3. Mindennapjaim

233 3 0
                                    

Hali. Mivel már úgy ismertek mint a tenyereteket, ezért úgy gondoltam, hogy a mindennapjaim beavatása lesz a következő.

Mivel középbe járok, ezért ugyanúgy bekell érnem 9re. Ez általában nehézkesen szokott menni. Az idegesítő és hangos ébresztőm megszólalása és kinyomása után, fetrengek még kb. úgy 5 percet és végre felkelek.

Ezután megyek és megmosom az arcom, hogy az legalább felébresszen valamennyire. Ezután felveszek valami rucit. Nem nagyon szoktam túlöltözni, hiába van sok kirívó ruhám. Majd kisminkelem magam a szokásos, átlagos módon. Mint hallhatjátok, nem szeretem a túltolt dolgokat.

Na ezek után felveszem a táskám és lemegyek valami kaját csinálni magamnak. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy fent hagytam a pénztárcám az asztalon és ha nem hozom le, akkor egész nap nem fogok enni semmit. Kajálás után felveszem a cipőm és a kabátomat.

Kiballagok az ajtón, majd le az utcán, végül a buszmegállóhoz. Anyának a sok munkája miatt nincs ideje semmi másra, még rám sem. Már megszoktam, és nincs vele bajom.

Felszállok a buszra és süvítek a suliba. Busszal kb 10 percre vagyok a sulitól. Sétálva még több időre, autóval meg még kevesebbre. A suliban vár az a pár barátom, valamint James. Igazából néha Jamessel megyek suliba, de a legtöbb alkalommal csak hazafele kísér el.

Az unalmas óráim után veszek valami ebéd félét és megeszem Jamessel. Majd haza indulunk. Furcsa, mert mostanában kicsit kellemetlenül érzem magam James közelében. De nem az a "rossz kellemetlenség", hanem olyan izgága vagyok, és.... kipirulok ha hozzámszól. Furcsa, néha még az is eszembe jutott, hogy beleszerettem, de ugyanmár. Ha 15 év alatt nem sikerült beleszeretnem, akkor most mégis miért tenném? Nevetséges. Na mindegy is.

Leszállunk a buszról és bekísér. Mindig megkérdezem tőle, hogy beakar e jönni, de nem sokszor teszi ezt ténylegesen is meg. Inkább hazamegy, nyomni a Fortniteot. Igen, ez egy eléggé elterjedt játék és már a csapból is ez folyik lassan. Olyan idegesítő.

Na de! Miután bekísért behuppanok az ágyamba és végiggondolom a napomat. De ez nem tart sokáig, mert leesik, hogy még egy rakat házim van köv. napra (persze nem mindennap).

Szerencsére nem sokára nyári szünet és akkor egésznap majd csak pihenek és pihenek. De ne szaladjunk előre az időben, mert a végén mindenről elfelejtkezem.

Mikor befejezem a házim, akkor általában kb. másodpercre pontosan lehívnak kajálni. Változatosan eszünk úgyhogy ez elárulja a családomról, hogy igyekszünk egészséges életet élni.

De az az igazság, hogy valami mostanában nem stimmel velem a "James üggyel" kapcsolatban. És ezt a családom is észreveszi. Még anya is, aki alig lát. Apával ugyanez a helyzet. Furcsa, nagyon furcsa.
- Mi a baj kicsim? Kérdezi anya.
- Semmi, mi baj lenne? Nagyon finom a kaja!
- Ahaa. Még egy furcsa dolog. Sohasem szoktad megdícsérni az ételt amit csinálok.
- Jól van na! Még dícsérni sem szabad? Olyan bonyolult vagy anya! Nem lehet rajtad kiigazodni! El is ment az étvágyam. Eszek késöbb, úgyis van még egy rakat házim. Jó éjt!
- Na de Mary! Gyere vi- *ajtóbecsapódás*

Nem akartam hallani amit odalent sutyorognak a hátam mögött. De bevallom, engem is meglepett amit odalent műveltem. Amint feljött bennem James, ideges lettem. Mi a franc? Mi van velem?  A "rakat házi" is egy hazugság volt. Nem hiszem el! Na mindegy. Egy alvás biztosan segíteni fog.

(Sztorin kívül)

Sziasztok! Eddig nem sokan, sőt kb. senki sem olvasta, a könyvem, de remélem ez változni fog. Nem sokára jön a kövi rész! Hétköznap ne nagyon számítsatok részekre, de majd meglátjuk. Bye! ;)

Szerelemre Épülve ✔Donde viven las historias. Descúbrelo ahora