Trouble. [A Ziall Horlik fanfiction]

7. rész: "Komolyan Payne, maradtál volna kussba!"

  Mikor megérkeztünk, mindenki alig várta hogy kiszálljon a buszból, viszont annyi cuccot hoztunk, legalábbis Harryék, mert én kábé egy fürdőgagyát, naptejet, napszemüveget (az mondjuk úton is rajtam volt), törülközőt, plédet (amin csak Niall-el osztozkodok), pénzt, a mobilomat és egy fésűt hoztam, Harry meg mintha hetekre jött volna.
  Leterítettem a plédemet Niall és Louis közé, erre Liam kitúrja Niall-t és befurakszik mellém.
  –Szabad lesz?–fordult végül Niall-höz. Niall nem tett mást, csak összeráncolt homlokkal félénken bólintott.
  –Te Liam... Kijössz velem mosdóba?–kérdeztem.
  –Nem kell, bocsi.
  –De kell!–mondtam összeszorított fogsorral, kikerekedett szemekkel.
  –Jóvanna'! Akkor kell!–mondta.
  Bementünk a WC-be, és egyből faggatni kezdtem.
  –Te veled mi van ma?!
  –Annyira idegesítő ez a Niall gyerek... Hogy jöhet be neked ez...?
  –Te neked ahhoz semmi közöd, kár volt elmondanom neked, mert gondolhattam volna hogy csak féltékenykedni fogsz...–kezdtem el idegeskedni, erre valaki lehúzta az egyik WC-t és kijött. Hú de megbámult minket.
  Mikor kiment egyből a középső ujjamat kezdtem el mutogatni.
  –Mivan köcsög gyerek, mit bámúsz' mi?– mutogattam be "neki" flegmán. Liam nevetni kezdett.
  –Ne röhögjé'! Inkább mondd el, hogy miért nem tudsz tovább lépni.
  –Tudom hogy élvezted azt a csókot!–mondta, felidézve bennem az emlékeket.
  –Sírtam, de idióta! Hogy élveztem volna?!
  –Örömödben sírtál, mert annyira élvezted!
  –De mit szívsz, öreg?–tettem fel komolyan ezt a kérdést.
  –Te mit szívsz, te...–bökte meg a vállamat.
  –Hát azt se tudod mit beszélsz, ember!
  –Mert mintha te tudnád... "Jaj Niallkém de imádlak mindjárt jövök és elkaplak, nehogy véletlenül összetörjön pár csontod de Liam úgyis összetörné mindet..."
  –Pszt.–csitítottam el.–Te is hallod ezt?–kérdeztem.–Valaki sír...
  Kimentünk a mosdóbólt, és a falnál összekuporodva, ült egy síró ember. Niall.
  –Niall!?–ültem le mellé.–Miért sírsz?–túrtam bele a hajába.
  –Le akarlak győzni...–sírta.
  –Tudom, tudom.–suttogtam, és magamhoz öleltem. Liam ekkor visszament a többiekhez.–És ezért sírsz?
  –Neeem!–borult az ölembe.–Hanem mert megint csak bajt csináltam!
  –Ez nem igaz... Mégis mi rosszat tettél? Semmit. Kérlek, ne sírj!
  –Liam...utál...utál, mert...mert...–szipogta, de nem tudta befejezni, mert a többiek közbevágtak.
  –Mi a baj Drágááám?!–rohant ide Harry.–Itt van apuci semmi baj kis fiam!!!–ölelte át
  –Semmi...nem fontos.–zárta le a dolgot.

