezt nem hiszem el.

Egy gyerekkori legjobb barátomba szerettem bele.. túl sok ez most nekem. Lekéne nyugodnom, de már nem tudom mit tegyek. Valamit azonnal ki kell találnom. Vasárnap van, holnap hétfő. Találkoznom kell újra Jamessel. Anya nincs itthon, apa szintúgy, a hugom meg 3 nap múlva itthon lesz. Az életem egy kisebb romhalmazzá vált, csupán egy szerelemtől.

De.. miért olyan nagy baj az, hogy szeretem őt? Ha megcsókolt, ő is szeret nem..? Én már nem tudom mit higyek. De felkéne hívnom..

*Hívás*
- Szia Mary... Mondjad, mizu?
- Szia.. Beszélhetnénk erről a bizonyos dologról, ami az utcán történt?
- Máris tudod a választ?
- Már elég régóta tudom, csak én magam nem fogadtam el..
- Akkor halljam tisztán, és érthetően. Érzel irántam valamit?
- I-igen.
*megkönnyebbült sóhaj Jamestől*
- N-na és te?-kérdeztem én is.
- Én is. Szeretlek már jó ideje, de nem akartam belerondítani a kapcsolatunkba..
- Ohh bazdmeg James. Rohadtul megkönnyebbültem.. *sóhaj*
- Na és mi lesz ezután? Járunk? Vagy.. több is?
- Remélem te sem gondoltad komolyan, hogy ezek után elintézzük annyival, hogy "járunk".
- Oké igazad van-nevetett James.
- Akkor akármikor megcsókolhatlak? Megfoghatom a feneked? És..- Folytatta volna, ha nem állítom meg.
- Ezt most fejezd be. Nyílván nem tehetsz meg mindent akkor, amikor csak akarsz. Mindennek van egy határa.. Ne siessük el kérlek.
- Rendben, igazad van. De azért egy csók bele fér ugye?
- Akár több csók is-mosolyogtam, amit ő nem láthatott.
- Minden porcikám ég a vágytól, hogy láthassalak. Forrón és hosszan akarlak csókolni. Addig, amíg végül levegőt sem kapunk.
- Jó,jó elég lesz James. Hétfőn látjuk egymást, és akár át is jöhetsz, mivel full egyedül leszek itthon 3 napig.
- Benne vagyok. *huncut nevetés*
- De ne gondolj semmi olyanra.. nem fekszem le egyből veled. Arra még várnod kell.
- Vettem főnökasszony.
- Most lekell tennem, mert az esti rutinomat még elkell intéznem.
- Fuhh basszus tényleg. Elégge elrepült az idő. 20:06 van. Akkor menj.
- Oké. Szia.
- Csók. *huncut nevetés*
*Hívás vége*
Azt a... rohadt. A gyerekkori legjobb barátommal tényleg szeretjük egymást. Najó. Lezuhanyzom utána pedig kialszom a mai bonyodalmakat.

(Sztorin kívül)
Sziasztok! Ma 2 résszel is megajándékozlak titeket. Durva nem igaz? Fokozódnak az események, és ez csak még durvább lesz. Remélem tetszik. Hamarosan köv. rész. Bye!