Szerelemre Épülve ✔

2. Beavatás a múltamba

Na halihó ismét! Múltkor elkellett mennem, mert anya hívott, hogy elkell mosogatnom, mert ő nem ér rá a munkája miatt. Tipikus...

Apropó, munka! Anya divattervező. Ez miatt is, sokszor kapok új cuccot. De akkor sem vagyok az az elkényeztetett picsa. Apukám orvos. Elég későn ér haza. Van amikor haza se jön. Valamint elég sokat utazgat. Néhányszor én is megyek vele, de akkor nagyon furcsán viselkedik. Nem tudom, lehet csak azért, mert félt, vagy ilyenek.

Szintén múltkor elfelejtettem elmondani, hogy Emma (a kishugom) 5 éves, de nem sokára 6 lesz. Így hamarosan mehet iskolába. Ő várja nagyon, de én eléggé sajnálom őt. Még nem tudja min kell keresztül mennie.

Na de itt térjünk át rám újra. A középsulim első évét töltöm jelenleg. A Sorberian Közép Iskolába járok és igazából van pár barátom/barátnőm. Egy osztályba járok Jamessel (ki gondolta volna), és minden lány körülötte forog. Én meg csak röhögök a távolból.

Bár megkell mondjam, James elégge izmos és ő az osztály legjobb fiú sportolója. Az osztály legjobb lány sportolóját Samaranak hívják. Sokan shippelik őket kettejüket, de ők magukat riválisnak tekintik. Samara tulajdonképpen elégge elvan szállva magától. Ha lehet így mondani, akkor ő az osztály kurvája. És hogy miért, "kurva", azért mert több pasija/exe volt már, mint amennyit megtudnék számolni az ujjamon.

James nem csak riválisként tekint rá, hanem utálja velem együtt. Mindig mondja, hogy: "-Te sohase legyél ilyen-". Mintha egy óvodással beszélne akit most tanítanak meg a világ dolgairól. Ilyenkor megvetően nézek rá és leesik neki, hogy megint óvóbácsiskodott.

Beszéljünk egy kicsit Jamesről. Mint említettem erős, izmos, velem egy osztályba jár, bla bla bla. Ezen kívül azért kiskorunk óta ismerjük egymást, mert mindkét családunk Hawaiin nyaralt, amikor is a tengerparton összetalálkoztunk.

Én köveket dobáltam a vízbe, amiket az út széléről szedtem. A két család szimpinek tűnt egymásnak, így leültek beszélgetni. Kiderült, hogy a nyaralójuk csak egy utcányira van egymástól. Amíg ez az érdektelen csevegés folyt, addig James odajött hozzám.
- Szia!
- Ömm.. Heló.
- Látom unatkozol.
- Eléggé. De gondolom te nem.
- De, ezért most elviszlek egy kis sétára a part körül. A szüleink megengedték.
- Ennyire ismered a partot?
- Igen. Már egy jó ideje itt lakunk, és volt időm tájékozódni.
- Ezt jó hallani. Ugye nem fogunk eltévedni?
- Ne aggódj nem megyünk olyan messze. Csak körbejárjuk a partot.
- Vicces vagy, mert körbejárni a partot az igenis messze van.
- Na jössz már?
- Aha.

(15 perc múlva)

- Na ugye megmondtam, hogy nem lesz hosszú?
- Ja igen, mert úgy futottunk mint egy ló.
*szuszogás*
- Nagyon örülök, hogy a barátod lehetek! Találkozzunk majd többet. Most látom indulunk. Szia!
- Ja ömm. Mi? Ja. Szia!
(Anya)- Látom összebarátkozatok. Most viszont indulás haza!
- Okés. Megyek.

Na itt a kis beavatásnak vége. Eleinte kicsit idegesített James. De már rájöttem, hogy nagyon jó haver. Igazi úriember :D Mára ennyiben hagyom a naplót.

(Sztorin kívül)

Sziasztok! Elérkeztem a 2. résszel. Remélem ez is elnyerte a tetszéseteket. Sok időmbe telt, és jóval hosszabb lett mint az előző rész. Hamarosan jövök a következő résszel. Addig is heló!