Trouble. [A Ziall Horlik fanfiction]

16. rész: Ennyit rólunk.

  –Mi az hogy kamuztok? Mi az igazság????–próbáltam közbeszólni a Harry és Zayn közti veszekedésbe!
  –Még hazudni se tudsz, Malik! Hihető legyen már amit mondasz! Ezt most ki veszi be, hogy izé, talicska, meg annyira berúgott, hogy tördelni kezdett, aha! Tudod mikor!–Mutatta fel a középső ujját Harry.
  –Te nekem itt ne mutogassál mert nemtom' mit csinálok veled! Amúgymeg ha nem szóltál volna bele, Niall simán bevette volna!
  –Szóval most azt mondod, hogy hülye vagyok?– idegesedtem fel.–Hát köszi. Ennyit rólunk.
  –MI??!–kapták ide egyszerre a fejüket.
  –Ennyit. Rólunk!–ismételtem el hangosabban, és érthetőbben egyenesen Zayn szemébe nézve.
  –Szakítani akarsz?–görbült lefelé a szája.
  –Szakítani akarok.
  –De nem is akarod megtudni az igazságot?
  –Inkább mi lenne, hogyha ezt is felvennéd videóra, hm? Máshoz úgyse nagyon értesz, legalábbis a szerelemhez nem igazán...
  Ezután felálltam, és majdnem elcsúsztam a földre lógó takarómban, vagyis, megcsúsztam, de Zayn megfogta a karomat, ezzel akadályozva azt, hogy elessek.
  –Jól vagy, Ni?–szorította a karom.
  –Nem kell a segítséged, engedj el! Nem kell az igazság, úgyis sejtem mi az! Legfőképp: nem kellesz Te!– borultam ki, ezzel darabokra törve egy szerető szívet.
  Az ajtóhoz sétáltam, és mentem volna ki, de megálltam egy utolsó szóra:
  –Vedd fel YouTube-ra ha akarod, sajnáltasd csak magad!–ezzel bacsaptam az ajtót.

  Egyedül voltam, azt sem tudtam hová megyek, csak egyedül szerettem volna lenni. El sem hiszem, hogy én szakítottam valakivel, amikor általában velem szoktak szakítani.
  Egyedül voltam, egyedül rohangáltam a belvárosba, amikor úgy döntöttem, bemegyek a plázába, hiszen ott volt a közelbe. Óriási volt, és mindenféle üzlet és étterem volt ott, úgy gondoltam, beülök enni egyet a Mekibe. Aha, Persze. Nem volt nálam pénz. Gondoltam, hú de jó lesz, végre eszek egyet a Mekiben, aztán most meg nincs nálam pénz. Gondoltam, felhívom Harry-t, hogy hozza el a bukszámat, de rájöttem, hogy most haragszok rá. Kívülről bámultam a Mekit, amikor megláttam bent valakit, akit ismertem. Nem voltam biztos benne hogy ő az, ezért nem szólítottam meg, és nem is kezdtem el neki integetni az ablakból. Miután jobban szemügyre vettem, és rájöttem, hogy ő tényleg az én Louis barátom.
  –Tommoooo!!!!–rontottam be üvöltve a Mekibe.
  –Niiii!!!!–üvöltött vissza.–Gyere ide!–intett.
  Odamentem.
  –Amúgy jó hogy itt vagy, mert nem hoztam pénzt, veszel nekem valamit?–kérleltem.
  –Itt a bukszám. Rendelj magadnak, én többször nem megyek oda, mert még a végén hülyének néznek.
 
  Odasétáltam a fiatal eladó elé, akinek a sötét haja, és a csillogó barna szemei egyből Zayn-t juttatták az eszembe. A könnyek már fojtogatták a torkomat, amikor visszarohantam Louis-hoz.

