Trouble. [A Ziall Horlik fanfiction]

8. rész: "Zayn az ajkaimat bámulta megállás nélkül"

  Már esteledett, mikor hazafelé indultunk. Zayn és Louis még a parkolóban is egymást lövöldözték, Harry-vel pedig őket néztük. Liam pedig nem is tudom mit csinált, szerintem magára zárta a kocsiajtót és duzzog.
  Harry bekopogtat az ablakon, mikor látja, hogy Liam nagyban írogat valamit a mobilján.
  –Mit csinálsz, Liam?–kiabált be Harry.
  –#ZiamForever!!!–kiabált vissza.
  Milyen Ziam?? Én nem értettem mit akart ezzel mondani, dr Zayn talán igen, úgyhogy odamentem hozzá, rángatni kezdtem a pólója ujját, és megkérdeztem:
  –Te tudod mi az a #ZiamForever?
  –Ezt Liam találta ki, igaz?
  –Asszem.
  –Akkor tudom. Gyere, elmondom négyszemközt.

  Zayn-nel ott ültünk a fagyizóban, amikor a többiek intenek, hogy menjünk már. De én meg nem akartam menni. Bár Zayn elmondott mindent, Liamről és róla, attól még mindig jó volt vele kettesben, mert mostmár nem voltak kínos csendek, hanem beszélgettünk, mintha barátok lennénk.
  –Szóval, Liam most gyűlől engem?
  –Nem, csak féltékeny rád mert én, én...
  –Gyertek már Ziall!–kiabált be Louis.–Haza kéne érnünk még ma, úgyhogy ne most tartsatok kibeszélős teadélutánt!
  Kicsit fura volt, hogy Ziall-nek hívott minket.
  –Jólvan na, megyünk már!–állt fel Zayn, utána én is.
 
  Mire elindultunk, már be is sötétedett. Az ülésrend ugyanaz volt, mint amikor jöttünk: Zayn és Liam között ültem. Azért akartam középre ülni, mert nem akartam, hogy Liam ne karolgassa Zayn-t, mert nagyon idegesítő volt. De persze majd egyszer csak jól leszünk Liammel, vagyis remélem, mert nem akarom, hogy rámásszon Zayn-re, és féltékenykedjen. Amúgymeg hogyha tényleg annyira szereti akkor elengedi, mert Zayn elutasította őt.

  Ez az út nem volt annyira izgi, mint az előző, csak énekelgettünk, meg megálltunk egy benzinkúton nasit és üdítőt venni. Bementünk a WC-be is, hogy újratöltsük a vízipisztolyainkat, mert még így éjszaka is annyira meleg volt, hogy muszáj volt valamivel fröcskölnünk magunkat, vagy éppen egymást. Liam Louis haját fröcskölte, vagy ha nem azt, akkor Zayn pólóját. Annyira furcsán éreztem magam mert láttam, hogy Liam nem tudta levenni a szemét Zayn-ről, legszívesebben bekötöttem volna a szemét, vagy rászóltam volna, hogy „ő az enyém, ne bámuld már!”, de nem tettem, mert nem mertem ilyet kijelenteni.
  Persze én is vizes lettem, igazából mindenki által, de főleg Harry által, aki mindenkit végig spriccelt. Ezért volt az, hogy csurom vizesek voltunk, amikor kiszálltunk a buszból. A busz is csupa víz volt, kívül-belül. Kívül nem azért, mert esetleg esett az eső, hanem azért, mert Louis és Zayn összevizezték a benzinkúton.
  A fiúk még bejöttek hozzánk, gondolták, túl késő van hazamenni, ezért inkább maradtak még egy kicsit.
  –Most jöhet a kibeszélős teadélután!–mondta Louis Zaynnek és nekem.
  –De fél tizenkettő van.–néztem az órámra.
  –Akkor kibeszélős est. Tökmindegy.
  –Ja.
  Nem volt semmilyen kibeszélős est, mert amikor egy fél óra múlva Harry bealudt, ezzel persze nem tette tönkre az éjszakánkat, csak jobbá tette, mert Louis azt találta ki, hogy dobáljunk chipset a szájába, és hogy firkáljuk össze Sharpie-val az arcát. Louis mindenféle baromsággal telefirkálta Harry-t, én csak annyit írtam rá a homlokára, hogy "béka", Liam szemüveget és bajszot rajzolt neki, Zayn beszínezte a fülét tiszta pirosra, hogy azt higyje, valami baj van a fülével.

