A lány /Befejezett/

Mesedélután (12)

Hátrafordulva halványan rámosolygok, majd elindulok vissza a griffendél toronyba.

Vajon meg kellett volna várnom mit válaszol Malfoy? Lehet kivételesen őszinte lett volna velem. Talán egy időre a csatabárdot is eláshattuk volna. Láttam, hogy jól esett valakivel őszintén beszélnie. Elmondta volna az igazat? Esetleg nem kellett volna megkérdeznem? Lehet ezzel most tényleg mindent elrontottam. Nem kellett volna megkérdeznem. Valami kisebbel kellett volna. Beszélni vele a barátairól, az iskoláról. Megkérni meséljen magáról, hogy jobban megismerjem. Vagy talán nekem kellett volna elkezdenem beszélni. Csak úgy mesélni az átlagos mugli napokról. Elterelni egy kicsit a figyelmét. Megkérdezni mióta szereti a kviddicset. A kedvenc tantárgyáról kérdezni, melyik téma érdekli a legjobban. Túl gyorsan indítottam. Lehet őszintén válaszolt volna vagy olyan sértésekkel látott volna el amik már kívülről nézve leperegnek rólam, de belül igen is fájnak. Miért kellett nekem egyáltalán megszólalnom?

-Aranyom ha ide akarsz jönni akkor javaslom állj meg!-szólít fel egy hang. felébredek merengésemből, és oldalra fordítom a fejem. A Dáma mosolygó arcával találom szemben magam. Mikor értem én el a portréig?

-Sajnálom kedves Dáma. Egy kicsit elbambultam.

-Láttam drágám, láttam.-nevet. Erre akaratlanul is mosolyra húzódik a szám. Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.-Jelszó?

-Animo.-kezével int mire a portré kitárja magát. Én pedig belépek a klubhelyiségbe.

Most már valamennyien többen vannak mint mikor lejöttem. Sokak feje tiszta kómás. Körbejáratom a tekintetemet Harryéket keresve. Azonnal kiszúrom Harry borzas barna haját, Hermione gubancos hajzuhatagát, és Ron égő vörös fejét. A kandallónál ülnek a Parvati ikrek, Lavender, Seamus, Dean, és Nevill társaságban. Halkan lopózok Harry felé. Seamus, és Dean észre vettek. Én csak a számhoz emelem a mutató ujjamat jelezve, hogy egy szót se szóljanak. Könnyű dolgom van mivel Harry a fotelben ül. Átnyúlok az amúgy is alacsony ülőalkalmatosságon, és összekócolom barátom fejét.

-Nem ártana fésülködni Harry!-kuncogok. Az említett dühös fejjel fordul felém, de mikor meglátja, hogy én vagyok az egyből elmosolyodik. Én szépen lecsusszanok a karfára, és ráülök.

-Te mondod? Úgy néz ki a fejed mint akin keresztül suhant egy tornádó.-nevet fel, melyhez a körülöttünk lévők is csatlakoznak. Kinyújtom rá a nyelvemét.

-Na mehetünk reggelizni?-kérdezi Seamus. Tényleg! El is felejtettem, hogy én éhes vagyok!

Szó szerint mint egy csorda vonultunk le a nagyterembe. Mi voltunk a leghangosabbak. Mikor helyet foglaltunk fél szemmel a tanári asztalra sandítottam. McGalagony, és Dumbledor professzor mosolyogva figyeltek minket. Viszont észre vettem egy éjfekete szempárt is. Óvatosan fordítottam felé a fejemet. Minket nézett. Mikor összekapcsolódott a tekintetünk óvatosan megrándult felfelé a szája sarka. Hitetlen pillantást vetettem rá. De szigorú tekintete miatt inkább elnéztem. Terryék már gratuláltak, viszont jó hollóhátasokhoz híven mentek is tanulni. Végignéztem az asztalokat. Sok fáradt, beszélgető diák. És egy aki engem néz. Draco Malfoy. Tekintetünk találkozik. Egyikünk sem néz el. Kizártunk mindent a külvilágból. Próbálok olvasni a szemében. Egy kis düh, félelem, és netán csalódottság? Nem tudok kiigazodni rajta. Szeméről áttérek az arcára. Haja ugyan csak hátra simítva állt. Bőre sápadt volt. Nem bírtam nézni, ezért elkaptam a tekintetemet. Szörnyű lelkiismeret furdalásom van.

-Elena annyira örülünk, hogy kibékültél ezekkel.-biccent a fejével Harryék felé Seamus.

-Hidd el én is.-nevetek fel. Hát igen.