Szerelmem a démon (Befejezett)

✡Harminchetedik✡

Igoralá pov.
Ha valaki az oltár előtt áll és vár, gondolkodni kezd. Vajon helyesen cselekszem? Vajon boldoggá fogom tenni? Vajon jó férj leszek? Ezek a gondolatok szint csomót kötnek a gyomromba, de minden kételyen szerte foszlik mikor felszólal az induló és belép a gyönyörű ruhájában. A fátyoltól nem látom az arcát, de tudom, hogy gyönyörű. A gyűrűket Rollan hozza be, Hannával a karjában. A virágyokat pedig Horatius szórja előtte, a kezeiben Laurával. A lànyokon egyforma pici piros ruha.

Ez az én gyönyörű családom és velük akarom leélni az életemet, ha kell örökké. Örökkké és még azután is. A szertartás kicsit elhúzódott, de alig vártam a vegét, amikor már vegre a férjemnek mondhatom és felhúzva az ujjára a gyűrűt megcsókolhatom. Mire észbekaptam a sáman már kérte a gyűrűket. Óvatosan elemeltem a kissebbet, futólag adtam egy puszit Hannának, majd felhúztam az ujjára. Ezt ő is megismételte, így már mind a kettőnk kezén, ott díszelegtek a fekete ditroidból készült èkszerek.

- Ezennel házastársakká nyílvánítalak titeket. Megcsókolhatod a hitvesed. - lépett egyel hátrébb a sámán mi pedig egyel közelebb egymáshoz. A fátylat finoman hátra dobtam, majd szenvedélyesen ráhajoltam az ajkaira. A tömeg ujjongani és tapsolni kezdett, majd a karjainkba véve a lányainkat kivonultunk.
A lagzin szólt a mulatós zene és mindenki vidáman táncolt. Mi, az ifjú házaspár is ott forgolódtunk. Kissé már ugyan részegen, de azért még álltunk.
- Igoralá, ez életem legszebb napja! Annyira szeretlek!
- Én is szeretlek, angyalom! - nyomtam egy puszit a puha tincsei közé.
- Hé, gerlepár! - hallottuk meg Rollan hangját. Ő már szinte minden második lépésnél megbicsaklott, annyira leitta magát.
- És mi a terv? Összehoztok ma éjjel egy kistesót a lányoknak? - kérdezte nevetve miközben már nyúlt volna mrg egy pohárért, de Horatius kikapta a kezéből.
- Te ma már eleget ittál. Amúgy pedig nem hiszem, hogy pont egy kistesó lenne a terv! - állt az oldalunkra. Egy kistesó szerintem most valóban hülyeség lenne, de Vladimir mintha elgondolkodott volna. A mai terv viszont csak annyi volt, hogy megissza a démoni merget, ami megöli a halandóságát és halhatatlanná teszi. Erre a lagzi utsn került sor. Lementünk oda ahol a lányok születtek. Ott pedig a sámán a kezébe adott egy serleget, amiben valami fekete, sűrű trutyi volt. A szaga már egy döglött àllatéval versenyzett, de az angyalkám mégis felhajtotta.
- Biztos jó ötlet volt ez?
- Veled akarok élni, nem számít az ár. Ha azzal élsz, akit igazán szeretsz, otthon vagy. Amúgy is kíváncsih... Vholhamh.... Nehm... kapoh... - már úgy vette a levegőt mint, aki csak arra szomjazik. Az izzadságcsrppek folyni kezdtek a bőrén és minden porcikájában remegve rogyott a mellkasomra.
- Ne aggódj, ez csak mellékhatás. Pár perc és jobban lesz, de addig is figyelj rá. - mondta a sámán és ott hagyott minket. Magamhoz öleltem az egész testében reszketőt, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Most már örökké együtt leszünk angyalom.