Létezik egy legenda, melyet minden mugli, és varázslatot birtokló gyermek ismer. Sokan hisznek ebben a legendában, míg mások megkérdőjelezik azt. Valakinek csak egy mese, valakinek egy jóslat, és van akinek...akinek a valóság. Egy lány, aki pontosan...
Reggel csak úgy kipattantak a szemeim. Hihetetlen. Ma varázslókkal fogok találkozni. De ők mit hordanak? Süveget, és hosszú köpenyt mint a mesékben? Ha igen honnan szerezzek olyat? Mert hát csak nem mehetek egyszerű ember ruhában. Vagy ők is olyanokban járnak? Mivel az emberek közül kell átmenni erre az útra ezért gondolom nem vehetik fel a szokásos ruhájukat. A másik gond az az, hogy mit merre keressünk. Mert mi muglik-megtanultam, hogy az a varázstalan embereket jelenti-vagyis anyáék, meg azért én is hogy igazodjunk ott el? Mert gondolom nem egy egyszerű könyvesboltot kell majd keresni. Sem egy egyszerű ruhaboltot. Vagy netán egy papírboltot. Sport bolt sem illik bele a képbe a seprű miatt. Na meg a varázspálca. Nem lehet egy egyszerű botokat áruló üzlet. A kisállat kereskedésben abban szerintem nincs nagy eltérés a miénktől. És milyen pénzzel fizetnek a varázslók? Ha saját minisztériumuk van akkor csak van saját pénznemük is. Vagy nem? Nem tudom. Lehet-e útbaigazítást kérni, vagy pökhendiek mint a filmekben? Ezeken, és még megannyi kérdésen agyaltam miközben elindultam a szekrényem felé. Nyár van, de rövidnadrágot csak nem vehetek fel, még a végén magamutogatósnak fognak tartani. Hosszú nadrágban meg hülyének néznek. Végén maradtam egy szürkés szakadt farmelnél, egy szürke fehér csíkos, kötött, hosszú ujjú, haspulcsinál, egy rózsaszín bézból sapkánál, egy fehér cipőnél.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Amint elkészültem lementem a nappaliba, de nem találtam ott senkit.
-ANYA!
-KONYHA!-kapok választ a fel nem tett kérdésemre. Vállat vonva elindulok a konyha irányába. Apa egy újsággal a kezében ül, és issza a kávéját. Anya a reggelijét eszi, közben a Roxfortos levelet böngészi.-Jó reggelt kicsim!-mondja anya.
-Jó reggelt nektek is!-ülök le.
-Mitől vagy így bezsongva?-kérdezi apa.
-Nah szerinred mitől David?-forgatja a szemét anya.
-Attól, hogy ilyen csodás apukája van aki elviszi az Abszol útra.-húzza ki büszkén magát.
-Köszi apaaaaaa.-ugrálok a székemen ülve. (ez így nem nagyon értelmes-író)
-Milyen ruhát szoktak felvenni a varázslók?-töpreng el anya.
-Nem hiszed el, de én is pontosan ezen gondolkodtam miután felkeltem. Én mugli ruhában fogok menni. Szerintem az jó lesz. ha nem akkor meg maximum megbámulnak.
-Mi az a mugli?-kíváncsiskodik apa.
-Olyanok mint te vagy én. Bennünk nincs semmiféle varázslat. Átlag emberek vagyunk. Ezáltal a muglik a varázstalan emberek.-aztaaa. Anya mennyire tájékozodt.
