Trouble. [A Ziall Horlik fanfiction]

17. rész: Egy veszekedés ex és ex között

  Miután Louis-val befejeztük a cseverészést Harry-ről, azt javasolta, hogy menjek vissza, és kérjek bocsánatot Zayn-től. Hogyne. Akármennyire is Louis azt állítja, hogy nem feküdtek le Liammel, én nem vagyok képes hinni neki, mert mi van, ha Zaynnel megbeszélték, hogy ezt mondja? Vagy ha ez tégyleg meg is történt, akkor is, mivan ha azért mérgeztek meg, hogy együtt élhessék a kis közös életüket! Zaynnek ebben sem volt igaza, ügyesen kiszúrom, ha valaki hazudik!
  Szóval, miután elköszöntem Louis-tól, kóboroltam még egy kicsit a belvárosban, aztán felhívtam Harry-t, hogy Zayn ott van-e még. Azt válaszolta, hogy nincs, így hát hazaindultam.

  A busz kerek négy perc kilenc másodpercet késett, el is kezdtem reklamálni a sofőrnek, hogy idézem: Hogyha mégegyszer késik, esküszöm feljelentem. Aztán vettem egy jegyet hazáig. Persze gondolom a reklamációm végett nem akart leengedni ez a seggfej buszsofőr, ezért a következőnél szálltam le, mert milyen ciki már azt üvöltözni, hogy "hátul is"?!!
Szerencsére voltak más leszállók is, úgyhogy muszáj volt leengednie. Mindig abban reménykedem, hogy vannak velem együtt szállók, mert utálom, ha csak én szállok le, félek, hogy a sofőr nem nyitja ki az ajtót. Főleg ha ilyen paraszt egy népség...
 