  –Na, mizu, sikerült rendelni?–kérdezte.
  –Láttad az eladó srácot??–kérdeztem a pult felé mutatva.
  –Melyiket? Van ott vagy négy.
  –A fekete hajút. Zayn-re emlékeztet.–suttogtam.
  –És ez mért baj?–kezdett el ő is suttogni.
  Megköszörültem a torkom.
  –M-most szakítottam vele.–közöltem.– És, és csúnya dolgokat vágtam a fejéhez.
  –Miért, Niall, miért?–temette az arcát a tenyerébe. Csalódott volt. Csak éppen fogalmam sincs miért.
  –Hazudott nekem, és azt mondta, hogy még ahhoz is túl hülye vagyok, hogy rájöjjek, ha valaki hazudik.
  –Miről hazudott?
  –Azt állítja, hogy te és Liam buliztatok nálunk, és annyira berugtatok, hogy tördelni kezdtetek, és Liamet hazavitted talicskával. De tudom hogy ez nem igaz. Tudom, hogy Zayn és Liam....ők...ők...hogy is mondjam, izé...együtt voltak. Együtt aludtak.
  –MI BAJOD VAN??!!–értetlenkedett.
  –Tudom hogy ez volt. Még Harry is átpártolt mellé. És most jön az, hogy engem mindenki utál, és hogy egy kibaszott krumpliként fogom tovább élni az életem! EGY KRUMPLIKÉNT!!!–kiáltottam, miközben kiemeltem egyet Louis sültkrumplijából.–Adj már mégegyet.–higgadtam le, és nyúltam a krumplis dobozba.
  –NEM!!!–csapott rá a kezemre.–Inkább elmondom, hogy mi volt valójában. Tehát: Elaludtál. Addig Liam és Zayn szépen összeverekedtek, és tördelni kezdtek, mert a kedves Liam barátunk valami fűszerrel megmérgezett téged. Aztán Liam annyira agresszív lett, hogy haza kellett hurcolnom. Ennyi.
  –Nem is volt talicska?–jöttek le a fontos dolgok.
  –Ennyit szűrtél le az egészből?
  –Mi...MI JAA NEEM! Izé... LIAM MEGMÉRGEZETT?–játszottam magam, mintha egy csöppet is érdekelne a dolog.
  –Igen megmérgezett. Még valami?
  –Nem, asszem nem...–támasztottam meg az állam.

  Louis keserves kamusírásba kezdett. Ma mindenki meg van őrülve? Szűz Mária, milyen emberekkel vagyok én körülvéve...

  –Mi a baj?
  –Az, hogy nem veszed észre, hogy Zayn érted csinálta kábé ezt az egész szart, amit csinált. Tehát NEM. Nem, ismétlem NEM feküdtek le Liammel. Zayn soha nem csalna meg. Nem olyannak ismerem. Szeret téged. Higyj nekem, ha neki nem hiszel.
  Bekövetkezett a legrosszabb. A könnyek csak úgy fojni kezdtek az arcomon, a Meki összes vendége idenézett. Bezzeg amikor üvöltözök, és próbálom felhívni magamra a figyelmet, akkor egy lélek se néz rám. Az élet kegyetlen.

  –Hazamennék. De félek, hogy ott van még. Viszont attól is félek, hogy nincs ott, és nem fog visszajönni.–Sírtam.
  –Szállj meg nálu-...ja nem, nem mondtam semmit. Mert ha hazamész, kevesebb esélyed van találkozni Zaynnel.
  –Pontosan. Inkább csövezek, mint hogs betegyem hozzátok a lábam...már bocsi.
  –Kösz szépen!–nevetett. Én is elnevettem magam, és letörölten a könyeim.
  –Beszélgethetnénk másról is... Mizu Harryvel???
  –Mi lenne?–kérdezett vissza.
  –Oh. Szóval semmi. Pedig Harry kedvel téged.–mondtam ki, úgy ahogy van.
  –Én is bírom. Jófej srác.
  –De ő nem csak bír téged... Steret téged, Louis! Fogd már föl az Istenért!
  Hú de sok egyházi személyt emlegettem már ma. Még a végén boldoggá avatnak. Most képzeljétek el: Boldog Niall Horan... Bár, most inkább Boldogtalan Niall Horan. Vagy nem is. Krumpli Niall Horan. Haha. Na jó, ez nem volt vicces.

Halii! Itt lenne a tizenhatodik rész! Tudom sokat kellett rá várni, sajnálom! Remélem tetszik, ígérem sűrűbben lesz rész!
Amúgy boldog Pride Hónapot!!
~Zs. 😘