A lány /Befejezett/

Edevis tükre (18)

Addig addig próbálgattam, míg a végén ebben aludtam el.

Fáradtan, fájó fejjel keltem fel reggel. Lebotorkáltam a fiúkhoz, akik úgy látom nagyon unatkoztak.

-Jó reggel!-vágom le magam az egyik fotelba, Ron mellé.

-Neked is.-motyogja maga elé.

-Mi ez a nagy gondolkodás?-nézek egyik fiúról a másikra. Azért valljuk be, hogy ők nem a gondolkodásról híresek.

-A tükrön gondolkodunk. Ma este visszamegyek.-jelenti ki szilárd elhatározottsággal Harry.

-Nem kéne.-húzom el a számat.

-De! Most láthatom a szüleimet!-mordul rám. De sajnálom szegényt (öhm...szarkazmus...öhm...)

-Képzeld én csak két homályos foltot látok abban a tükörben! Ne feledd! Van aki nálad rosszabb helyzetben van!-oktatom ki, szerintem reálisan.

-Boccs. Igazad van.-hajtja le a fejét.

-Semmi baj.-sóhajtok. Ennek a kettőnek előbb jár a szája, mint hogy meggondolnák mit akarnak mondani.-Ha vissza akarsz menni akkor veled megyek. De ne járj oda sűrűn. A tükör varázsa hatalmas. Csalódás fog érni, ha egy nap mikor elmész oda, eltűnik. Ez csak egy, a szívünk által alakított kép. Nem tudom pontosan mit mutat a tükör. A könyvemet is végig néztem. Annyit írnak róla, hogy hatalmas vonzerővel bír, és ha sűrűn használod a végén az őrületbe kerget, és ki tudja mit leszel képes megtenni.-figyelmeztetem. Bármilyen kegyetlen ezt hallani, amit mutat az nem is a jövő, és nem is a valóság. Csak egy kép, melyet egész nap eltudnánk nézni.

-Köszönöm. De ha nem bánod egyedül megyek.-bólintok. Megértem. Biztos ki akarja tárni nekik a szívét. Nem hülye, tudja, hogy nem fognak hozzászólni, de attól még jól esik neki. Bár....A biztonság kedvéért követni fogom.

-Te Ron?-nézek még mindig a gondolataiba merülő fiúra. Nem válaszol, ezért kénytelen vagyok megdobni egy párnával. Összerezzent.

-Hé! Ezt miért kaptam?-kérdi morcosan.

-Azért, mert szóltam, és nem válaszoltál.-nézek rá egy nem helyeslő pillantással.-Min gondolkodtál ennyire?

-Azon, hogy bárcsak igaz lenne amit a tükör mutat. Egyszer én is had legyek jó valamiben.-arca csalódott.

-Ron....Rajtad múlik csak, hogy ezeket elérd. Tudom, hogy nehéz, de sok kitartással sikerülni fog. Mi itt vagyunk. Hermione a tanulásban segít, Harry, és én pedig a kviddicsben. Bátran fordulhatsz hozzánk.-nézek biztató mosollyal rá.

-Ezt pont te mondod?-kérdezi hitetlenkedve. Ez most szíven ütött.

-Igen képzeld. A saját káromon tanultam meg.-mutatom fel neki a még mindig bekötött bal karomat. Zavartan lesüti a pillantását. Most nem leszek nagyon elnéző. Csak is a színtiszta igazat fogom mondani, egy-két dolog kivételével.-Azt nem akarom elmondani, hogy mit csinált Piton. Viszont! Rengeteg mindent gondoltam át. Meg kell tanulnom együtt élni a múltammal. Tudom, hogy sok ember van akinek rosszabb volt, vagy rosszabb még most is az élete. A múltam formált olyanná, amilyen most vagyok. Nem hátrafelé, hanem előrefelé kell tekintenem. Egész este azt próbálgattam kitalálni, hogy kik lehetnek a szüleim. Azt hittem a tükör majd megmutatja. Láthatom majd anyám mosolygó arcát, apám idősödő vonásait. Ehelyett csak két homályos alakot láttam. Semmi nincs bennem róluk. Ki tudja, mikor fogom megtudni kik ők? Mindenki ezzel jön.

-Igazad van. Tényleg nem lehet könnyű. Örülök, hogy ezt megosztottad velünk. Sajnálom, hogy ilyen goromba voltam. Menjünk ki Hagridhoz.

A nap további része tök gyorsan eltelt. Hagrid leállított minket a keresésről. De mi ha már belekezdtünk, akkor fojtatjuk is. Szerinte Pitonnak semmi köze ehhez. Én nem akartam egyik félnek sem igazat adni. Most csak a harag beszélne belőlem. Bevallom, nekem is gyanús, de nem hiszem, hogy fájna neki a foga arra amit Bolyhoska őriz. Este, viszont követtem Harryt. Ne mentem oda az ajtóhoz hallgatózni. Megvártam amíg kijön, és én felváltottam. Hiába álltam b még egyszer a tükör elé, az ugyan azt mutatta mint legelőször.