  Sikeresen hazasétáltam, igaz, mire hazaértem, leszakadt a lábam. Berontottam az ajtón, mint valami vadállat, és köszöntöttem Harry-t.
  –Mi tartott ennyi ideig?–kérdezte nevetve. Még az előtérben akasztottam fel a kabátomat, és vettem le a barna bakancsomat.
  –Hát nem hiszed el. Nem engedett le az a köcsög buszsofőr.–rúgtam le a cipőmet.–Pedig jeleztem, de nem állt meg.–kezdtem bele egy kívülről elmebetegnek látszó ugrándozásba, ami igazából annyiban segített, hogy levegyem a kabátomat.
  –Mit csinálsz kint ilyen sokáig?
  –Veszem le a kabátom!
  –Minek volt rajtad kabát, harminc fok van kint!
  Ja, éreztem, hogy valami nem stimmelt, amikor kimentem.
  –Szóval, az volt, hogy nem engedett le a sofőr, ezért a következőnél szálltam le, és haza kellett-...–torpantam meg a nappali ajtaja előtt, mikor megláttam, hogy nem csak Harry van a szobában. A barna szempár csak engem nézett. Megölt a tekintetével. Én meg egyszerűen nem mertem a szemébe nézni. Megbántam amit tettem, de nem fogok visszamenni.
  –Mi az, Ni?–kérdezte a szempár tulajdonosa.–Nem ülsz ide?
  Miért akarja, hogy mellé üljek? –gondoltam.– Most szakítottam vele...!
  Nem is tudom mi fogott meg ilyen hamar Zayn Malikben, lehet az, hogy olyan tömeg volt, de mégis más. Nem tudom, hogy érted-e, hehe teljesen megőrültem, magamba beszélek!
  Miután ez a gondolat végig futott az agyamon, akaratlanul felröhögtem. Harry és Zayn mindketten rám kapták a fejüket, én meg csak álltam ott, mint valami eszelős, és vártam, amíg a vér teljesen átvándorol a fejembe, és olyan vörös leszek, mint egy paradicsom. Ha már itt tartunk, éhes vagyok!!
  –Öhm, izé...van valami kaja?–vékonyult el a hangom.
  –Nem most voltál a Mekibe'?–húzta össze a szemöldökét Harry.
  –Szerinted az nekem elég? Louis alig adott valamit a kajájából!
  –Louis mit keresett ott?–kérdezte Zayn.
  –Miért nem rendeltél magadnak?–tette fel a fontosabb kérdést Harry.
  –NEM VOLT NÁLAM PÉNZ, OKÉ?!–borultam ki. Dühös voltam Zayn-re, dühös voltam Harry-re, hogy Zayn mellé állt, éhes voltam, minden bajom volt.–ELEGEM VAn ebből a nAPból!–fakadtam sírva pár másodperc hatásszünet után.
  Zayn mondott valamit halkan, aztán megkérdezte a végén, hogy "hallod?" IGEN BAZMEG HALLOM HA MAGADNAK BESZÉLSZ!!!!–ezt persze nem mondtam ki hangosan, csak gondoltam, hogy jó lenne hozzávágni a fejéhez.
  –Szerintem nem hallotta.–mondta neki Harry.–Nem reagált semmit.
  –Csak azt mondtam, hogy semmi baj, mindjárt kapsz enni, nem kell úgy felkapni a vizet. Ennyi.–ismételte el hangosabban.
  –Tőled nem kell kaja. Nem kell semmi. Biztos ez is mérgezett lesz!
  –Mi?! Ezt kitől tudod?
  –Louis-tól. Mindent tudok: Liammel kiterveltétek ezt az egészet, megmérgeztek, aztán élitek tovább a kis életeteket, ZIAM!!!
  –Öhm...tessék?–kérdezte Harry, mintha egy szót sem értene az egészből. Ez csak egyetlen egy dolgot jelenthet: Ő is benne volt ebben az egész tervben.
  –Ne játszd magad, Harry, tudom, hogy melléjük álltál, te kis Ziam shipper, pedig én még össze akartalak hozni Louis-val! Ez a köszönet érte?!
  –Nem álltam melléjük! Senki mellé se álltam. Nem vagyok se Ziam, se Ziall shipper! Én Larry shipper vagyok, OKÉ?!!!!
  –Larry shipper az lehetsz, de sajnálattal közlöm, hogy Louis csak egy barátként tekint rád. Bocsi hogy így kell megtudnod, tőlem. Louis kérte hogy mondjam el. Nem akart megbántani.
  –Most amúgy miért az én kedvemet kell rontanod, amikor a kedves exed is itt van a köreinkben?–sírásra állt a szája. Én ezt nem akartam. Nem akartam bántani, hiszen ő a legjobb barátom.
  –Igazad van Harry. Bocsánat! Úgy sajnálom, csak, csak éhes vagyok, és melegem van, meg Zayn....–mutattam az "exem" felé.
  –Én most mit csináltam?–tárta szét a karjait.–Te szakítottál velem! Nem az én hibám, hogy ekkora egy szerencsétpen vagy, drágám!
  –Nem vagyok a drágád!
  –Akkor...izé. Valami csúnya ami rímel a drágámra!!!
  –Te akkora egy fasz vagy!–röhögött mellette Harry.
  –Te ebbe ne szólj bele, ez most a mi veszekedésünk mit ex és ex között!
  –Amúgy...akármennyire erőltetitek ezt az "ex" dolgot, annál jobban látszik rajtatok, hogy szeretitek egymást...
  Egy pillanatig némán, dermedve néztünk Harry-re, hogy "ennek lehet hogy igaza van".
  –Ja, persze! Maliken csak az látszik, hogy megcsal.
  Megcsal azzal, akit a legjobb barátjának nevezett, és aztán kiderült róla, hogy rá van állva Zaynre, és hogy az nem szimpla szerelem, amit érez. De most megkapta amit akar. Innentől fogva engem nem érdekel.
  –Lófaszt csallak meg!–kiabált Zayn.
  –Szóval nem is Liammel, hanem egy lóval? Még egy ló is jobb nálam?–Sírtam, amikor megtudtam a szomorú igazságot. Nem  tudtam hogy Zayn vonzódik a lovakhoz. Na mindegy. Jó tudni. Úgy anyag amit kiposztolhatok Youtubera.
  –Bazmeg Niall...–fogta a fejét.
  Harry meg csak röhögve nézte végig a veszekedést ex és ex között.

Tizenhét.
Na jó, bevallom, szétröhögtem magam, miközben ezt a részt írtam, remélem ti is viccesnek találjátok!
~Zs.