   Elvittük Niall-t fagyizni, hogy megvígasztalódjon, meg ittunk egy üdítőt, aztán bementünk a vízbe. Louis-val fröcsköltük egymást vizipisztollyal, mert Harry nagy bőröndjében ez is benne volt. Liam Harry-vel labdázott, Niall pedig bukfencezett a víz alatt. Én viszont olyat nem tudok, mert félek, hogy utána nem tudok visszajönni a víz felszínére, hiszen nem tudok úszni, ezért Louis-val ott lövöldöztük egymást, ahol leért a lábunk.
  –Jöttök vízilabdázni, srácok?–kérdezte Liam, mikor meglátta a tengerbe beleállított vízilabda pályát.
  –Hányan lehetnek egy csapatban?–kérdeztem.
  –Hát ott most kettő-kettő van, de nem tudom, hogy lehet-e olyat, hogy öten egy másik csapat ellen.
  –Ha nem, akkor nem megyek.
  –Mert?
  –Mert úgyse tudok úszni, minek menjek?
   –Miért nem hagyjuk itt Niall-t? Úgyis olyan jól elvan.–mutatott Niall-re, mire Niall kidugta a fejét a vízből.
  –Ne kezd már megint, Payne!–szorítottam össze ismét a fogaimat.
  –Nyugi van, haver!–tette a kezét  a vállamra.
  –Te ne nyugtatgassá' itt engem, és vedd le rólam a kezed!–dobtam le magamról a kezét.
  –Hé, hé mi van itt? Emberek!–jött ide Louis.–Nem azért jöttünk, hogy jól érezzük magunkat?
  –Kedves tőled, hogy próbálod tartani bennünk a lelket, de ez már akkor rossz volt, amikor elindultunk!–mondta Liam.
  –Hát, hanem kezdesz el féltékenykedni, nem lett volna rossz. Komolyan, Payne, maradtál volna kussba!–szólt be neki Louis.
  –Én csak elbambultam! Ti jöttetek ide, hogy jól vagyok-e...
  –Zayn ment oda először!– fogta rám.
  –Te most kinek az oldalán állsz?–kérdeztem. Közben Harry és Niall is körénk gyűltek
  –Senkién! Itt nincsenek oldalak, sem pedig felek, hanem itt Liam Payne van, aki nem tudja beismerni, hogy féltékeny, és nem tud már végre túl lépni, meg Zayn Malik van, aki...aki meg mindig fellobbantja a lángot, mert imádja a drámát, és ha ő lehet a középpontba!
  –Szerintem te sem hiszed el amit mondasz...mármint rólam.–mondtam. –Liammel kapcsolatban igazad van.
  –Öhm, srácok, nem akarjuk még befejezni? Mindenki minket néz...–nézett körül Liam.
  –Mi?! Alig néz minket két ember... Még annyi se. – nézett körbe Louis is. – Na, folytassuk... Szóval, Liam. Kérj bocsánatot Zayn-től, és Niall-től is.
  –Bocs.–nézett lefelé.
  –Normálisan!
  –Bocsánatáért esedezem, kedves Zayn Javadd Malik. Így jó?–flegmázott.
  –Niall-től is!
  –Még mit nem.
  Ekkor Niall felém úszott.
  –Látod? Utál.–súgta a fülembe.
  –Dehogy utál. Csak féltékeny. Nyugi.–mosolyogtam.
  –Bocsi Niall.–mondta végül Liam.
  –Semmi baj.–felelt Niall.
  –Látod, nincsen semmi baj.–simogattam meg az arcát.
  –Srácok, ki az a Ziall?–bújta Harry a telefonját, amit mellesleg fogalmam sincs miért hozott be a vízbe.
  –Ziall?–kérdeztük egyszerre mind a négyen.
  –Akarod mondani Niall?–kérdezte Niall.–mert az én vagyok.
  –Nem, ide az van írva, hogy Ziall!–kapta fel a vizet.–Gyere, nézd meg.
  Erre mindenki Harry köré gyűlt, és mindenki látta, hogy tényleg Ziall volt oda írva.
  –Nézzétek.–mutatott Louis a videóra, amiben Niall és én voltunk benne.
  –Tele van olyan kommentekkel, hogy #Ziall...–nézegette a kommenteket Harry.–Ácsi. Ziall... Ziall... Ziall.
  –Igen, Ziall, és?!–kérdezte Liam.
  –"Z" a Zayn-ből, "iall" pedig a Niall-ből lett. Tehát Ziall egyenlő Zayn plusz Niall. Cuki.–vonta meg a vállát béka szerűen mosolyogva.
  Klassz. Van shipnevünk is. Mik ki nem derülnek.

Hetedik rész.
Ez most egy kicsit rövidebb lett, de remélem tetszik :).
Mik ki nem derülnek 😅
~Zs.

Ui.: Az előző részhez nem írtam idézetet. Bocsi :).