Trouble. [A Ziall Horlik fanfiction]

4. rész: "másodjára ájultál el"

  Ahogy kiszálltunk a fekete BMW-ből, már csajok ezrei rohantak felénk sikítozva. Nagyon jó érzés volt, hogy nekem örültek, és hogy mosolyt csalhatok az arcukra. Hogyha ez Niall-el is így menne...
  Liam kiszedte a pólókat és a pulcsikat a csomagtartóból, Louis pedig a hátsó ülésnél kotorászott a bögrékért és a poszterekért. A iskolai felszerelések nálam voltak, meg még volt egy adag a csomagtartóban. Nem tudtuk, mennyi emberre számítsunk, ezért nagyon sok cuccot hoztunk. Szinte csak lányok voltak, akik itt voltak, mindenki odajött hozzám, megölelt, autógramot, szelfit kért, és a mercheket is szétosztottuk. A legtöbben Louis-ékhoz is odamentek fotózkodni, meg sikítozni.
  Mikor végre a kezembe kaptam a mikrofont, hogy behívjam őket az étterembe, odajött hozzám egy lány.
  –Zayn, öhm, úristen, szia!–kezdte a szemüveges lány–Hallottuk, hogy Louisékkal írtatok egy dalt, nem szeretnétek elénekelni?
  –LÉGYSZIII!!!–kiáltották még ott néhányan, majdnem megfulladva az izgalomtól.
  –Légyszi...–társult Liam is.
  –De srácok...Szépségek figyeljetek rám kérlek!–szóltam bele a mikrofonba, erre minden szempár rajtam volt. Zavarba jöttem.–Öm...–elvettem a mikrofont a szám elől, és Liamhez fordultam.–De ahhoz kellene Niall és Harry is.–suttogtam.
  –Igazad van, inkább mennyünk be a Nando's-ba.
  –Jó,jó...Szóval. Mi lenne ha most bemennénk a Nando's-ba?–kiáltottam bele a mikrofonba.
  –JÓ!!!–kiáltottak vissza.

  Harry és én nagyon meglepődtünk, mikor láttuk anagy csapat lányt bezúdulni a Nando's-ba.
  –Nézd csak ki van ott.–mutat Harry a fekete bőrdzsekis srácra, aki a lányok után jött be.–Szépségtalálkozó. Emlékszel?
  –Ez ma van?–nyöszörögtem.–Nem megyünk inkább haza? Nem akarok vele egy légkörben lenni.
  –Nem. Várjuk ki a végét. Amúgy is, nézd a haverjait. Főleg azt ott. Helyes, nem?
  –Zayn helyesebb.
  –Mit mondtál?–lepődött meg, amikor én is rájöttem, mit is mondtam.
  –S-semmit.
  Ezután láttuk, ahogy Zaynék meglátnak minket, és elkezdenek sugdolózni. Egy hangot se hallottam belőle, de láttam ahogy minket néznek. Na mostmár kezd ez a dolog érdekes lenni. Megláttam, hogy Harry helyes csávója felénk jön. Egyből megrángattam Harry vállát, aki majdnem kiköpte az üdítőjét.
  –Mi van-?–kérdezte, mikor meglátta a fiút.
  –Helóka.–mondta, mikor ideért.–Ti Ni és Haz vagytok, igaz?
  –Igen.–mondtam.
  –És, tudjátok, van ez a dalotok, a Moments...
  –A..azt még nem fejeztük be...–dadogta Harry.
  –De mi igen.–jött izgalomba.–Eléneklitek velünk? Zayn nagyon örülne neki.–nézett rám, aztán Harry-re, aztán megint rám.
  –Sz-szívesen.–vigyorgott Harry.
  –Amúgy Louis vagyok.–nyújtotta a kezét. Kezet fogtam vele, aztán Harry-nek is nyújtotta. Ő is megfogta, bátortalanul, de megfogta, és el se akarta engedni.
  Odamentünk Zaynékhez. Zayn rámmosolygott, és csak nézett.
  –Sziasztok.–köszöntem ahogy odaértünk hozzájuk.
  –Szia, Liam vagyok.–fogott velem kezet "Liam".
  –Szia Zayn!–nyújtottam a kezem. Lehet, hogy kicsit flegma volt a hangsúly, de hát elég ha köszönök, nem? –Ööö, akkor megmutatjátok, hogy mit csináltatok a dalunkból?–kérdeztem még flegmábban.
  –Persze.–mondta Louis.–A ti részeiteken nem változtattunk, mert az le van védve, de gondoltuk kedveskedünk, igazából Zayn ötlet-...–félbehagyta, és Zayn felé fordult.– Ráléptél a lábamra. Mit lépkedsz rám?–Kérdezte, és majdnem elkapott a röhögés, mert a Vejedre Ütökből az a részlet ugrott be, amikor Greg megrugja Berney-t aki azt mondja "megrugtál, mit rugdosol?" Lehet onnan jött neki az ötlet.
  –Mutatjátok már?!–fakadt ki Harry, aztán lenézett, mert észrevette, hogy Louis ránézett.
  –Majd meglátjátok!–mondta Liam.–Be kéne osztani, hogy ki mikor jön. Mi úgy énekeltük eddig, hogy én kezdem az első verzével, és akkor Niall-é és Louis-é a második, Harry-é a refrén előtti szöveg, Zayn-é a bridge és a refrént együtt énekeljük. Jó így?–hadarta
  –Igenis kapitány!–mondta Louis szórakozottan.
  –Nekem jó...–mondtam.
  Felálltunk a "színpadra", ami a Nando's kiszolgáló pultja volt, és Zayn gitározni kezdett. Na mondom jóvan' akkor én ide nem is kellek. Elkezdtük énekelni a dalt, mikor azt veszem észre, hogy Zayn már megint engem néz. Próbáltam nem ránézni, ez kisebb-nagyobb véletlenekkel sikerült.
  A dal végén mindenki meghajolt, a Szépségek csak tapsoltak, meg sikoltoztak... Pár másodperc múlva mindenki átment úristen jól vagyba és nem esett bajodba, mert hogy véletlenül félreléptem a pulton, és leestem. Egy percig azt hittem, hogy elájultam, aztán rájöttem, hogy nem. Azért éretztem így, mert nem éreztem azt, ahogy koppanok a földön. Azt éreztem, hogy úgy fog valaki, mint egy menyasszonyt. Zayn. Zayn karjaiban voltam. Meglepődtem, hiszen nem láttam, hogy idejött volna, úgyhogy lehet, hogy tényleg elájultam egy fél pillanatra.