Szerelemre Épülve ✔

22. Egy segítő kar

(Újra Mary szemszöge)

Lassan kinyitottam a szemem, és megvizsgáltam a környéket ahol fekszem. Hmm. Még mindig a kórház. Vajon hány óra lehet? Mikor láthatom újra a szüleimet? A következő kérdésem pedig, hogy hol van James? A kezemet próbáltam mozdítani. A jobb kezemet sikerült is felemelnem. A bal kezemet azonban nem bírtam. Odapillantottam, és megláttam őt. James a kezemet fogta, és aludt. Nem akartam felkelteni, ezért sem próbáltam többet mozdítani a kezemet. De már mindegy volt, mert lassan nyitódott ki a szeme. Először kába feje volt, de amint meglátott, úgy kitisztult a feje, mintha leöntötték volna jéghideg vízzel. Felvette velem a szemkontaktust, és egymás szemébe néztünk, keresve a nyugalmat és a biztonság érzetét. A néma, de egyben nyugodt csendet, a hasam korgása zavarta meg. Ő elmosolyodott, én meg szégyenlősen megszakítottam a szemkontaktust és az ajtó felé fordítottam a fejem, jelezvén, hogy hozhatna nekem valami kaját. Ő meg mint valami pincsi kutya, egyből ment is, és keresett nekem valami kaját. Amíg egyedül voltam, megpróbáltam visszaemlékezni, ami nem tartott sok ideig.

Áh. Tényleg.. Anya itt hagyott, és apa gondolom szintén. Varázslatos. Nem tudom hogy hogy fogok elboldogulni, de reményeim szerint James mellettem lesz. Amíg elméláztam a szerencsétlen életemen, az ajtó kinyílt. És egy nem várt személy nyitott be. Anya.. Ott állt előttem könnyes szemmel, és kétségbeesett fejjel. Alapjába véve, nem volt a legjobb állapotban. Kissé koszos volt a ruhája, a haja meg kócos, rendezetlen. Nyúzott arca volt és a szeme alatt hatalmas karikák ékeskedtek. Nagyon pocsékul nézett ki, de jelenleg nem ez volt az egyetlen amin gondolkodtam. Valószínűleg nem vagyok még őrült, és nem csak képzelődöm. Tehát anya tényleg itt áll előttem, aggódó szemekkel. -Hát öhmm. Szia anya. Mi szél hozo-nem tudtam befejezni, mert ő félbeszakított az ölelésével. Nem kicsit lepett meg azok után, amiket mondott. De nagyon jól esett. Én természetesen visszaöleltem. Vágytam már anya ölelésére. Most nem megyek bele ilyenekbe, de mindenki ölelése máshogy hat az emberre. Másabb az, ha az anyukád ölel meg, vagy a boyfriend-ed. 

Egy idő után, az ölelés közben, nedveset éreztem a hátamon. Anya sírt.. Megint. De én nem akarom ezt. Azt szeretném, ha boldog lenne. Bár azután, hogy a férje 7 év után megcsalta, nem várom el tőle, hogy egy 4 hetes nyaralásra menjünk egyből és úgy élvezzük azt, mintha mi sem történt volna. A következő pillanatban anya hangját hallottam meg. - Sajnálom. Sajnálom, sajnálom, sajnálom. Nem akartam és.. és.. nem tudtam, hogy-nem fejezte be, mert én félbeszakítottam- Anya, kérlek ne. Ha miattam sírsz, azonnal fejezd be. Nincs okod sírni, mert nézd *mutattam magamra*, meggyógyultam. És haragudni csak egy icipicit haragszom, mivel nem is nekem kéne haragudnom rád, hanem neked rám, amiért nem mondtam el. De meg kell hallgatnod. Teljesen kétségbeestem amikor megláttam apát azzal a ribanccal. Nem akartam felrúgni a családi békét, és azt sem akartam, hogy sírj, és ezen bánkódj. Bár tudtam, hogy ennek úgyis el kell jönnie egy idő után. És tessék, itt vagyunk. De nincs okod apa után sírnod. Egy hűtlen féreg volt, aki nem érdemli meg, hogy utána sírj. Vagy ha mégis ezt szeretnéd, akkor tedd. Sírhatsz a vállamon, én meghallgatlak. Nézünk együtt sok csajos filmet és elmegyünk a vidámparkba. Ha engeded, akkor Jamest is visszük. Csak egy dolgot kérek. Ne haragudj rám. Én sajnálom a legjobban, hogy nem mondtam el. Kérlek, bocsáss meg, anya.-fejeztem be a szónoklatomat, aminek a végén kissé elbőgtem magam.

-Ohh kérlek. Hogyan is ne tudnék neked megbocsájtani? Ott hagytalak csak úgy, és ez miatt kórházba kerültél. Nem kellett volna ott hagyjalak. De most itt vagyok, és ahogy mondtad csajos estét tartunk, amint kijutottál a kórházból. Apád pedig... ő pedig.. elválunk. Nagyon nehéz ezt kimondani, de 7 év után elválunk.  És fogok is bőgni a válladon eleget, ne aggódj. A válást nem egyedül fogom végigcsinálni, mert te is ott leszel velem. Most viszont az a legfontosabb, hogy meggyógyulj és hazagyere. Utána majd aggódhatunk ezen.- ejtette ki az utolsó szavát, amikor James benyitott, és vegyes érzelmek futottak végig az arcán, majd a nyugalom maradt ott véglegesen, és megszólalt - Elnézést hölgyek, nem akartam megzavarni semmit, csak hoztam Marynek egy kis kaját. Étteremből szerzett bolognai jó lesz? - amint kimondta a "bolognai" szót, felcsillant a szemem. - Hát hogy a viharba ne lenne jó? Add ide most, mert éhen döglök - Látom visszatért a régi Mary. De már adom is - mosolyodott el a végén, majd odanyújtotta nekem a szent ételt. Én készségesen elfogadtam, és a tányér melletti villát megragadtam, majd elkezdtem befalni az említett ételt. Kb. úgy ehettem, mint aki 3 éve nem látott kaját. De nem érdekelt, mert nincs mit szégyelnem James és anya előtt. Anya már hozzászokott, Jamesnek, meg hozzá KELL szoknia. 

Tehát szépen kiderült, hogy ki a bűnös az ismerőseim között, és az is, hogy ki az, aki mindenáron kitart mellettem, és ez boldogsággal tölt el. 

VÉGE