A lány /Befejezett/

Hajtó (10)

Mivel holnap reggeli után Angelica, és Alicia vár a kviddics pályán.

Az igazak álmát aludtam, mikor egy könyököt éreztem a bordáimnál, egy térdet az oldalamban, és egy lábat ami fejbe vert.

-Mi a Merlin?! Normálisak vagytok?!-próbálnék felülni, de a három lány még mindig rajtam fekszik. Emellett nevetnek.

-Sajnáh...náhl..juk.-próbál Lavender kinyögni egy értelmes mondatot.

-Mi a fenének kellett ilyen korán felkelteni?-kérdezem azon a bizonyos fáj az élet hangon.

-Mivel valakit ma megnéznek, hogy kviddicsezik.-mondja halál nyugodtan Pavati. Patil mellette bólogat. Kviddics? Aztán eszembe jutott. Akkorát csaptam a homlokomra, hogy szerintem még otthon anyáék is hallották.

-Elfelejtettem!

-Vettük észre, de attól még nem kell agyrázkódást kapnod.-erre csak egy szemforgatás a válaszom. Felpattanok az ágyról, és rohanok készülődni. Rekord gyorsaság alatt hámoztam magamra a ruhámat. Most csak egy szoknyát vettem fel, felülre a fehér ingemet, rá pedig a griffendéles pulóvert.

-Kész vagyok!-álltam meg lihegve a lányok előtt. Csak most tűnt fel, hogy Hermione nincs sehol. Nem baj. Annyival jobban indul a reggelem. A lányokkal karöltve indultam el reggelizni. A klubhelyiségben Alicia kapott el.

-Reggelizz meg, utána pedig gyere le a kviddics pályára.-mondja mosolyogva. Tovább indulok, de még utánam szól.-Harry kölcsön adta neked a seprűjét. Lent lesz nálunk.-ezzel a seprűvel nyert nem? Az előző kviddics meccsen. A mardekár ellen. Amikor a seprűt valaki megbűvölte. Talán így mesélte Terry. Mivel én tüntetően nem mentem el, mert Harry ott volt ezért nem is tudhatom. Milyen lesz netán-tán egy csapatban játszani? Bele se merek gondolni.

Elindultam a lányok után.

-Remélem sikerülni fog neked. Bár úgy is nagyon jó vagy. Kikérdeztem Lunát. Azt mondja Madam Hooch kedvence vagy.-van benne igazság. Tényleg jól tudok repülni. Azért estem le én is, de azt mondta, hogy első évesen ez hatalmas teljesítmény. Biztat is, hogy jövőre próbáljak meg bekerülni a csapatba. Lehet ez már most sikerülni fog.

-Remélem sikerül. Legyen igazad.-mondom kicsit sem meggyőzően.

-Csak mardekárosok ne legyenek ott.-mondja Parvati. Hogy mennyire igaza van! Nem véletlenül a barátnőm.

-Az kéne még. Hallgatni Malfoyt. Minden vágyam vele kezdeni a szombat reggelemet. Vele, és vakítóan szőke hajával, ami úgy néz ki mintha lenyalta volna egy kecske a fejét.-ezen mind elnevettük magunkat.

-Teljesen igazad van. Ha nem lenne ilyen arrogáns, és beképzeld, meg persze aranyvérmániás akkor még szívesen el is gondolkodnék rajta.-mondja Lavender. Egy sort húúúúúú-ztunk mire ő fülig elvörösödött. Volt benne igazság. Ha kedves lenne még én is meggondolnám. De ilyen csak akkor lesz amikor Voldamort meghal. És ezt most szó szerint értem. Ha ő meghal akkor a családja kikerül abból a kegyetlen helyzetből amibe belekerültek. Ugye az én szüleim nem voltak halálfaló?

-Roxfort hívja Elenát!-integet a szemem előtt Parvati.

-Bocsii. Nem figyeltem.

-Vettük észre.-forgatja a szemét Parvati. Erre én csak kinyújtom rá a nyelvemet. Ő meg vissza. Komolyan mint az óvodában.

-Visszatérhetnénk a témához?-kérdi Patil.

-Persze!-vágjuk rá egyszerre ikertestvérével.

-Na akkor amúgy sem kell izgulni. Ott leszünk mi is. És ha nem bánod Lunáékat is meghívtuk.

-Persze, hogy nem bánom! Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltatok rájuk!-ölelem végig barátnőimet.