  Louis kiment cigizni, Liam pedig elment vécére, így Zaynnel kettesben maradtunk. Az alvó Harry két oldalán ültünk, és csak  nevettünk. Érdekes volt ez az egészy mert Zayn mellett mindig biztonságban érzem magam, és abban Louis-nak igaza volt, hogy fellobbantja a lángot, csak éppen nem két ember között, hanem a szememben és a szívemben.
  –Mi az?–kérdezte nevetve, mert látta hogy mosolyogva nézem.
  –S-semmi, én csak...bocsánat...–jöttem zavarba.
  –Semmi baj.–nyúlt át Harry-n, hogy megfogja a kezemet. Egymás kezét fogtuk, Harry-n átnyúlva.
  –Nem megyünk föl a szobámba?–kérdeztem, pedig nem akartam (még), de muszáj volt, mert nem akartam, hogy lássanak minket a többiek.
  –Öhm... Minek?–nézett rám majdnem elröhögve magát.
  –Beszélgetni. Mert nem akarom, hogy a többiek hallják, miről beszélünk.
 
  Így hát felmentünk a szobámba, és hallottuk az ajtó jellegzetes nyikorgását, és becsapódását.
  –Hát Ziall?–kérdezte Louis.
  –Fogalmam sincs.–válaszolt Liam.
  Ennyi tudtunk kivenni a beszélgetésükből, aztán elkezdtünk jelentéktelen dolgokról beszélni, és végül rátértünk A Témára: Liam.
  –Láttad hogy nézett téged a buszban?–kérdeztem.
  –Aha, azt hittem kihajítom, esküszöm.
  –Tuti azért fröcskölt le, hogy rád tapadjon a pólód. Nem bír magával...–forgattam a szemeimet.
  –És te?
  –Mi van velem?–pirosodott el az arcom.
  –Még mindig le akarsz győzni?–tette rá a kezét a combomra.
  –Csak azért is!–mondtam.
  –Gondoltam...én pedig meg foglak győzni, hogy ez egy oltári nagy baromság.
  –Amúgy én tényleg kórházban voltam? El se hiszem.–fogtam a fejem.
  –Ez most hogy jön ide, hm?–hajolt közelebb.
  –Ne-nem tudom, cs-csak csak úgy...–nagyon zavarban voltam, ezért elkezdtem dadogni. Mindig ez van velem, ha zavarba hoznak.
  Zayn az ajkaimat bámulta megállás nélkül. Meg akart csókolni.
  –Sz-szabad?–fogta meg az arcomat, és nézett a szemembe.
  –Szabad.–suttogtam, és megcsókolt. Visszacsókoltam. Csókolóztunk. Az a kis láng, amit az imént említettem, már nem csak a szívemben, és a szememben, hanem a lelkemben, és az ajkamon is égett.
  –Ezt ne mondd el senkinek, jó?–szorította össze a homlokunkat.
  –Jó.
  Pár perc múlva meghalljuk, hogy kinyílik az ajtó. Louis és Liam az ajtóban álltak.
  –Hát itt vagytok!–kiáltott fel Louis.–Mit csináltatok itt kettesben, Ziall?
  –Ne hívj már így!–mondtuk egyszerre.
  –Jó, jó, de mit csináltatok?
  –Beszélgettünk.–mondtam.
  –Mhm. Na gyertek le.–intett Liam.
  Erre lentről fuldoklást kezdünk el hallani. Harry felébredt
  –SRÁCOK, HOL VAGYTOK?!??? MIÉRT VAN CHIPS A SZÁMBAN!?!?!! MAJDNEM MEGFULLADTAM!!!–kezdett el üvöltözni Harry.–ITT HAGYTATOK?!?? Ja, nem, itt a busz. Jóvan'.
  –FENT VAGYUNK STYLES! NYUGODJÁ' MÁ' LE!–kiabáltam le neki.
  –Gyertek már le!
  –Gyere fel te!
  Harry végül fel jött, és mi jól kiröhögtük az arca miatt, mert úgy nézett ki, mint valami rapper, csak a raszta haj hiányzott volna.
  –Mit röhögtök? Mi ilyen vicces? Majdnem megfulladtam!
  –Nem az!–röhögött Louis.–Nézz tükörbe!–ez a kijelentés biztos fájhatott szegény Harry-nek, mert azt hihette, hogy Louis éppen csúnyának nevezte, de csak a sok Sharpie miatt nevette ki.
  –Te most csúnyának neveztél?!–könnyesedtek be zöld szemei.
  –Nem, nem Hazza, nem! Csak, nézd meg magad a tükörbe!
  –Hhh...jó.–sóhajtott, és a fürdőszoba felé vette az irányt.
  –Harry van nálam tükör!–kiabált utána Zayn. Harry egyből visszajött, és kikapta a zsebtükröt Zayn kezéből.
  –Ti mit műveltetek velem?! Mi a-... KI A BÉKA?! EZT KI ÍRTA RÁ?!
  –Bocsi.–mondtam halkan.
  –És mi történt a fülemmel!? Miért lett ilyen piros?! Orvost! Orvo-! Nyissátok már ki az ablakot! Így nem hallják!
  –Harry, Harry, nyugi!–röhögte szét magáz Zayn.–Az csak Sharpie!
  –Ti összesharpieztátok a  fülemet?!
  –Meg is örökítettük a #Sharpie-val.–szóltam.

Nyolcadik rész.
Remélem tetszik, és #SharpieOnHarry
~Zs.